Cseh Tibor hamvainak hazahozataláraEmlékezet: A tábortûz bennünk szunnyad

2005. május 26., csütörtök, Archívum 2003–2007

Bizony, por és hamu vagyunk. Látjátok, feleim, Cseh Tibor alsócsernátoni falustársunk is nyolc évtizednyi világjáró bolyongás után haló porában tért vissza közénk. Mert szokás mifelénk, hogy édes anyaföldet vigyünk magunkkal, ha valahová, nagyon messzire távolodunk a szülőföldtől, szokássá vált az is, hogy zacskónyi földet küldjenek utánunk oda, ahová a sors bennünket szólított, de ahonnan haza már magunktól nem jövünk, csak hoznak, és ismét szokás az is, hogy koporsónkat vagy porrá égetett testünket visszarendeljék abba a földbe, ahonnan vétetett.
A II. Rákóczi Ferencek, a Csoma Sándorok, Tamási Áronok, Wass Albertek, és hogy Csernátontól messzire ne távolodjunk, a Rákossy Árpádok sorsa az ilyenféle hazatérés. Az anyagi áldozathozatal, a temetkezések rendjét rögzítő törvények mellett egy feltétel teljesítése szükségeltetik ehhez a hazajövetelhez: a testamentuma szerint haló poraiban is hazakívánkozó személy abból az emberi nemből származzék, aki bárhol is, bármennyi ideig is élt a nagyvilágban, az övéinek, családjának, rokoni és baráti körének, nemzetének sorsa jobbítására, szabadsága megtartására vagy visszaszerzésére egész élete során alkalmatosnak bizonyult légyen.
Néhai Cseh Tibor ebből a fajtából való volt.
Felesége, Cseh Nusi asszony Csernátontól több ezer kilométerre, az Amerikai Magyar Baráti Közösség által szervezett megemlékezésen elmondott halotti beszédében megrendítő közvetlenséggel fogalmazta meg ezt a kötődést.
,,Kicsi székelyföldi faluban élt hatéves koráig, amikor Nagymama halálakor meghagyta utolsó kívánságaként, hogy Tibort, az elsőszülött fiút Magyarországon neveljék. Ez az idő tíz évvel volt a trianoni békeszerződés után, amikor Erdélyt Romániához csatolták, és a magyar megmaradás életkérdés volt. Így került a hatéves fiú a nagy Budapestre, papírok nélkül, kicsempészve öt határon át. Gyermektelen nagybátyja otthonába került, aki később örökbe fogadta, hogy magyar állampolgár lehessen legálisan, és útlevelet kaphasson, hogy hazalátogasson néha a szülői házhoz.?
Magam is csernátoni születésû lévén, egy másik időszeletben, ugyancsak hatéves korom körül visszaemlékszem azokra a látogatásokra, amikor édesapám magával vitt a bécsi döntés után Csernátonban újra egymásra talált és gyerekekkel is kiegészült Cseh-portára. Cseh Bandi bácsi, Tibor édesapja a község magyar szellemiségének egyik meghatározó, alapembere volt. Fiai, Tibor és Jenő ebben a családi, magyar fővárosi és székelyföldi környezetben szocializálódtak, amelyet aztán a második világháború berobbanása újra repeszdarabokra szaggatva szórt szét.
A Magyar Baráti Közösség 2005-ös Itt-Ott Kalendáriumát örökös tiszteletbeli főszerkesztője, Cseh Tibor emlékének szentelte, és a múlt év szeptember 4-én tartott búcsúztató felszólalások szövegének szerkesztett változatát közölte. Ezekből a személyes indíttatású, mély érzelmi telítettségû búcsúszövegekből Cseh Tibor örökös vándorlássorozatból álló életének kontinenseket befogó stációi kirajzolódnak, és ehhez simulva, finom nyelvi hímzéssel ebbe bevarrva jelennek meg egy fantasztikus életút szellemi, érzelmi tartópillérei, az amerikai magyar közösség belső kohéziójának gerendázata és míves belsőépítészeti kiképzése. Cseh Tibor közösségeket meghatározó szellemi kisugárzásának mintadarabjai maguk a megemlékezések is, amelyek írói olyan nyelvi mûveltséggel és leleménnyel elevenítik elénk mentoruk, barátjuk emlékét, hogy az ő szelleme köszön vissza és sugárzik ránk.
Némethy Kesserû Judit írja:
,,Mélyen hívő ember volt, de egy felekezetek fölött, midenkit befogadó Istent hitt, faji, felekezeti, nemzetiségi megkülönböztetés nélkül. Magyarsága, a magyar nyelv - mindannyian tudjuk - éltető ereje volt. És bizony hatott, alkotott, gyarapított! Utolsó időkig, szinte megszállottan: irodalmi cikkeket írt, folyóiratot szerkesztett (nem is egyet!), történelmi előadást tartott, tábort látogatott, ösztöndíjprogramot szervezett, lobbizott, toborzott. S mindezt egyetlen célból: magyarságunk fennmaradásáért, itt, külföldön, és ott, a hőn szeretett Erdélyben.
Tibor hosszú évekig élt Brazíliában. Először Rióban, majd Sao Paulóban. És itt hadd idézzem Pillerné Tirczka Évát, akivel 1949-től, szinte partraszállása óta cserkészkedett:
Mint íróember remek megfigyelő volt. Csendes humorral elemezte a körülötte élő brazil népet, mérlegre tudta tenni annak jó és rossz tulajdonságait, nem ítélkezett, elfogadta és megmagyarázta magának és nekünk, hogy a brazil ilyen, és tulajdonképpen milyen szeretetreméltó. Aztán mikor átköltöztek családjával az USA-ba, egy levelében ezt írta:
Amikor Brazíliában lementem a sarki bárba egy doboz cigarettáért, a tulajjal megtárgyaltuk az előző vasárnap futballeredményeit, majd megittunk egy feketét. Itt az USA-ban lemegyek egy sarki bárba egy doboz cigarettáért, bedobom az árát az automatába, és az kidobja nekem a cigarettát? Hát bizony a két vásárlás között nagy különbség van.
Amíg Brazíliában cserkészkedett, egy egész generációt nevelt fel filozófiájával, magyarságával, Erdély-rajongásával. Mindenki a mai napig emlegeti, ahogy Tibor a tábortüzek lecsendesedett vége felé a hátsó sorban felállt, és botjára támaszkodva elmondott egy Sütő-idézetet, egy Reményik-verset, egy székely anekdotát, avagy mindig mélyre szántó saját gondolatát, olyat, ami az aznapi tábortûzzel volt kapcsolatos. És egyáltalán a TÁBORT?Z.
Minden tûzből hamu lesz - írta -, de a tábortûz bennünk szunnyad, amíg élünk. A jó tábortûz felejthetetlen, kozmikus élmény. Megáll az idő - a külvilág elsüllyed körülöttünk. A fény körén túl: sötétség, suhogó fák, zûrzavaros hétköznap? A fényen innen a tûz, a láng, a fa, az ember lelkéből születő nóta, ballada, mese, tánc, tréfa, versek, szilaj csatakiáltások; az élők és ősök hangja, a mai fiatal vidámsága és évezredes bölcsessége: álom és valóság misztériuma? A táborvezető nem generális, vezénylő őrmester, nem tanító, nem rendező filmdirektor, nem karmester és nem kóbor énekes. Mégis mindezekből kell hogy legyen benne valami. A tábortûzvezető varázsló, ezer évet egy perccé zsugorít, intésére megelevenednek a tündérek. Segítségével hegyeket-völgyeket repülünk át, mint valami mesebeli szőnyegen, s közben el sem mozdulunk takarónkról? Lélek, lélek kívántatik? tolmácsolja a költő az örök tábortûzi élményt? Ültesd egymás mellé Petőfit és a Sao Pauló-i névtelen magyart, Rákóczit és a sydneyi kiscserkészt? és a tábortûz fényénél meg fogják ismerni egymást??
Cseh Tibor írásának részletét az önjellemzés mellett ízelítőnek is szánom az író-szerkesztő szépprózai erényeinek felcsillantására.
Tibor ,,nevelőapja kívánságára vegyészmérnökként végzett, pedig író szeretett volna lenni. Szabad idejét, éjszakáit az írásnak szentelte egész életében, aztán nyugdíjba menetele után boldogan vetette bele magát a szerkesztésbe, írásba? - írja Nusi asszony férjére emlékezve.
,,Tibor generációkat nevelt hasznos külföldi magyar-brazil vagy magyar-amerikai polgárnak - szövi tovább visszaemlékezését Némethy Keserû Judit. - Amikor már nem lehetett egyenes kapcsolatban a fiatalokkal, nekünk, vezetőknek fogta a kezét, és bölcsességgel, türelemmel megmutatta, mit, miért, mikor és hogyan kell csinálni, hogy az ne bántsa a befogadó országot, de ugyanakkor hogyan lehet megőrizni az elhagyott hazát a szívben, a népből, a klasszikusból hogyan, mit és mennyit lehet táplálkozni.
És végül: ?Az én hazám csendes pentaton ének, ha szívemhez hajolsz, eléneklem néked.? Tibor a hûséges jó barát, aki mindenkor készen volt segíteni, mindig ott volt, érdeklődött, kezet nyújtott, mindent elvállalt, csak hogy könnyítsen mások gondjain. Nincs a lapnak szerkesztője? Hát elvállalta. Nemcsak a Magyar Cserkészt és a Vezetők lapját: az Itt-Ott-ot, végül a Transsylvaniát is, mellyel egy világot átfogott. Általa Erdélyért együtt bánkódtunk, örültünk, a világon szétszórt magyarok. Regös mûsor kell? Felhívtuk Tibort. Hozzá fordultunk írásainkkal, körleveleinkkel, kiadványainkkal is, és ő mindig tudott tartalmi vagy stiláris ötletet adni (amellett, hogy rámutatott helyesírási hibáinkra!). De felhívhattuk egyszerûen bajainkkal, vagy csak elbeszélgetni, mindig volt egy nyugtató szava.?
L. A. szignóval Ludányi András professzor nekrológját A tûz csiholója Ady-verssel indítja, és egyebek mellett a Márton Áron-emlékérme átadása alkalmával az általa írt és elmondott méltatásból idéz:
,,Cseh Tibor a szervezés, a tanítás és a lelkesedés megtestesítője. A magyar cserkészmozgalom és a Magyar Baráti Közösség egyik legkiemelkedőbb alakja. Elkötelezett ember, akit a sors, az isteni akarat és Nagyanyja utolsó kívánsága a magyarság szolgálatába állított. Sokoldalú, mûvelt, tág látókörû és fegyelmezett magyar, aki tudását, lelkesedését, élettapasztalatát közösségével, munkatársaival, családjával önzetlenül mindig megosztotta egy jobb, szebb, értelmesebb jövő reményében. Munkabírását és a közösségnek szolgálatát még az 1999 nyarán elszenvedett agyvérzése sem törte meg. Bár ez a csapás lebénította jobb oldalát - tolószékben ülve, bal kézzel pötyögtette a komputer billentyûit -, az általa szerkesztett folyóiratok ugyanolyan rendszerességgel jelentek meg, mint addig.?
Tibor bátyánk csernátoni kötődésének mi vagyunk nem csupán tanúi, hanem részesei és letéteményesei. Feledhetetlen közösségi emlékünk, amikor 1996-ban, a magyar millecentenárium évében megszervezte a Csehek Csernátoni Világtalálkozóját, példát és hagyományt teremtve a szétszaggatottság állapotában is együtt gondolkodásra és közös cselekvésre alkalmas magyarság számára. Csernátonban képletesen egy tûz mellé kerülhettek az Ausztráliába, a két amerikai kontinensre, Európába és máshová szétszóródott minden rangú és rendû Csehek mai leszármazottai. Ez a világtalálkozó teremtett alkalmat arra is, hogy a nemzet történelmi kataklizmái következményeként emigrációba kényszerült, kopját, kardot és tollat forgató elődök életének tanulságait, mába menthető üzenetét újra felfedezzük. Ezért indultunk Csernátony Cseh Lajos, az isztambuli temetőben nyugvó Cseh Imre és Kossuth többi erdélyi, székelyföldi hívének és katonájának életpályája nyomán mai magunkat keresni. A Csehek Csernátoni Világtalálkozója iskolát teremtett, azóta több erdélyi família, egy-egy családfához tartozó rokonság fedezte fel és hívta haza bizalmas rokoni, baráti együttlétre a világba szétszóródott atyafiságát.
Cseh Tibor a históriai leszármazás és a mai rokoni szálak egy szövetbe szövésében mindig is atyai barátunk, partnerünk volt. A kis ország - nagy nemzet elvét vallotta, amelynek a család és az egyén az alapsejtje, megtartója és építője.
Tibor bátyánk az általa szerkesztett lapokban, írásaiban együvé rendelte-rendezte, egy tûz mellé szólította a nagyvilágba szétszóródott magyarokat, írásaikat, gondolataikat együvé terelve a magyar közjót szolgálta utolsó leheletéig.
Néhai Cseh Tibor egy híján nyolcvan esztendőre kerekedő életútja, küldetése példaértékû sûrítménye az életvitelnek, aki mindig és mindenhol, és minden körülmények között hasznára cselekedett az övéinek, nem csupán a történelem viharában megtépázott erdélyi pátriájának, hanem a magyarság egészének.
Minden tûzből hamu lesz, de a tábortûz bennünk szunnyad, amíg élünk - Cseh Tibor gyakorlatias ember, kiváló szervező volt, de aki a jelképek, a szimbólumok kommunikációs világában is otthonosan élt és mozgott, nagy álmok megfogalmazóját és nem egy ízben ezek valóra váltóját ismerhettük meg benne és általa.
A tûz csiholójának teste lett porrá csupán, szellemét a hátramaradottak éltetik, és a mindenkori ifjúság lelkébe építve örökítik tovább.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép