A nyáron szívszorongva izgultam végig az Ida Aerobic emberfeletti teljesítményét, s most egy olyan gesztus részese lehettem, amire csak egy igazi, ízig-vérig sportember képes, akinek nemcsak szakmája a tánc, hanem létformája, személyiségének meghatározó elve.
2005. április 2-án a Kék Hold Táncklub megyei társasági- és látványtáncversenyre hívott meg. Utolsó pillanatban, két nappal a verseny előtt értesítettek a verseny időpontjáról. Úgy gondoltam, mivel rendszeresen, hetente kétszer, ha van verseny, ha nincs, dolgozom a csapataimmal, bátran elfogadhatom a meghívást. Hát nem érte meg, tüskével a szívünkben tértünk haza, de csodálatos ajándékban is volt részünk.
Csapatom, a Mini Mozaik gyönyörûen teljesített, bekerült a döntőbe, a legjobb öt közé. A közönség vastapssal jutalmazta a döntőben is az alig 7-9 éves kisiskolások nagyon nehéz aerobikgyakorlatát, a hozzáértő szakemberek ámulva nézték. Eredményhirdetésnél pedig meg sem említették őket, érdeklődésemre, hogy milyen szempont alapján értékeltek, nem tudtak érdembeli választ adni, az egyik pontozó bíró azt sütötte ki, hogy nem volt a mûfajnak megfelelő az aerobikgyakorlat. Ezt az indoklást elfogadtam volna, ha feltételnek szabták volna az első pillanattól. Miért engedték akkor a csapatot a középdöntőbe, sőt még a döntőbe is?
Nyilván, az első díjat a Kék Hold csapata nyerte, óvodás szintû babatáncával. S míg a tánctéren a hivatalos zsûri az első díjat adta át, addig a sportterem egyik sarkában a második díjas Ida Aerobic vezetője, Kelemen Ida ezekkel a szavakkal adta át saját, a versenyen nyert virágcsokrát: ,,Fogadd szeretettel, megérdemlitek, ti voltatok a legjobbak.? Hát ez volt a mi csodálatos ajándékunk. Balassi Bálint így írt a végvári vitézekről a XVI. században:
,,Emberségről példát, vitézségről formát / Mindenkinek ők adnak.?
A XXI. század ,,végvári vitézeitől?, Kelemen Idától és csapatától mi emberségről példát kaptunk. Köszönet érte, jelesre vizsgáztak. A szervezők pedig gondolkozzanak el, hogy arra való-e a verseny, vagy a pedagógus feladata-e, hogy már jó korán beoltsa a gyermekbe, hogy nem a teljesítmény, hanem a helyzeti előny számít. Nagyon szégyelltem magam, amikor az egyik kislányom (alig hétéves) így fogalmazott: ,,Hát ilyen gonoszak a felnőttek, tanár néni?? Ez fáj a legjobban, hogy ilyen durva leckét kaptak azoktól, akiknek örömet kellett volna szerezniük.
Dimény Olga
testnevelő tanár, Barót
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.