Amikor 1968 februárjában megalakult Kovászna megye, Sepsiszentgyörgynek - az iskoláktól most eltekintek - egy stadionja volt, a mai városi, vagy ha így jobb, MSC-stadion az atlétikapályával övezett, hitelesített labdarúgó-játszótérrel, mellette egy edzőpályával. Nem volt sok, ez így igaz? Utána - mármint a megalakulás után - épült (nem időrendi sorrendben) a sportcsarnok, a Csíki negyedi stadion, a Kisstadion, a mûjégpálya, az Elektró-stadion, a Pacé sífelvonója, a sugásfürdői sípálya, a szabadtéri strand, a fedett uszoda. Tollasodtunk, gazdagodtunk, ez nem vitás. Vigyáztunk is rájuk, mint szemünk fényére. Akkortájt tényleg ráillett a falvak világából vett aranymondás, na persze, átvitt értelemben: a gazda szeme hizlalja a jószágot. Látni lehetett, érezni, hogy van gazdája minden létesítménynek, mert csinosítgatták, karbantartották, korszerûsítették azokat. Meg is teltek a lelátók, jegyeztünk már nyolcezer nézőt a városi stadionban, tízezret az Elektró-stadionban, abszolút telt házat a sportcsarnokban, láttunk már gépház tetején is didergő jégkorongszurkolókat, pedig a pálya környékét még nem lepték el az orosz piac barakkjai, láttuk a sífelvonó alsó végénél kigyózó sort, a népes medencét? Jöttek a kikapcsolódásra vágyó emberek, jöttek, mert jól érezték magukat, mert tiszta, sportszerû, trágár szavak záporától mentes környezetben a feleségek, a gyerekek társaságában szurkolhattak kedvenceiknek, élvezhették a játék szépségét.
Aztán egyszer csak jött az a nagy demokrácia, mely mint Eol isten hatalmas tömlőjéből a szeleket, úgy engedte ki belőlünk a gátlásokat nem ismerő, korlátlan szabadságot, mely magával ragadt, s feltartóztathatatlanul röpített át árkon-bokron, kerítésen, falon, s elengedtük magunkat, mintha az lett volna (lenne ma is) a hivatásunk, hogy törjünk, zúzzunk, elpusztítsunk mindent, ami utunkba kerül - felgyújtsuk a dísztribüntetőt, felszaggassuk a lelátó ülőkéinek léceit, letépjük a kerítést? -, mindent, ami hasznos, ami olykor még szép is. Nyomunkban csak roncshalmaz, árván maradt kerítésnyomok (a kerítés elemeinek szárnya kelt, majd elrepültek és megpihentek a szemfülesek, az életrevalók portáin), elhagyott, majd benépesített épületek, elfelejtett gépek, felszerelések... Az új gazda nemegyszer tehetetlenül nézte - mert nem volt mit tennie -, mint semmisülnek meg milliárdos értékeink, mint válik egyre silányabbá közvetlen környezetünk, mint válnak szomorúbbá, szegényebbé hétköznapjaink, vesznek el ünnepeink. Mert amióta az ókori görögök sportrendezvénnyel (lásd az ókori olimpiákat) ünnepelték győzelmeiket, s adtak hálát isteneiknek, minden sportverseny ünnep. Vagy legalábbis annak kellene lennie.
Annak kellene lennie! De hol állunk mi ettől? Hol, amikor egyik nap építünk, a másikon törünk, zúzunk, rombolunk, és szemét alá dugjuk közhasznú javainkat!?
Hajlamosak vagyunk arra, hogy minden bajunkért, bánatunkért másokat szidjunk, hibáztassunk, rendszerint a hatalmasokat, a megválasztottjainkat, mert már meguntuk véget nem érő ígérgetéseiket, a sok hûhót - hogy ne mondjam handabandázást - a semmiért, pedig önmagunkkal is szembe kellene néznünk, önmagunk felszabadult érzelmeinek is határokat kellene szabnunk. Észre sem vesszük, a két lehetőség között ingadozva mint hal meg a ,,gyermek?, azaz mint vész kárba minden eddigi munkánk gyümölcse.
(nagymohai)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.