Közélet: Péntek

2005. április 23., szombat, Archívum 2003–2007

Reggel még úgy nézett ki, nem is Szent Györgyöt várja a város, de a Télapó érkezik helyette, motoros szánon, amint az dukál a szájberszázadban. Nyomorúságukból, mit a háztetőkön ötcentis fehér lepel s a flasztert tocsogóvá lealacsonyító hóhullás váltott ki, az optimistábbja még előnyt próbált fabrikálni, hogy ha már az időjárás ilyképp alakult, no, hátha karácsonyi ajándékot vásárolnak majd a szájtátiak. A pesszimistábbja sanda pillantásokkal az eget firtatva azon malmozik magában, érdemes-e egyáltalán kicsomagolni; jó néhányan úgy döntenek: nem.
No persze, ez a balsikerû kezdés másképp is megközelíthető. Hogy ez a pláne benne, hogy ettől másmilyen, s hogy így szólott a Fennvalótól a rendelés. Pofára esett a jónép, mikor reggel kinézett az ablakon, nem így a rendezők egyike-másika. Csak egy kis rugalmasság kellene, a sörivóversenyt úgyis mindenki unja már, helyette hóemberkészítő vetélkedőt kellett volna szervezni, a város legerősebb embere helyett a város legdidergősebb emberét megválasztani. És így tovább. Van benne valami az első nap optimizmusán túl. ?Sze mára még esőt jósolnak, s holnapra didergős hideget. Azok a fránya meteorológusok meg mostanság elég jól eltalálják. Egyre inkább.
A rendezőség körében amúgy nem lett úrrá a letargia. Ami tőlük tellett, megtették. Persze, bosszankodnak, amiért nagyok az üresjáratok a színpadokon, hogy az egyórásra beígért mûsorok csak negyvenöt percesre sikerednek, de ,,hideg van, hé, nem lehet játszani? - állapítja meg egy széldzsekijét szorosabbra csavaró fiatalember a tömegből. Amely nem is tömeg, legalábbis nem abban az értelmében, ahogyan az eddigi Szent György-napokon megtapasztaltuk. A nyitányt követően háborítatlanul kóborolhatott a Nemere valamely szelídebb mellékága a városközpontban, csupán néhány megátalkodott esőernyő-szorongató állta útját. A színpadok előtt lézengők is közelebb húzódtak egymáshoz, némi testmeleg csak-csak átragad alapon. Árgus tekintetû kékszemûek illegális összesugdolózásnak vélnék a kisebb csoportosulásokat.
A lacikonyhások lázadása nem feltûnő, mentik a látszatot. Legtöbben ugyan az asztalokról le sem veszik a padokat, s a tûzifát tető alá mentik. Összevont szemöldökkel kémlelnek jobbra-balra, felfelé inkább nem is néznek. Az isteneket nem lenne ildomos ennél is jobban felbosszantani. Küldöttet menesztenek - na, nem Szent Péterhez, csak a városházára. ,,Főnök, jó lenne tenni valamit, ránk rothad a temérdek hús, megsavanyodik a hordókban a sör.? ,,Jóemberek, az időjárásnak nem parancsolhatunk.? Összesúgnak újfent, s papirost ragadnak. ,,Alulírottak?, kezdik a fogalmazványt, s két pontba foglalják sóhajuk. Hogy el kéne halasztani a rendezvénynek bár egy részét jövő hétre, addig hátha megeszi a farkas a telet. De ha ezt mégsem, hát visszakérik-követelik a kifizetett helybérek nyolcvan százalékát. Punktum. Aláírások, pecsétek, iktatószám. Kicsit megázik a papiros, mire körbejár. Sebaj, hûen tükrözi az állapotokat. Később egyikük-másikuk mégis begyújt. Hátha az illat odavonzana valakit, aki ugyan kutyafuttában, állva és dideregve. Hátha?
A nagy nehezen kiharcolt egyforma sátrak alatt foghíjasan az árusok. Nagy keletje nincs a portékának, bár délutánra valamelyes pezsgés lőn. Az Erdélyi Magyar Könyvklub sátrában az egységáron ötvenezerért vesztegetett könyvturkáló előtt sûrû hajlongások, fél körrel odébb a borsátor előtt gödröt toporog egymagában az úriember. A színpadok előtt időnként összeverődnek páran.
,,Én tulajdonképpen sajnálom őket? - mondja empátiával bőven ellátott barátom az árusokra utalva. Na igen, sokan reménykedtek a nagy szakításban, aztán most befuccsolt nekik. ,,De azért mégis van ebben valami jó - folytatja -, az ünnepre hazajönnek szerteszóródott barátok, ismerősök, így meg könnyebben összefutunk.? Áltatjuk magunk még keveset, közben a legfelső gombot is begomboljuk kabátunkon, s a gallért is feltûrjük. A honi kocsmák zsúfoltak.
Aztán eldöntjük, senki, semmi nem szegheti jókedvünket. Csak azért is sört csapoltatunk, a mûanyag pohárral hetykén egyensúlyozva a mintha-tömegben lavírozunk. Előbb-utóbb csak történik valami. Nem telhet el így a hétvége. Ez a hétvége.
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-04-23: Archívum 2003–2007 - :

Közélet: Szól a rádió

2005-04-23: Archívum 2003–2007 - :

Kultúra: A szabadság fantomja