
- egy elvarratlan szál Bûbájosok címû, az Ünnepi Könyvhétre megjelenő regényemet 2000 őszén kezdtem el, még tombolt az indián nyár, úgy sütött a nap, mintha kárpótolni akart volna az elkövetkező zordon napokért. 2001 telére már majdnem befejeztem, emlékszem, decemberben, az advent lázában Bécsben, Szépfalusi Istvánné vendégeként konyhájában készültem el a 18. fejezettel, amely, miért, miért nem, a Romváros címet viseli. ,,Maga mit csinál?? - döbbent meg a háziasszony, aki azóta már az elágazó ösvények kertjébe költözött. Írok - néztem fel a füzetemből, és ő nesztelenül, amiért ma is hálás vagyok neki, odakészítette a kávét. 2001 nyarán készen is volt az első változat, s kezdtek megjelenni különféle irodalmi folyóiratokban elbeszélésekként a különböző fejezetek. Ekkor már számítógépben volt a Bûbájosok, s játszani kezdett velem a technika ördöge, fáradhatatlanul írtam át és rontottam nyilván el az egyes fragmentumokat (van fejezet, amelynek kilenc változata is létezik a gép labirintusában?).* Egy szál - talán, hogy folytathassam egyszer ezt a regényt!? - mégiscsak elvarratlan maradt. Amikor a hősöm, János, aki katonaorvosként a Don-kanyari összeomlás során esik fogságba, s majdnem hét évet tölt el a Gulag-szigetcsoport különféle mûintézeteiben Szibériában, valamikor 1947 nyarán hazatér - váratlanul közlik vele, hogy szabad, és hazatérhet -, ugyanoda érkezik meg, ahonnan elment, csakhogy az már egy másik ország. Rábeszéli egyetlen életben maradt családtagját, nagyapját - szülei Budapest ostromának áldozatai -, adja el a földeket, a falusi házat, amíg még nem késő, ő ONNAN jön, tudja, hogy mi következik, s most még mindent pénzzé lehet tenni, és menedéknek ott marad a lakható présház? Így is történik. Az aranyat, amit ingatlanjaikért kapnak, a présház pincéjében ássák el egy boroshordó alá. Telik-múlik az idő, Jánost 1956 után újra letartóztatják, koholt vádak alapján tizennégy évre ítélik, hét év után szabadul, már nagyapja is halott, de az idők valahogy nem kedveznek az arany kiásásának?
A történetet ott zárom le, hogy 1968. augusztus 22-én - amikor feldübörögnek a prágai Szent Vencel téren a szovjet tankok és a pszichopaták - János régi szerelmével vonatra ül. Annak a férfinak a temetésére indulnak, aki régen, ifjúkorában a barátja volt, s aki az új rendszerben ügyész lett, és oroszlánrészt vállalt elítéltetésében, sőt, azt a nőt, János szerelmét is feleségül vette (hogy miért mondott igent a nő, és milyen volt ez a házasság, kiderül a regényből!), akit hősünk a világon mindenkinél jobban szeret, és akivel ennyi hányattatás után végre összehozza a Kelet-Európában mindig is kifürkészhetetlenül sátáni sors.
Az arany közben ott rejtőzik a présház pincéjében egy hordó alatt.
Már csak azért is folytatnom kell a Bûbájosokat, hogy kiderüljön, mi lesz az arannyal - hiszen a körülmények is, akárcsak az időjárás a Balkánon, változékonyak?
Bogdán László
* 2004 nyarán küldtem el a végső(nek hitt) változatot türelmes kiadómnak és érdeklődő illusztrátoromnak, Bortnyik Évának, akinek gyönyörû borítójáért itt, nyilvánosan is köszönetet mondok?
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.