Riport: Mintha állnánk egy helyben

2005. április 15., péntek, Archívum 2003–2007

Megtört asszonyok a Szakszervezetek Mûvelődési Háza előtt. Csendesek, lehangoltak, sokan mégis reménykednek: lesz még szőlő s lágy kenyér. Megszokott állásvásár utáni kép ez Sepsiszentgyörgyön, a tavasz ugyanis a munkahelykeresés időszaka is mifelénk, márciusban a nők számára tartottak munkaerőbörzét, ma pedig újra egy hasonló rendezvényen keresgélhetnek, immár a férfiak is (az érdeklődőket háromszáznál több állásajánlat várja). Mivel nálunk még nem alakult ki a gyakori munkahelyváltás hagyománya, a kenyérkereseti lehetőség megszûnését legtöbben - főként a középkorúak - nagy csapásként, traumaként élik meg. Az állástalanok ugyanis nem csak létfenntartási gondokkal küzdenek, hanem méltánytalanul félreállítottnak érzik magukat. Némelyeket ráadásul nem csak személyes sorsuk aggasztja, hanem a megyében sorra összeomló gyárak helyzete is foglalkoztatja; igazságtalannak és megmagyarázhatatlannak tartják a nagy hagyománnyal rendelkező gazdasági létesítmények haláltusáját. A legszomorúbb az egészben mégis az, hogy a vérszegény háromszéki munkaerőpiac egy romló gazdasági helyzet következménye.
Állástalan nők Háromszéken
A munkahely elvesztése szinte minden esetben személyes, kínnal feldolgozható csapás. Nők esetében fokozottan az. Ilyenkor valahogy gyógyírt kellene találni az ember önmagával való vívódására, a társadalommal szemben érzett elégedetlenségére: hogyan tehető újból élhetővé az élet, miként teremthető ismét elő a mindennapi. Csakhogy esetenként több az ismeretlen, mint az egyenlet. Bár a számok nehezen tükrözik ezt az állapotot, néhány, a jelenlegi helyzetre utaló adat nem hagyható figyelmen kívül.
A háromszéki hivatalos munkanélküliségi mutatók évekre visszamenőleg arra utalnak, mifelénk kevesebb nő állástalan, mint férfi. A munkanélküliek négyévi középértéke szerint 2004-ben a 7356 állástalan között 2796 nőt találunk (38 százalék), 2003-ban a 8071 között 3156-ot (39%), 2002-ben a 10 568 között 4990-et (47%), míg 2001-ben a 9437-ből 4081-et (43%).
A félmilliót meghaladó romániai munkanélküli (558 553) negyven százaléka (224 230) nő, vagyis a női munkanélküliség (5,3) csaknem egy százalékkal alacsonyabb a férfiakénál (6,2). Kovászna megyében a jelenlegi 8630 bejegyzett munkanélküli közül 3144 képviseli a gyengébbik nemet, közöttük viszont a tartós munkanélküliek - a segélyben már nem részesülők - száma (2061) szinte duplája a viszonylag rövidebb ideje (így még állami támogatásban is részesülő) állástalan férfiaknak (1083). Papírforma szerint ez arra vall, hogy az országos átlaghoz képest nálunk valamivel alacsonyabb a női munkanélküliek százalékos aránya (36,43), mint máshol (ez jórészt a megyében lévő készruhagyáraknak köszönhető).
Noha a szaktárca anyagilag is támogatja a 45 évnél idősebb, illetve a nyugdíjkorhatár előtt három évvel álló munkanélküliek alkalmazását - ez természetesen nem csak a nőkre vonatkozik -, a legutóbbi állásvásáron is érzékelhető volt, hogy a munkahelyüket 20-25 évi tevékenység után elveszítő középkorú nők (a négyszáz résztvevő legkevesebb kétharmada ezt a korosztályt képviselte) elég nehezen találnak állást. Ezt a tényt az előző évek adatai is jól tükrözik, vagyis a 45 évnél idősebb nők helyzete ezen a téren is nehezebb, mint a férfiaké, mert míg 2004-ben az állami szubvencióval alkalmazott 680 középkorú közül csupán 262 volt nő (39%), 2003-ban a 859-ből mindössze 299 (35%) és 2002-ben a 416-ból csupán 134 (32%). A fiatal végzősök foglalkoztatása terén jobb a helyzet, ugyanis az állami támogatások eloszlása azt mutatja, ez esetben nagyobb a női alkalmazottak aránya: a 2004-ben felvett 361 friss diplomás fiatal közül 225 nő (62%), 2003-ban az 511 közül 328 képviselte a gyengébbik nemet (64%), míg 2002-ben 337-ból 215 fiatal nőt alkalmaztak (64%).
További ,,érdekesség?, hogy bár Háromszéken mintegy négyezerrel több nő dolgozik, mint férfi, a gyengébbik nem képviselői átlagosan 200 000 lejjel kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Ráadásul az elmúlt három év alkalmazási adatai szerint újabban a munkaadók több férfit vesznek fel, mint nőt. A nők számára szervezett legutóbbi munkaerőbörzén - ahol főként alacsonyabb képesítésûeket kerestek, csupán 10 egyetemi és 43 középfokú végzettségû számára kínálva állást - mindössze négyen írtak alá munkaszerződést a helyszínen, a rendezvényt követő két hétben pedig további tizennégyen, azaz összesen tizennyolcan állhattak munkába. Ez pedig elég szerény eredmény.
Az egész megyét megölték
Egy-egy elbizonytalanodott tekintet olykor mindent elárul: az állásvásáron voltak olyan nők, akik csupán rutinosan szétnéztek, mások viszont kapaszkodni próbáltak bármilyen lehetőségbe. Viszonylag kevés fiatal nő jelent meg, közöttük olyanok is, akiknek már van munkahelyük, de mást szeretnének. ?k ugyan beszélnek elképzeléseikről, de nagyon óvatosak, nevüket elhallgatják. Egy 19 éves textiltechnikus lány - akinek az az álma, hogy divattervező legyen - azért hagyná ott a varrodát is, mert nem igazán szereti, inkább díszítéssel foglalkozna. Azt mondja, a magához hasonlóknak nehéz munkahelyet találniuk, ,,kapcsolatokra, ismeretségre biztosan szükség van?. Textiliparban dolgozó mûszaki értelmiségi - felsőfokú diplomával a zsebében - arról beszél, szívesebben dolgozna ott, ahol az ember az eszét is használhatja. Mi több, vannak, akik halkan ugyan, de egyenesen ,,hajcsártípusúnak? minősítenek egy-egy készruhagyártó üzemet, s felháborodottan emlegetik, megtörtént, hogy egy fiatal mérnöknek főnöke azt javasolta, ne gondolkozzék, cselekedjen?
A középkorúakkal, a nyugdíjkorhatár közelében lévő nőkkel más a helyzet. Sokuk szakmájára - különösen a mûszakiakra - már nincs igény, így nem marad más választásuk, csak a felnőttképzés, szakmai tanfolyamra kell járniuk. Ám némelyek erre is nehezen hangolódnak rá, pedig a jelek szerint más választásuk alig lehet. Többen hangoztatják, ,,a mi korunkban? nem könnyû elhelyezkedni, de bármit elfogadnak, csak munka legyen.
E. Katalin elektromechanikusként kényszerült elbúcsúzni a cigarettagyártól. Huszonegy évet dolgozott ott, és ma sem érti, hogy a százévesnél idősebb, szép napokat megélt nagyvállalat hogyan jutott központosított tengődésre. Szakmájában nehezen tud elhelyezkedni, így 48 évesen több mint kilenc hónapja ,,hivatásos munkanélküli?. Három gyermeke van, a legkisebb még egyetemista, ilyen körülmények között nehéz a taníttatás. Tanfolyamra még nem gondolt, mert ,,egy kicsit késő már újraképzeni magunkat?. Meg aztán, kérdi, mivel nagyobb a kilátás egy új szakmában. A nyugdíjig még van, egyelőre reménykedik, csak kerül valami, de hogy még cifrább legyen a dolog, a férjének sincs munkája - teszi hozzá.
- Hogy éli meg ezt a helyzetet?
- Megalázó egyrészt, kilátástalan másrészt. Hát amikor minden gyár bezár, akkor milyen jövő van? Mikor a villanymotorgyár (IAME) s a hagyománnyal rendelkező gyárak egyik napról a másikra csődbe jutnak, nincs mit remélni. Ebben a korban piaci árusnak menni szép kilátás.
- Hogy élnek?
- Nehezen. Ez az egész megye meg van ölve szerintem.
Katalin még ,,politikai nyomást? is érez ebben. Hogy létezik - kérdi -, hogy más megyékben nem bocsátanak el ilyen tömegesen, mint itt? Hogy létezik, hogy az IAME meghal? Hát nem ma indult, nem egy útját kereső vállalat, hagyománya van?
És hogy ezek után mit mond gyermekeinek: maradjanak itt, vagy menjenek el? Nagyon lokálpatrióta voltam, elítéltem azt, aki elment - fejtegeti -, de most már nem tudok egyértelmû tanácsot adni. Maradjon? Maradjon, szép a haza. De mire marad? Minimálbérre? Abból nem lehet megélni, abból nem lehet családot alapítani, abból nem lehet gyermeket nevelni. Ha van lehetősége, mindenki válassza a jobbik megoldást. Húszévesen nem így vélekedtem?
A villanymotorgyár asszonyai
Feltûnően sokan érdeklődtek a sepsiszentgyörgyi villanymotorgyár egykori női alkalmazottai közül. Azt mondják, a januárban elbocsátott 160 munkás háromnegyede 25 évi munka után került utcára. Egyelőre csak azt a következtetést vonhatták le, hogy - esetenként őszülő fejjel - újra szakmát kell tanulni. Dobos Lenke is huszonöt évig volt szerszámlakatos az IAME-ban. Most sorstársaival együtt beiratkozik egy olyan tanfolyamra, ,,amire kereslet van?. ? eladónak vagy szakácsnak képzelné el magát.
- Negyedszázadnyi munka után milyen az állástalanság?
- Nagyon nehéz - magyarázza -, lelkileg nagyon megtört ez a helyzet. Ennyi év munka után erőnk sincs továbbmenni, eldobva érezzük magunkat?
Bár bízik benne, hogy ez az állapot áthidalható, lesz még munkalehetőség, és ,,majd még valamit mi is tudunk csinálni?, úgy látja, a felajánlott munkahelyekre inkább a fiatalokat igénylik. Takarítónőnek talán még elmennének, de már ott is számít, ha 45 éves az ember. Így aztán nem csoda - folytatja -, hogy a szûkebb környezetében panaszkodnak, már nem azok az emberek, akik ezelőtt voltak, feszültség van a családban, mindenkire kihat ez az állapot. Gergely Aranka is hasonlóan vélekedik: korábban tisztviselőként dolgozott az IAME-ban, de most, 53 évesen munkanélküli lett. Így nyugdíj előtt pár évvel ,,iskolába járnak, számítógépes tanfolyamra?, nem töpreng a történteken, mert ,,le van foglalva?, és egykori kollégájához hasonlóan maga is bizakodó: majd csak kerül valami állás. Azért is nehéz ezt lelkileg feldolgoznia, mert a férje is ugyanott dolgozik, s nem tudják, mi lesz a gyárral.
Keresni, csak keresni
Mi az oka a mindinkább szûkülő háromszéki munkaerő-piaci lehetőségeknek? Mit tehetnek az álláskereső középkorú nők? Kelemen Tibor, a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal igazgatója úgy látja, a munkahelykeresők egy piactól függnek, ami olyan gazdasági állapotot tükröz, mellyel ,,a megye rég nem tud dicsekedni?, magyarán, kevés az új munkahely. Az állástalan nők egy része, ,,ha törik, ha szakad?, munkahelyet szeretne találni, vannak nem hivatalos alkalmazási lehetőségek is: bedolgozói tevékenység, házvezetés, idősek és betegek gondozása. Fontosnak tartja, hogy a továbbiakban az állástalanok tartsák a kapcsolatot a munkaerő-hivatallal, legyenek oda bejelentkezve, mert az elkövetkező jogszabály-módosítások (munkatörvénykönyv és a munkanélküli-segély szabályozása) a bejegyzett munkanélkülieket részesíti majd előnyben. Másrészt azt ajánlja, vegyenek részt olyan tanfolyamokon, amelyek megnövelik esélyeiket, hogy munkát találjanak. Azt tartaná járható útnak, ha azok, akik képesek rá, egyéni vállalkozókként próbálnának érvényesülni; nem termelőkként, hanem szolgáltatókként, a bürokrácia útvesztőjében ügyintézéssel, iratok rendezésével foglalkozhatnának. Kelemen szerint az egyéni kisvállalkozás előnyösebb az alkalmazotti státusnál, mivel jóval kisebb az államnak fizetendő adóteher (mintegy 40 százalék helyett 20).
A munkaerő-foglalkoztatási hivatal vezetője úgy véli, többet kellene gondolni a turizmusban rejlő lehetőségekre is. Lukács Levente egyike azon vállalkozóknak, aki sokakhoz hasonlóan úgy gondolja, valóban a turizmusban rejlik a jövő. Tíz munkahelyet hirdetett az állásvásáron, a Besenyői-tó partján hamarosan nyíló vendégházába keresett munkatársakat, köztük több pincért, szakácsot. Bár közel húszan érdeklődtek, a kínálattal mégsem elégedett, kevés volt közöttük a szakképzett, noha ő maga próbált rugalmasan viszonyulni: számára az a fontos, hogy a jelentkezőnek legyen gyakorlata, még az életkor sem feltétel, ,,lehet 45, 48 éves valaki, nem modelleket akarok felvenni, hanem pincért vagy bárost?. Egyelőre tehát az a konklúzió: a turizmus sem bővelkedik megfelelő munkaerőben.
Gyakran felvetett kérdés: diszkriminációnak tekinthető-e, ha a munkaadók számára a 45 évnél idősebbek kevésbé kívánatos alkalmazottak? Kevesen gondolják, hogy az életkor nem csak hátrány, előny is lehet, sokan legszívesebben szemrevaló, csinos, ügyes, dinamikus, okos, független nőket vennének fel, lehetőleg olyanokat, akik nem terveznek sem családalapítást, gyermekre pedig nem is gondolnak. Bárány Erzsébet, a sepsiszentgyörgyi Dunapack-Rambox személyügyi osztályvezetője úgy véli, ,,burkoltan, de létezik? diszkrimináció, a korosabb nőket valóban nehezebben alkalmazzák, mert a cégvezetők a fiatal, dinamikus munkaerőt részesítik előnyben, elsősorban azért, mert jobban alakítható, képezhető.
- Úgy látom - értékeli az itteni munkaerő-piaci helyzetet -, hogy Sepsiszentgyörgy nem sok lehetőséget kínál a nőknek, de nemcsak nekik, még a fiataloknak sem, hiába az alkalmazási kedvezmények, amelyeket a törvény biztosít a cégeknek, nem igazán sikerül munkát találniuk.
Ennek oka szerinte a gazdasági fellendülés hiánya a megyében. Nemcsak a külföldi beruházók maradnak távol, a helyi vállalkozók sem nagyon bővítik tevékenységüket. S hogy mit tehet az a nő, aki 40-50 év között veszíti el állását, mibe kapaszkodhat? - Hát keressen, keressen és keressen - javasolja Bárány Erzsébet. - Ne adja fel, de ehhez nagyon sok kitartás kell - fûzi hozzá -, tanfolyam szükséges, készülni kell a váltásra. Elég reménytelen helyzetben vannak? Ez egyébként általános, itt általában rosszabb a helyzet, gazdasági szempontból mintha egy helyben állnánk?
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép