VéleményGazdakör: Támogatás vagy elvonás?

2005. április 12., kedd, Archívum 2003–2007

A tavaszi munkák közeledtével ismét keserûen kell tapasztalnunk, hogy hiába rekord- vagy jó termés, ismét nincs pénz az újrakezdéshez. És történik mindez tizenöt évvel a rendszerváltás után, másfél évvel az uniós csatlakozás előtt, amikor rohamléptekben zárták le többek közt a mezőgazdasági fejezetet anélkül, hogy kikérték volna az érintettek véleményét, vagy közvitára bocsátották volna azt. A 7. fejezet tartalma még a szakavatottak számára is jobbára ismeretlen. Annyit tudni róla, hogy az uniós gazdák támogatási szintjét tíz év múlva érjük el - ha lesznek még gazdák.
De visszatérve a napi gondokra, minden választási vagy kormányprogram ellenére a valóság nagyon lehangoló. Kezdve a még mindig tisztázatlan birtokviszonyoktól, a közép- és hosszú távú ágazati eurokonform stratégián vagy az agrárpiac teljes hiányán át a mindig változó és átláthatatlan támogatási rendszerig vagy az egyszerû gazda által hozzáférhetetlen, elbürokratizált, inkább politikai klientúráknak szánt fejlesztési pályázatokig.
Apropó, támogatások: a mindenkori hatalmasságok szerint óriási pénzeket fordítanak a mezőgazdasági termelők támogatására. Nagy szavak, de ha a számok mögé nézünk, a helyzet egészen más.
Számoljunk. A vidékünkre jellemző technológiai és termékszerkezet függvényében az egy hektárra eső évi gázolajfogyasztás átlaga 150 l/ha (100 liter gabonafélék, 200 gumósok esetében). A ma érvényes gázolajár mellett ez évente 4 355 000 lej költséget jelent. A gázolaj jelenlegi árának mintegy 48-52 százaléka luxus- és forgalmi adó, így ebből közvetlenül az állam bácsi zsebébe évente 2 100 000 lej jut. Ha leszámítjuk a beígért ötezer lejes támogatást, amit ugyanannyi kiló papír és bizonylat benyújtása árán kaphatunk meg, a literenkénti adó meghaladja a kilencezer lejt, azaz évente az 1 350 000 lejt.
Ott van továbbá az öt hektárig folyósított földalapú támogatás. A gazda legtöbb nyolcmillió lejt kap. Az öt hektár megmûvelésekor - leszámítva az ötezer lejes támogatást is - 6,75 millió lejt fizet az államkasszába. A különbözet, vagyis az effektív támogatás 1,25 millió lej, azaz nesze semmi, fogd meg jól.
Egy 100 hektáros növénytermesztési farm esetében a számok így alakulnak: 15 000 liter évi gázolajszükséglet, 210 millió lej adó. Az ötezer lejes támogatás szerencsés visszaigénylés esetében: 135 millió lej nettó befizetés az állam bácsi zsebébe, ami esetleg visszaszerezhető búza és cukorrépa értékesítéséből, ha sikerül letennie a meglevő bizonylatokat (650 lej cukorrépa, 400 lej búza/kg).
De hol marad a támogatás? És még mindig nem számoltunk a traktorokra, utánfutókra fizetett biztosítással, adóval, a diszkriminatív, demokratikus jogállamhoz méltatlan úthasználati díjjal: az elhíresült ,,rovignetával?, ami egy traktor után (650-es) 8 692 320 lej, és egytonnás utánfutó esetében még 19 557 720 lej. (Súlyosan diszkriminatív és méltánytalan rendelkezések, amelyek sértik az esélyegyenlőséget és a törvény szerinti egyenlő elbírálás elvét, ezért ezúton is ajánljuk Asztalos Csabának, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökének figyelmébe, hisz e törvények előírásai csak azokat érintik, akik termőföldjük elérése érdekében a nemzeti vagy hirtelen azzá nyilvánított úton is kénytelenek közlekedni, pl. az Uzon-Kézdivásárhely vagy Réty-Zágon-Kovászna-Kézdivásárhely útvonalon, akkor is, ha netán csak egyszer használják az útszakaszt.)
Ez a helyzet a gazda szemszögéből a 2005-ös év tavaszán, és még nem beszéltünk az általános pénzhiányról, a kereslet hiánya miatt még bagóért is eladhatatlan termékfeleslegről, a súlyos technológiai és infrastrukturális lemaradásokról.
Azt hiszem, lassan eljött az ideje annak, hogy a hazai, de főleg erdélyi és székelyföldi gazdatársadalom felébredjen Csipkerózsika-álmából, önmagát megszervezve, a törvényes keretek által biztosított érdekérvényesítés teljes eszköztárát bevetve, akár gazdademonstrációkkal is élve mentse a menthetőt. A megoldáshoz természetesen szélesebb társadalmi összefogásra van szükség, szolidaritásra, politikai akaratra, a problémák teljes és őszinte feltárására és felvállalására, nem utolsósorban az említett diszkriminatív rendelkezések azonnali eltörlésére.
A fenti számok is bizonyítják, hogy tizenöt évvel a rendszerváltás után a mindenkori kormányoknak nem sikerült felfutó pályára állítaniuk ezt a fontos gazdasági ágazatot. Az úgynevezett támogatás, avagy szubvenció a valóságban nem is nagyon létezik, hisz az állam a gazdákat sújtó rafinált elvonásokkal még azt a keveset is visszaveszi, amit ad. A gazdatársadalom szervezetlensége és kiszolgáltatottsága folytán kevés érdekérvényesítő képességgel rendelkezik. Ennek kellene véget vetni, amíg nem késő.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép