Ez az augusztusi meleg vasárnap délelőtt, a megemlékező ünnepi szentmise az étfalvazoltáni református templomban és a templomkertben feledhetetlen marad a 65 esztendő múltán is gyászoló hozzátartozók és meghívottak számára.
Az 1944 augusztusában az Úz völgye védelmében részt vevő 12. zászlóalj kerékpáros-géppuskás századának négy hős honvédje hamvait újratemették e napon. Bakk József, Incze Béla, Szakács Péter, Tyihák Sándor nevét andezittömbbe erősített fekete márványtábla őrzi, mely ott áll már a dombtetőn strázsáló erős váruk, a templom tövében. Az emlékműállítás kezdeményezője és az ünnepség egyik fő szervezője a falu akkori tanítója, az egyik elesett hős fia, a nyugdíjas mérnök Incze Béla, aki kétévesen vesztette el édesapját. A helyi egyházközség vezetői, az egész falu összefogása nélkül az 1944. nyár végén árván maradt kisfiúk és leánykák, a mai 65—70 évesek és gyermekeik hozzáállása nélkül e szomorúan szép esemény csak néma gyász, ki nem bontott fájdalom marad... Igen, torokszorító jeleneteknek lehettünk tanúi vasárnap délelőtt, amikor a négy, kezében fegyverrel elesett étfalvazoltáni honvéd tisztes kort megért gyermekei — Incze Béla és Árpád, Petri Éva, Kátai Edit, Fazakas Irén, Péter Emma, Szakács Benjámin, Szakács András, Tyihák Albert, Zoltán és Ilus — mellükre tűzték a csatában elesett édesapjuknak post mortem adományozott kitüntetéseket, majd a maguk gyerekeivel együtt az emlékműre helyezték a tisztelet és a szeretet virágcsokrait a helyi fúvószenekar alkalomhoz illő akkordjai kíséretében. A falubeli iskolások a hősök tettéhez méltó zenés-verses műsora is bizonyította, hogy e kicsi sepsiszéki falu méltóképpen őrzi háborúban elesett hősei emlékét, akik életüket áldozva, halált megvető bátorsággal védték meg eleiktől örökölt, ezeréves szülőföldjüket. Bár sose hervadna el a virág a templom bejáratát őrző, frissen avatott emlékművön!
