Boldog lehet az a nép, az a társadalom, amelynek naponta megéhező egyedei tudják, mi kerül a fazékba ma, mi főhet meg holnap. Boldog lehet az a nép, mert tudja, kamrája nem teljesen üres, van még egy kis tartaléka, disznólába, oldalasa, egy-két fej savanyú káposztája, sárgarépája, fokhagymája?
Boldog lehet az a nép, amelynek van annyi sütni- és főznivalója, hogy nyugodtan őrizheti és továbbfejlesztheti gasztronómiai hagyományait, aki mûvészi tökélyre emelheti konyhamûvészetét, összefuttatva népe és a világ ínyenceinek szájában a nyálat?
A magyar konyhának, s ezen belül az erdélyi ízeknek csodálatos étvágygerjesztő hagyományuk van, kezdve az igazságos és jó étvággyal megáldott Mátyás királyunk konyhájától egészen napjainkig, Juli vagy Mari néni konyhájáig. Adva van tehát egy jól megalapozott erdélyi konyhamûvészeti infrastruktúra, amelyre egy virágzó Gundelbirodalmat is nyugodtan rá lehet építeni, de először, talán még ez év őszétől, meg kell(ene) nyitni egy Vendéglátó-ipari Főiskolát, Budapestről ide kihelyezett tagozattal.
Gyönyörû elképzelések, még gyönyörûbb tervek körvonalazódnak az eleve ,,sikerre ítélt? erdélyi svédasztal mellett, remélve, hogy az aperitifnek elfogyasztott előételek és finomságok után bekortyolgatott utó-piák hatására végre a tettek konyhakertjébe lépünk, és európai szintre fejlesztjük spenótjainkat, kaprainkat, retkeinket; a tettek istállóiban pedig olyan bécsi szeletnek való disznót, malacot vagy marhabélszínnek való marhákat tenyésztünk ki, amelyek Strasbourgban is megállják a helyüket. Mármint az ínyencek asztalán?
Ilyen magasztos, ínycsiklandozó tervek hangzottak el a nevesebbnél nevesebb szakemberek szájából a Mit főzzünk ma? védjegy alatt, de senkinek eszébe nem jutott volna megkérdezni e nevezetességek közül, hogy vajon mit főz ma Lepedátné az öt (darab) éhes csemetéjének a Csíki negyedben vagy Dimáné a beteg rokonságának az őrkői ,,gettóban?.
Arról sem esett szó, hogy mit főz ma vagy holnap az a kisnyugdíjas, akinek nettó jövedelme nem elég egyetlen marhalábszárcsontra sem, amelyből a legmodernebb, Európa-szintû receptek szerint vagy a dédnagymamájától örökölt Erdélyi ízek receptesfüzete szerint elkészíthetne egy adag erőlevest a maga és legyengült élettársa számára? Mert lehet, hogy elitszakácsaink, Fitt konyhaséfjeink tudják, hogy mit kell főzniük ma vagy holnap, de azt már kétlem, hogy érdemben felvilágosítanának bennünket arról, mit főzzünk a saját fazakunkban ma vagy akár holnap, holnapután. Mert a semmiből a legtöbb helyen Erdély-szerte csakis semmit tudunk főzni, ahhoz még egy lyukas fazék is megteszi?
Kies tájainkon baltánk, kövünk (sziklánk!) és tiszta vizünk hál? istennek még van. S amíg ezek az ,,élelmiszereink? megvannak, addig nem halhat éhen a székely?
Holnapra baltalevest főzök. Szívesen látom Önöket is!
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.