Daragics Péter Székelyföldön szokatlan vállalkozásba kezdett: élő halat forgalmaz, méghozzá olyan választékban, amire a nagy halfogyasztó, halevő tájakon élők szeme is rámeredhet, mint a sült halé. A sepsiszentgyörgyi Pirella nevû halasboltban, mielőtt a kínálatot szemügyre vettem volna, megkérdeztem, honnan ez az egzotikus üzletnév. Van valami köze az éles fogú, vérengző piranhákhoz, amelyek bandákba verődve képesek súlyos sebeket ejtve széttépni és felfalni az Amazon vízi világában gázló marhát, amíg a folyam túlsó partjára átúszna a szerencsétlen?
- Lehet valami köze - mondta mosolyogva az üzlettulajdonos -, a feleségemet hívják Pirellának, s innen a vállalkozás neve.
Nevetünk, s közben szemügyre veszem az élőhal-kínálatot. Legelőbb a nagyméretû akváriumban úszkáló gyönyörû pisztrángok vonzzák magukra a tekintetet. Termetes, félkilós, nyolcvandekás példányok ,,nyelik? a vizet. Tenyésztett halak, pataki szajbling a nevük. Észak-Amerikából, Kanadából kerültek hozzánk. Mesterségesen is jól szaporítható, kiváló táplálékhasznosítású tenyészhal, színe barnába játszó olajbogyózöld, élettere a sebes pisztrángéval azonos, de növekedése gyorsabb. Daragics ezt a szállítmányt Felsőárpásról hozta, a Negoiu-csúcs oldalából eredő vizek táplálják azt a pisztrángtenyészetet, ahonnan vásárolja, és élő halként szállítja Sepsiszentgyörgyre. Eddig Lengyel József prázsmári tenyészetéből hozta a tavi pisztrángot, de ott a mostani generáció még nem érte el a kereskedelemben forgalmazható méretet.
A másik sztárhal az élő harcsa. A lesőharcsa. Ez aztán valóban ritkaság, körbe-karikába utazhatnók az országot, hogy ehhez hasonlót lássunk, akváriumban, eladásra szánt élő harcsát. A legszebb példányok három kiló körüliek, ezek a Duna Vaskapu, Orsova és Újmoldova körüli szakaszáról származnak. Engem nemcsak a gyönyörû példányok lepnek meg, hanem az üzletvezető magyar helységnévhasználata is, előbb Felsőárpásról beszélt, és most Újmoldovát, Orsovát, Vaskaput említ. Nem csupán az élő harcsáért, az élő nyelvért is körbejárhatnók a térséget addig, amíg ezek a szavak ránk köszönnének.
Az áprilisi halkínálat ottjártunk alkalmával a pataki szajblingon és a lesőharcsán kívül: dunai ponty, ezüstkárász, busa (haltenyészetből), de vásároltam én itt más alkalommal csukát és süllőt is - frissen, jegelve -, a keszegfélékből is volt kínálat.
Az élő és jegelt halárut a Barcaújfalu és Feketehalom közötti haltenyészetekből is pótolja.
Daragics Pétert az üzleti viszonyokról is kérdeztem. Ismét szembeköszön velem az a szólás, hogy ,,a székely ember nem kedveli a halat?. ,,A székely olyan húst kér, amiben nincsen csont.? A fagyasztott halat vagy a halkonzervet hamarabb megvásárolja, mint a friss és nemes élő halat. A sepsiszentgyörgyi halasüzletnek még nem túl nagy a fogyasztói klientúrája, de reméli, hogy a szólás igazi értelme szerint ,,evés közben jön meg az étvágy?, s az itt élők is rákapnak az egészséges étrendre, amelynek alapanyaga a hal.
Szóval, a sepsiszentgyörgyi Pirella üzlet forgalma nem túl nagy. Pillanatnyilag ennek a jövedelmi kiesését pótolja Daragics két brassói üzlete, az egyik éppen egy nagyáruház alsó szintjén. Beszélgettünk a halfogyasztás jövendőjéről is. Halas emberünk optimista: idén Kovásznán nyit üzletet, és tervez halboltot Kézdivásárhelyre is. Ekképpen az élőhal-szállítást is gazdaságosabban lehet majd megszervezni. Jelenleg egy ezerliteres, speciálisan kialakított ciszternával szállítja a halakat, öt-hatszáz kilogrammot egy-egy fuvar alkalmával. Mikor megáll a kocsi a lakása előtt - mondja -, a halhúst imádó macskák felajzott izgalomban kérik a járulékot. (Daragicsnál jó macskának lenni, mert az üzletvezető, kívánságra, nagy szakértelemmel pikkelyezi le, hasítja fel, filézi, irdalja a friss halat, s a halbelsőségek macskaeledelként kerülnek fogyasztásra.)
Az üzletember tervei közé tartozik egy pisztrángtenyészet létrehozása is. Nézegetik a jól árnyékolt hegyi patakokat, ahol a víz hőmérséklete kánikula idején sem emelkedik 18 Celsius-foknál magasabbra. Persze, ahhoz nekünk még sok halat kellene vásárolnunk, hogy egy esetleges pályázat önrészét a mostani halas üzletlánc kigazdálkodhassa, s az arra hivatottaknak a vállalkozást támogató forrásokat is elérhetővé kellene tenniük, hogy egy pénzfaló haltenyészet kialakításába Daragicsék belevágjanak.
Ellentmondásosnak tûnik, hogy amíg beszélgetőtársam a ,,székely halfogyasztói kultúra hiányára?, a sepsiszentgyörgyi bolt gyenge teljesítményére minduntalan visszatér, mindegyre fejlesztési elképzeléseivel hozakodik elő. A halgazdasági, halászati, horgászati ügyekről is úgy lehet vele értekezni az akváriumban tárolt élőhal-fajták mellett, hogy én azonnal ajánlanám a biológiát, természetrajzot oktató pedagógusoknak, bárkinek, aki a természetet kedveli, hogy a gyerekeket is hozza el ide látogatóba.
Meg kell kérdeznem tehát, hogy honnan ez a tájékozottság, a halak világához való kötődés, hisz már hányadszor hallom, hogy a székely nem szereti a halat.
A történet egyszerû: édesapja - ugyancsak Daragics Péter - a vadász-horgász egyesület körül élte le életét, az Olt vize mellett laktak, Lengyel Józseftől tanulták az akvarisztikát, s erős késztetésnek bizonyult az is, hogy az egyik barátja motorcsónakok javításával foglalkozott. A halászok, horgászok a munkadíjért rendszerint hallal fizettek. Nem volt, amit kezdeni vele, mind nem tudták elfogyasztani, értékesíteni kellett vagy ajándékként szétosztogatni. Ez adta az ötletet - az ajándék hal ugyanis a székely ember számára sem szálkás -, szóval ezek a körülmények sugallták azt, hogy bele kellene vágni egy halat forgalmazó üzlet létrehozásába.
És lőn.
Ami pedig a székely ember halkultúráját illeti, álljon meg a menet!
Hermann Ottó, a magyar halászélet európai hírû ismerője és leírója, az ősi mesterség megtartásának és mûvelésének ösztönzője nagy kedvvel foglalkozik az egykori székely halfogási szokásokkal, a haltenyésztés és a halászélethez kötődő szokások, foglalkozások, mesterségek leírásával. Hermann Ottó Székely halászok címmel külön fejezetet szentelt a székelyföldi halfogómesterségnek, gyakorta értekezett a kedves, pikáns, a természet és az ember szerves kapcsolatának romlatlan állapotáról.
Mondják, hogy a honfoglaló magyarság a székelyt már mai telepein találta, lehet hun, lehet avar maradvány, mely gátat talált üldöztetésének (?), a halászat mûnyelvét kifejteni nem lehetne, mert egyedül a székely lakik pisztrángos, pérhalas vizek mentén, egyedül ő halássza a nemes halat ősi magyar mód szerint, s így egyedül ő az, aki pisztrángos, pérhalas vízből fakadó magyar mesterszóval él.
(?) Hogy hol kezdődik az igazi székely halászat, azt a legjobban mondja az a tréfásan csípős közmondás, amely Székelykeresztúr körül közszájon forog, s így hangzik: Bögözön felül a harcsa, s a mágnás meg nem él.
(?) Itt vág a pisztráng a ,,horogra?, itt villan a pérhal ezüstös oldala, nyüzsög az aprócska fürge cselle, siklik a kő alól kő alá a vastag fejû ,,botos kölönte?, kapkod a légy után a ,,lógga?, kígyózik az ,,ingola??
(?) E kis, futó leírás mesterszavai talán eléggé bizonyítják, hogy itt valóban magyar halászattal s ügyes halászó néppel van dolgunk.
De igazság szerint meg kell említeni azt is, hogy a székelység nemcsak ügyes, hanem irtó halász is. Nem rosszindulatból, nem tudatosan, hanem régi, rossz szokás révén - bizony irtó és kegyetlen ő!
A ,,cége?, a ,,duga?, a ,,méregfû?, az oltatlan mész a halirtásnak a szokásos s általánosan elterjedt módjai, irtók és kegyetlenek azért, mert a hal apraja-nagyja beléjök pusztul.
Hermann Ottó korában nem alkalmaztak még vegyszereket, mûtrágyákat, mit szólt volna, ha megéri a mûtrágyás, robbantásos, elektromos, rovarirtó szeres halászatot, a víztisztító berendezések nélkül épített ipari objektumokat, amelyek a gondatlan tárolással, a mérgező anyagok, a derítők iszapjának patakokba engedésével vagy a pusztítás szándékával kiölték a vízből a teljes halállományt?
A helyiek közül is akadnak orvhalászok, ,,kútmérgező? hitvány emberek, de vidékünkre importálták is keményen a ,,halfogásnak? e nemeit. A sok közül egyetlen példa: a múlt évben Lengyel József haltenyészetéből nyolc hegyi patakba telepítettek ivarérett pataki szajblingot, olyan pisztrángot, amelyért az üzletben százhatvanezer lejt kell fizetni egy kilogrammért, s mondják, hogy volt eset rá, ahol hatósági felügyelettel szedték ki a halat a frissen telepített vízből.
A pisztrángot nem csak a horgászsport, az egészséges, igényes, mondhatni, ínyenc táplálkozás miatt tenyésztik, a víztisztaság legkitûnőbb ellenőrének is tartják: a legcsekélyebb szennyeződést is érzékeli, és elmenekül a mérgezés forrásától.
Nos, a Daragics Péteréhez hasonló élő halas vállalkozások, a tenyésztés, az árusítás amellett, hogy kitûnő táplálékforrás, a természet tiszteletét, értékeink megbecsülését is mintegy ráadásként értékesíti.
Sylvester Lajos