Ahhoz, hogy felidézzük a régi szokásokat, ,,lapozzunk? egy kicsit vissza emlékezetünkben, hiszen mindenikünknek vannak erről információink, csak idővel elhalványultak.
A legismertebb közülük a Jézus születésekor lezajlott ajándékozás, amelyről a Biblia részletesen ír, és amely eseményt felidézzük mi is minden karácsonykor. E régi sorok szerint a ,,három királyok? aranyat, tömjént és mirhát hoztak, a pásztorokról pedig úgy tudjuk, hogy kis bárányt. Azt is tudjuk, hogy ajándékaikat örömmel, tisztelettel, mondhatni lelki alázattal nyújtották át.
Mai értelmezésben tehát mindenki azt vitt a kisdednek, amit ő a legértékesebbnek tartott azon dolgok közül, amelyekkel ő maga is rendelkezett. A tömjént átadó király nem érezte kevesebbnek magát az aranyat vivőnél, de a pásztor sem a királynál. Az örömben az ajándékozó és a megajándékozott egymásra lelt.
A történelmi emlékek, mítoszok is sok ajándékozásról mesélnek, de mi maradjunk ismét a legismertebb példáknál, a népmeséknél. Itt általában a nősülésre áhítozó ifjúnak kellett ajándékkal elnyernie kedvese elismerését. Előfordult az is, hogy a király kért ajándékot a trón várományosától. Az ajándék mindig egy rendkívüli dolog volt, mely varázserővel bírt. Lehetett az az örök ifjúság vize, vagy egy, az átkot feloldó tárgy. Ezzel azt fejezték ki az előttünk járók, hogy mindig az életben a legbecsesebb értékeket szánták ajándéknak: az ifjúságot, a konfliktust és torzsalkodást - átkot - feloldó jóindulatot, szeretetet.
Persze, ezeknek az eszmei értékeknek találtak megfelelő ,,üzenethordozót? is, az ajándéktárgyakat.
Míg a hímzett zsebkendő azt tolmácsolta a kedvesnek, hogy rá gondolnak örömben, könnyben, verítékben egyaránt, a széken horgolt sulykoló igyekezett feledtetni a nehéz munkát, könnyûvé tenni a lelket.
Az ajándék minden esetben tolmácsolta az érzelmeket, átadása pedig ünnepélyes alkalmat teremtett.
Az ajándék ellenben lehetett nem csak megható, emelkedett jellegû, hanem viccelődő, szellemes is. Gondoljunk a népmese eszes lányára, akinek ajándékot kellett vinnie a királynak oly módon, hogy az kapjon is, meg nem is. Így vitte a galambot, amit előtte elengedett.
A jóindulat, a kedvesség és a humor egyaránt része volt az ajándékozásnak, és ezek megannyi színfoltot vittek és vihetnek ma is életünkbe.
Jártó Kocsis Edit
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.