Kultúra: Ébredés - ébresztők

2005. április 30., szombat, Archívum 2003–2007

A Nagy Mózes Gimnázium 325. évfordulójára
Nyomkereső az ember. Figyeli a külvilágban található nyomokat, de időről időre számba veszi a külvilág lenyomatait is, amelyeket ki-ki magán visel, és valahol legbelül magában hord. Szokás mondani például, hogy az alma mater nyomai életre szólóak? Ha megkérdeznék, a magam számára az ébredés fogalomkörébe tartozó történéssorba jelölném ki mindazt, amit a kantai gimnázium jogutódjában szereztem egykor, és magammal s magamban hordok mai napig is.
Aki az ébredésről most elmélkedik, legalább két irányt szabhat gondolatmenetének, amelyet ha kifejteni nem is, de érinteni feltétlenül szükségesnek s - talán másokra nézvést is - tanulságosnak tart egy alkalmi, évfordulós megemlékezés során. Az egyik irányba haladva a természetre, a tárgyi világra s a történelemre vonatkozó észleleteket és tapasztalatokat érinthetjük, a másik irány esetében pedig a tisztán emberi vonatkozású gondolatokat.
Magának az életnek a rendjét, ezt az elemi, újból és újból végbemenő csodát látjuk abban, amint bármely parányi mag sötétjében, mikor eljön az idő, megmoccan valami, erőt gyûjt, kitör a tápláló talajból, s a napfényben megjeleníti egyszeri s utánozhatatlan önmagát. Mondják, hogy tavasszal életre kel a természet, illetve ébred a mély téli álom és nagy fehér csend után. De nap mint nap is felébred az éjszakai mozdulatlanság és csend után a mező, az erdő vagy az, amihez az embernek köze van: a ház, a falu vagy város, az ország. Van ébredés aztán népek és nemzetek életében is, kerülhet ugyanis mély álomba vagy kábulatba bármely nép, de tépheti balsors is, mint a magyart, mely a végzetes csapásokat követően felébredt a történelmi tetszhalálból is? Példát akár szûkebb pátriánk zivataros múltjában is találni, amikor ,,csak? hitéletét és oktatását bénították külső erők és belső viszályok? Ébresztő szándékkal tért haza Háromszékre az iskolaalapító Nagy Mózes is majd? három és fél századdal korábban.
Köztudott, hogy a magvetés - hogy most a szót átvitt értelemben használva térjek át s érintsem gondolatmenetem másik irányát - a családban kezdődik. A szülők a mindenkori első számú magvetők, s jó esetben megadatik számukra a lelki elégtétel, az aratás öröme is. Engem is áldott emlékû szüleim indítottak el s tanítottak eligazodni a világban. Az értelmi és erkölcsi tudás magvait is ők vetették el a kézdiszentléleki gyermekben, ki voltam. A családi s a nagyobb közösség emlékezete és példája is nekik köszönhetően tárult fel előttem. Három nemzedék élt együtt a családban a falusi társadalom életrendje szerint, természetes munkamegosztásban, ki-ki a maga módján vigyázta a legkisebbik növekedését és öntudatra ébredését. Örökségük igen gazdag, életre szóló, az idő teltével nemhogy megcsappant volna, inkább gyarapodik...
Az ébredésnek, vagyis az öntudatra jutásnak emlékezetes időszaka esetemben a kantai gimnázium jogutódjában töltött évek, amelyek a véletlen folytán az egykori szovjet tömb államaiban s jelesen Romániában az olvadás kezdetét jelentő 1968-as esztendővel kezdődtek, igaz, mire a szeptemberi csengő számomra is megszólalt, a szovjet és ,,testvéri? tankok Prága utcáit taposták. Odalett az emberek vetése! A kelet- és közép-európai népek szabadságmozgalma terén aratás helyett jégverés következett be. Nálunk, Romániában viszont még tartott az olvadás 1971-ig. Az 1972-ben érettségiző diák még nem is érzékelte, hogy egy megreformálhatatlan, végzetes nyavalyákkal küzdő rendszer utolsó fázisában lesz egyetemi polgár Kolozsváron, a bölcsészkaron.
A középiskolás diák tehát egy lankadatlanul munkálkodó közegben találta magát, ébresztő erejû tanárok tették a dolgukat, hajlamok, képességek fokozatos kibontakoztatásában játszottak fontos szerepet. Röviden: komolyan vették a magvetést. Három tanáregyéniség már a középiskolába lépő diákot megragadta. Mindhárom férfiember és más-más egyéniség, de kiváló ,,karmesterek?, akik a tanórák keretében, az osztálytermek falai között igazi szellemi és lelki légkört teremtettek. Kiss Lajos igazgató úr a klasszikus mûveltségnek a magvait vetette el hétfő reggeli latin óráin. Megnyerően, mértékkel s életszerûen tanított egy holt nyelvet, mert tudta s tudatosítani kívánta diákjaiban is a nagy igazságot: non scholae, sed vitae discimus. Talán az iskolaalapító Nagy Mózes üzeneteként közvetítette a mély értelmû intelmet diákjainak, hogy: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. A diák képességeire figyelt, és teljesítményét részrehajlás nélkül értékelte. Már Dénes tanár úr a természet élő világának rendjét, harmóniáját, törvényeit mutatta be bámulatos pedagógiai érzékkel. Tudásának és tanári tartásának köszönhetően sikerült elérnie azt, amit keveseknek, hogy tudniillik a diákok iránta érzett kezdeti tisztelete az évek teltével szeretetté váljon, mintegy példázva a mester és tanítvány viszonyát. A harmadik férfiember néhai Nagy Béla magyartanár. Kifogástalan eleganciája sosem tûnt puszta külsőségnek az ő esetében, aminthogy az is természetes volt, hogy a tanárnak igényesnek és szigorúnak kell lennie. Magyar irodalmat tanított, s ezt alázattal és lankadatlan erővel tette négy éven keresztül, egyre nyomasztóbb körülmények között.
De szólnom kell egy negyedik tanáremberről is, néhai Kiss Lázár magyartanárról, aki az egész iskolának volt lángoló fáklyája, legkiválóbb ébresztője több évtizeden keresztül. Nevéhez kapcsolom - sok más és fontosabb ügy vállalása mellett! - az Ébredés címû iskolai folyóiratot. (Elindítója a majdani Kiss Lázárné, Puskás Éva tanárnő.) A cím jelképi ereje akkor is erős volt, de azoknak a szellemi és erkölcsi tartalmaknak az időszerûsége, amelyeket magában rejt, mára csak fokozódott szememben. Ébredőknek és ébresztőknek volt találkozási helye a folyóirat.
Az iskolai örökségnek az itt felvillantott töredéke is arra int, hogy ma, egy rendszerváltás után és ,,a szabadság dzsungelének? tûnő globalizálódó világban, az ép testre és ép lélekre irányuló csábítások közepette ébernek kell lennie az iskolának, s ezt ébresztő erejû, tisztán látó pedagógusok lankadatlan munkája révén lehet talán elérni. S mi adhat biztos támpontot ebben a munkában, ha nem a nemzeti értékekbe oltott keresztény Európa örökségének vállalása?
Hogy bizalmam lehet egykori iskolám iránt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy felmenőim egyike - a korabeli, latin nyelven kiállított iskolai névsor tanúsága szerint Andreas Borcsa - az 1692-93-as tanévben a Nagy Mózes alapította és általa irányított esztelneki szeminárium növendéke volt, Imola kislányom meg a mai Nagy Mózes Gimnázium tanulója.
Borcsa János
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép