Riport: Megmutatni azt, ami velünk együtt múlik el

2005. április 16., szombat, Archívum 2003–2007

Sepsiszentgyörgy vélhetően sosem lesz Székelyföld Cannes-ja, mégis, a második Film.dok után a város joggal tarthat igényt a román-magyar dokumentumfilm-fesztivál folytatására. Nemcsak azért, mert a bemutatott alkotások a velünk múló pillanatot, annak esszenciáját próbálják átmenteni, rögzíteni, hanem azért is, mert a vizuális hatások életünket még ha észrevétlenül is, de egyre jobban befolyásolják, a dokumentumfilm pedig jó tanítómester a látás mûvészetéhez.
Dokumentumfilm
és a Duna Televízió
Ha már a bukaresti Magyar Kulturális Intézet 2004-ben életre hívta és felkarolta ezt a rendezvényt, a kocka el van vetve: az előadásnak folytatódnia kell! Kár lenne megtorpanni, netán a mindenkori politikai széljárástól függővé tenni a növekedésnek indult dokumentumfilm-fesztivált. Ezt maguk a szervezők is így láthatják, nem hiába ígérte Beke Mihály András, az intézet igazgatója, hogy a harmadik lesz az igazi, talán bővített, nemzetközi seregszemle is. Hiszen szükség van arra, hogy vizuálisan is szembesüljünk azzal, mi és miért történik velünk. Kellenek az élet képkockái.
De mi is a dokumentumfilm?
Meghatározásáról sokat vitáznak a szakemberek, koronként mást és mást várnak a kategóriába tartozó, újabban nehéz sorsúnak minősített, ám ennek ellenére szükséges alkotásoktól. A Filmlexikonban (budapesti Totem Kiadó, 1999) ez olvasható a dokumentumfilm címszó alatt: ,,A valóságot közvetlenül ábrázoló mozgókép. Célja, hogy a természeti, társadalmi környezet valamely részét, jelen és múltbeli összefüggéseit megörökítse, értelmezze a közönség számára. Nem feltétlenül törekszik esztétikum létrehozására, de szerkezetét, előadásmódját, hatáselemeit tekintve a játékfilmmel azonos megoldásokat is alkalmazhat.? Az interneten böngészhető Sulinet szerint: ,,Megtörtént eseményekről, valóságos személyek életéről tudósít tényszerûen, pontosan, szándéka szerint objektíven. A dokumentumfilm a televíziózás elterjedésével világszerte kiszorult a mozikból. A televíziós mûsorfolyamban pedig gyakran összemosódik a publicisztikával, míg az igényesebb - eseménykövető, analitikus, dramatikus - dokumentumfilm-formák ritkán találnak közvetítő csatornát. Néhány jellegzetes típusa (természetfilm, ismeretterjesztő film) ezzel szemben annyira népszerû, hogy külön szakosított televíziós csatornák (nálunk a Discovery, National Geographic, Animal Planet) szolgálják a nézők igényeit, s rangos fesztiválok mutatják be az éves termést.?
A lexikonoknál tömörebben fogalmaz Cselényi László, a Duna Televízió elnöke: az a dokumentumfilm, amiről azt hisszük, hogy az életünket valósághûen dokumentálja. De hogy ez valóban a valóság-e, azt soha nem fogjuk megtudni. A Duna Televízió pedig születése óta - fûzi hozzá -, eredete folytán és alapító okiratának köszönhetően is egy nagy dokumentumfilmes központ, ami igyekszik a Kárpát-medence ügyeit is folyamatosan dokumentálni. Erre szükség is van, ez különbözteti meg a többi televíziótól, és ha elsősorban a kultúrát fogja dokumentálni, akkor még jobban megkülönböztethető más televízióktól, és ez fennmaradásának az egyetlen esélye - sommáz a tévéelnök.
A kultúra apró oázisa
Az idén bemutatott filmek színvonalasabbak voltak a tavalyiaknál, a fesztivál tehát fejlődésben van - magyarázza Vivi Dr?gan Vasile bukaresti operatőr, zsûritag. Szükség van ezekre a kis kultúraoáziskora, vagy miért ne, a román-magyar viszony apropóján a barátság szigeteire, fejtegeti, mert ezek megelőzik a politikusok világát. - Azt hiszem - vélekedik az operatőr -, a mûvészek intelligensebbek és pragmatikusabbak, mint a politikusok, és belátták, jobb, ha közösen dolgoznak. Román és magyar filmesek között évek óta létezik egyfajta együttmûködés, koprodukciók készülnek, így ezt a hagyományt sokszorosítani kellene, lehetne gondolkodni színházban, képzőmûvészetben, zenében?
Gulyás Gyula budapesti filmrendező, zsûrielnök úgy véli, a Szentgyörgyön bemutatott, félszáznál több dokumetumfilm mérlegelésénél nem volt nagy vita, érdekellentét, de érvelni kellett, több körben hasonlítottak össze alkotásokat. Azok a filmek, alkotók részesültek díjazásban, akik, mint mondta, valamiféle társadalmi érzékenységről tesznek tanúbizonyságot, nem pusztán csak szociális vagy kulturális érdeklődésről. Akik ,,olyasfajta mûveket tudnak felmutatni, amelyeknél érződik, hogy ez a jéghegy csúcsa, tehát volt terepszemle hozzá, az alkotóknak van kellő mûveltségük, nyilvánvaló a filmes jártasságuk, és mindemellett valami olyasmit is tudnak nyújtani, ami ott és csakis ebben a filmben fogalmazódott meg, megismételhetetlen?. S voltak ilyenek - hangsúlyozza - , bőségesen kárpótolva a közepes vagy annál is gyengébb versenyfilmekért, a jó produkciók messze felülmúlták várakozását, az ötvenkét alkotás mintegy negyede tekinthető jónak, egészében vagy csak valamilyen vonatkozásban.
Ami elevenbe vág
A szebeni Astra dokumentumfilm-fesztivál szervezője, Kató Csilla úgy véli, hogy Magyarországon sokkal több dokumentumfilm készül, nagyon erős ez a hagyomány, de Romániában is vannak nagyon jó alkotók, főleg a fiatal generációban. Itt könnyebben elérhetők a témák, Románia tele van témával, nem véletlen, hogy rengeteg magyar dokumentumfilmes Erdélyben forgat. Mint mondja, tavaly egy érdekes dolog történt a Fahrenheit 9/11 címû címû filmmel (Michael Moore alkotása Bush elnököt bírálja politikájáért): azt jósolták, hogy a dokumentumfilm visszakerül a mozihálózatba, mert a Fahrenheit 9/11 nagyobb siker volt, mint bármilyen fikciós film Hollywoodban, ezt még nem tudjuk, hogy így lesz-e, de nyilvánvalóan nagyot lendített a dokumentumfilm mûfaján, ha nem is abban a kommerciális dokumentumfilm-világban mozgunk. A siker titkát abban látja, hogy ne a felszínes, televíziós hozzáállás uralkodjon, amikor rövid idő alatt készül el egy munka. A fesztivál fődíját elnyerő, a szebeni Dumitru Budrala rendezte, A sündisznó átka címû közös produkciójukon öt évet dolgoztak, nem sajnálva az időt arra, hogy a bemutatott romák szemszögéből próbálják megérteni és bemutatni a világot. Dumitru Budrala úgy véli, a dokumentumfilm egyike azon kevés lehetőségeknek, amellyel a társadalom mélyére lehet látni, olyasmit tud bemutatni, amit a televízió nem, és rendszerint a hétköznapi életben is rejtve marad. Vivi Dr?gan szerint a dokumentumfilm feladata olyasmire rámutatni, amit a kormány, a politikusok figyelmen kívül hagynak, egyebek mellett az is szerepe, hogy mindennemû kisebbségre felhívják a többség figyelmét. Ezek az alkotások arra késztetnek - magyarázza -, hogy elgondolkozzunk, mi történik velünk, de főként a körülöttünk élőkkel.
- A dokumentumfilm rendkívül fontos szerepet tölt be ma - vallja Jász István budapesti író -, akkor, amikor mindenki becsapja magát, mindenki a politika áldozata, mindenki valamilyen oldalra húz. A legfontosabb feladat megmutatni a valóságot olyannak, amilyennek az alkotó látja, lehetőség szerint objektíven vagy legalábbis az objektivitás szándékával. Ez nem sikerül mindig, de a szándék megvan, és valahányszor az ember a valósággal így, tehetséges alkotással alátámasztva találkozik, mindig egy kicsit megváltozik ő maga is, mindig egy kicsit magába néz, és arra gondol, hogy elmegyek nagy értékek mellett, és milyen sokat hagyok ki az életemből, miközben kiveri a szememet?
Gulyás Gyula úgy értékeli, a dokumentumfilmnek több feladata, több funkciója van. ? maga nem mûfajként, hanem módszerként tekint a dokumentumfilmre, mivel metodikai megoldásként számos mûfajra van lehetőség: ,,a filmes esszétől egészen a kőkemény dokumentálásokig, adott esetben archív anyagoknak az újragondolásáig?. Mint mondja, ilyen filmek készültek kiválóak is, megrázóak is. ,,Én ott látom az igazán elevenbe vágót - magyarázza a zsûrielnök -, ami velünk együtt múlik el, a mi történő történelmünk, még akkor is, ha ez egy nagyon kicsi, mikrotörténetet jelent, egy csoport, egy család vagy csak egy személyiség fejlődéséről vagy éppenséggel ennek az ellentmondásosságáról, az akadályáról, és ha ezt követi valaki huzamosabb ideig, adott esetben nem csak hetekig, hónapokig, netán évekig, annak biztos, hogy van olyan hozadéka, ami mással nem pótolható. Ez mozgófilmben nagyon érzékletes és reprezentatív formát jelent.?
Becsalogatni
a közönséget
A szentgyörgyi dokumentumfilm-fesztiválról azt mondja Cselényi László: két bejelentkezés kevés még ahhoz, hogy folyamatról beszélhessünk. Szerinte ennek egy kicsit nagyobb léptékben kellene fejlődnie, érdemes lenne másoktól is logisztikai tanácsot, segítséget kérni, ,,mert nem veszem észre, hogy itt tíz körmükkel kapirgálnák az ablakokat a szentgyörgyiek, hogy engedjetek már minket is be, lássunk valami jót?. Jász István ellenben úgy véli, ez már valóban fesztivál, de ki kell még forrnia. ,,Tény - hangsúlyozza -, legfontosabb feladatunk megfogni azt a pillanatot, ami elmúlik, és mindenképpen rávilágítani azokra a dolgokra, amelyeken segíteni lehet, hogy azokat a dokumentumfilm felvállalja. A dokumentumfilmet pedig Sepsiszentgyörgy vállalta fel.?
Gulyás Gyula szerint a Film.dok jó csapásirányban halad: ,,egyrészt mert egy olyan mezsgyén van, ahol tényleg találkozhatnak románok és magyarok, és a sokat emlegetett, a Vivi által is megfogalmazott, földbe taposott ellentétek mellett talán léteznek más megoldások is?. Nem kell feltétlenül egymás nyakába borulnunk - teszi hozzá -, de igenis meg kell valósítanunk a tolerenciának azt a gyakorlati jellegét, amely nem csak egy deklarált változata az elfogadásnak, hanem ismertségen alapul. A tágan értelmezett román kultúra is sok fel nem tárt, fehér folttal rendelkezik, ami a magyarok számára tökéletesen ismeretlen, de egymás között és kiváltképp a filmnek ebben a szekciójában - tehát a valóságfeltáró, tényrögzítő dokumentarista törekvéseknél - is nagyon gyerekcipőben járunk - összegez a filmrendező.
A sepsiszentgyörgyi látványtervező, a fesztivál egyik zsûritagja, Damokos Csaba is jónak tartja, hogy nálunk van egy fóruma a dokumentumfilmnek, ahol vizuális igénnyel készült alkotásokat láthatunk. Azért is kell ez a fesztivál Szentgyörgyre - folytatja -, mert itt mindig voltak ,,nagypályás? rendezvények, és ebből egyet, az Atelier színházi fesztivált most veszítettük el.
- Nagyon jó lenne - érvel Damokos -, ha ez a fesztivál oda tudna nőni, ahol Szentgyörgyöt jelezték a színházi kollokviumok, a képzőmûvészeti Médiumok vagy az Atelier sorozata. Most legyen a film!
A nagy kérdés ezek után már csak az, hogyan lehetne jobban vonzani a közönséget. Damokos Csaba szerint mellék- vagy társrendezvényben is lehet gondolkodni, de úgy véli, az emberek tulajdonképpen azért nem nézik a dokumentumfilmet, mert nem tudják, milyen. - Először be kellene hozni őket, mert ha rájönnének, milyen egy igazi jó dokumentumfilm - vélekedik -, amit csak egy ilyen fesztiválon lehet látni, amilyenekből a Duna Tévében csupán a legeslegjobbakat vetítik. Hogyan hiszik el, hogy van mit nézni? Szerinte a fesztivál legnagyobb hiányossága a várossal való hiányos kommunikáció volt?
És talán az sem ártana, ha a bemutatott filmeknek egyfajta utóélete is lehetne Sepsiszentgyörgyön, egy-egy másolatot megtarthatna magának a város, s az alkotások bármikor megtekinthetőek, vetíthetőek lennének, beszélni lehetne róluk. Így még jobban a miénk lehetne a dokumentumfilm.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép