Kovakő: Erdélyben az Omega

2005. június 2., csütörtök, Archívum 2003–2007

Nagy sorok, lezárt terek, utcák, tömeg, rendőrök, várakozás. Így kezdődött minden. Ezrek vonultak a marosvásárhelyi sportpályára, mert hallottak valamiről, ami még most is hihetetlen: Omega-koncert Erdélyben. A szép időben, vidám hangulatban mindenki várt, izgult, hisz utoljára 1980-ban, Bukarestben hallhatta a hazai közönség a nagy hírû együttest. A színpad grandiózus nagysága utalt a látvány színvonalára, de akkor még senki nem hitte, hogy olyat lát, amit még soha. És amikor már pattanásig feszült idegekkel vártunk, meg­szólalt egy hang a színpadon. Elcsendesült a zümmögés a tömegben. Az együttes sajtóreferense mondott beszédet, és kiemelte, hogy az Omega soha, sehol nem koncertezett egyszerre ennyi embernek.
Igen. Hihetetlen, de igaz, több mint ötvenezer ember nyüzsgött ott, akkor. A megszólaló üdvözölte a székelyeket, a par­tiumbelieket, a szórványból érkezetteket és a külföldieket. A szívekhez szólt. Majd következett a Markó Bélának címzett füttykoncert.
Az előzenekar után lépett színpadra az Omega. Éljenzés, lárma, taps. Indult a buli. A tömeg együtt énekelt. A színpad teljes hátsó terében egy nagy képernyőn archív felvételeket mutattak be, vagy épp a zenéhez illő képek peregtek. A lélegzet is elállt. Az oldalvásznon a színpadi cselekményt láthattuk ki­vetítve. A sok pirotechnikai játék és a lézerparádé emelte a látvány szépségét. Előbb lefödték a teret a sugarak segítségével, majd amikor moz­gatták, olyan érzés volt, akár egy ház, melyben földrengés van. Igazi tetőnek tûnt, majd fényfolyo­sót árasztott a tömeg felé, mintha csak a hajnali óceán válna valóra.
Sorjáztak a régi számok, mindenkinek ismerős volt minden, és akkor rájöttünk, ezen a zenén nőttünk fel, bár olykor hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről. Ez a zene az, ami soha nem hal meg. Velünk volt a Gyöngyhajú lány, a Régi csibészek, a Petróleumlámpa és az Új Babilon épült.
Aztán megtudtam, hogy bérmentesen zenéltek, sőt, fejenként egymillió forinttal támogatták a koncertet. Nem tudtam megfogalmazni az érzéseimet, sőt ma sem tudom elmondani, de valahol határos a rajongással, a tisztelettel, a fájdalommal, a bûntudattal, a reménnyel és azzal, hogy tudom: még vagyunk, akik hiszünk a nemzetben és annak együvé­ tartozásában. Valami olyat éreztem, mint Csíksomlyón az István, a király előadáson. De talán olyan is volt, megmutattuk, hogy vagyunk és leszünk.
A háromórás koncert tûzijátékkal zárult. Igazi ünnep volt az a nap, ünnep, amelyet nem feled se öreg, se fiatal, se magyar, se román.
Jocó
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép