Nagyapám eredeti katonai Végelbocsátó levele a Székely Nemzeti Múzeumban található. Az iratot a brassói magyar királyi 24. honvéd gyalogezred állította ki az akkori parancsnok, Lassy Frigyes ezredes aláírásával.
A levél azért érdekes, mert írásban is megerősíti, hogy őseink tíz évnél többet is katonáskodtak, vagyis ,,nem mese az, gyermek", s ha a francia királyt nem is fogta el, de tizenkét évet és három hónapot hűen, becsületesen szolgált a tizedes nagyapám, aki 150 évvel ezelőtt született, tehát egyidős a Mikó-kollégiummal. A szép, nagy magyar címerrel és számmal ellátott oklevél nem csak azt adja tudtunkra, hogy a tizedes a honvédség kötelékéből ezennel elbocsáttatik, hanem népfelkelési szolgálatra köteles az 1896. évi december hó 31-ig a népfölkelés 1. osztályába, az 1901. év végéig pedig a népfelkelés 2. osztályába tartozik.
A 24-es honvéd gyalogezred emlékére a Rétyi Nyírben Páll Ferenc állíttatott emlékművet, akinek sírja a szentivánlaborfalvi temetőben díszhelyen áll. Jó volna most, 65 év után a lefejezett honvéd kőtestét kiásni (állítólag a Székely Nemzeti Múzeum dálnoki Veress székely kapuja mögött van) és a szentivánlaborfalvi temetőbe szállíttatni. A rétyi emlékművön ez a felirat állt: ,,Nagy a világ s a milyen nagy, te székely nép oly kicsiny vagy. De nagy lelked napvilága világít a nagyvilágra. Magyarország rég nem volna, ha érte vér nem folyt volna. De folyt érte, ömlött érte, elég egy új évezredre; Folyik is még, ömlik is még, míg a földön lesz ellenség, S székely földhöz székely névhez, amíg hű székely nép lesz. Erdélyi József"
A kommunizmus egyik titkára, Szabó elvtárs levetette. Ezt a táblát vajon hova ásták el?
