
Az uzoni Szabó György agrármérnök elüt eddigi gazdáinktól, kétszázvalahány hektáron gazdálkodik, teheneket is tart, megyei viszonylatban a legjelentősebb gazdaságok közé tartozik az övé. Igaz, Bukarestben nemegyszer tízezer hektárok fölött rendelkező társakkal kerül össze, meséli, összehasonlítási alapja tehát más, mint a mienk. Hasonnevû édesapjától vette át a gazdaságot annak 1993-ban bekövetkezett elhunytakor. Idősb Szabó az uzoni állami gazdaság egyik farmjának vezetőjeként évtizedeken át közismert szakembere volt a megyének. Fiára hagyta szép uzoni háza mellett vagyonát, tapasztalatát, kapcsolatait is, ifjabb Szabó hát, nyugodtan mondhatni, nagy előnnyel indult. Igényszintje ennek megfelelő, megyén kívüli kapcsolatait is kiépítette, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének vezetőségi tagja, nem ódzkodik, ha kell, egyenesen a minisztériumhoz fordulni, véleményt nyilvánít országos ügyekben is, például hiányolja az RMDSZ-es államtitkárt a mezőgazdasági szaktárcánál. Emlékezetes marad a gazdatüntetés Uzonban, melynek egyik szervezője, kezdeményezője volt pár éve. A 37 éves gazdáról portrét rajzolni egy más alkalommal fogunk, a fentiekből is érthető talán, miért tartottuk most fontosabbnak, hogy az ágazat nagyobb ívû kérdéseivel kapcsolatos vélekedéseinek biztosítsunk nyilvánosságot. A személyes indíttatás persze nem hiányozhat, de általánosabb érvényû állásfoglalásai némi bepillantást engednek a gazdatársadalom és hatóság viszonyába, a mezőgazdaság belső mechanizmusaiba is, s ezeket a riporter most lényegesebbnek ítélte, mint azt, hogy saját, szûken vett ügyeit hogyan adminisztrálja a 37 éves gazdálkodó.
Az otthoni alap hívása
Ifjabb Szabó György Kézdivásárhelyen érettségizett az ottani szaklíceumban, utána négy évet az uzoni farmon dolgozott, az utolsót mint könyvelő. Az 1990-es fordulat új lehetőséggel ajándékozta meg: elvégezhette a gyöngyösi mezőgazdasági főiskolát. (Azóta Károly Róbertről keresztelték el.) ,,Olyan szaktanácsadó-félének voltunk kiképezve, a számviteltől a növénytermesztésig, az állattartástól az állategészségügyig mindent megtanultunk, számítógépes ismeretekre tettünk szert. Elméleti előadások minden második nap, kedden és csütörtökön gyakorlati órák, több alkalommal töltöttünk két-három hetet továbbképzésen különböző európai országokban.? 1993-ban ösztöndíjjal hat hónapra Dániába küldték. Ott érte apja halálhíre, haza kellett térnie.
- Itthon folytattam, amit ő abbahagyott. Akkor 80 hektár földet bérelt, következett a betakarítás, az őszi búza elvetése, elhúzódott november közepéig. Megkaptam minden támogatást a dékántól, az oktatók azt mondták, ne hagyjam abba, még egy évem volt. Visszatértem, megírtam a zárt helyi dolgozatokat, letettem a vizsgáimat. Hazajöttem a téli vakációra a földeket szántani, majd vissza, az órarendemet úgy állították össze, hogy március 20-tól április 20-ig, mikor a tavaszi munkálatok folynak nálunk, szabad lehessek. Uzonban március 24-én elvetettük az árpát, senki nem dolgozott akkor a földeken, de jó termés lett. Letettem az államvizsgát, a bizottság elnöke az a Dimény Lajos volt, aki Komollóról származott el, és korábban földmûvelésügyi miniszter is volt. Több lehetőségem is lett volna kinn maradni, de nem tettem. A dékán is megmondta, mikor kérdezték: a ,,székelynek? megvannak az alapjai Erdélyben, haza fog menni. Igaza lett.
Nagy a baj
A riporter a méretek felől érdeklődik, azt firtatja, milyen a felszereltség, hogyan álltak össze a táblák, mert már korábban értesült, hogy nagy táblás mûvelés folyik a birtokon.
- Édesapámtól átvettem egy traktort, egy pótkocsit, egy ekét, egy hétsoros burgonyaszedőt, egy permetezőgépet - ennyit. Az akkori nyolcvan hektárból 16 volt a saját, a többi bérelt. Most 35 a mienk, 200-at bérelünk. Földkoncentráció: a ?90-es évek végén, mikor az állami farmot szétrúgták, már akkor, ahogy bérbe vettem a földeket, azok egy tömbben mérődtek ki. Szóval arra törekedtem, hogy a földek tömbösítve legyenek. A 80 hektár is úgy tevődött össze, hogy 40 hektár egy parcellában, 17 egy másikban feküdt, volt 6 és volt 4 hektáros tábla is. A mostaniak 30 plusz 36 plusz négyszer 10 hektáros táblákban fekszenek, van persze kisebb is.
A gazda ezzel méltán lehet elégedett. Az eredményekkel már kevésbé, úgy látja, azok sokat romlottak az utóbbi években:
- A jómód, melyben élek, csak látszat. Mert 1996-ban egy kilogramm burgonya árából meg tudtunk vásárolni 1,1 liter gázolajat, az idei tavaszon 60-tól 30 kg-ig kellett eladnom burgonyát, hogy egy litert megvehessek. Ha az önköltségi ár alatt ad el az ember, nagy baj van. Másik adat: 2003-ban a búza önköltségi ára nálam 9700 lej körül volt, és 4000 lejért kellett eladnom. Mennyit vesztettem 70 hektáron! Más: 1996-tól nyilvántartott vetőmagtermesztő vagyok burgonyából - s nem tudok a termelésre koncentrálni, mert az eladással is nekünk kell foglalkoznunk. Másik gondom: nincs utánpótlás a gépészeknél, két uzoni diákunk tanult Szentgyörgyön a szakiskolában, de nem jöttek vissza, az egyik inkább építkezésen dolgozik, a másik napszámba jár. Azóta fogadtam egy diákot, három hétig itt volt gyakorlaton, részt vett az ültetésben, kukoricavetésben, érdekelte minden, reményt keltő. Három gépészem mindenike meghaladta az ötven évet. Üzemágunk a növénytermesztés mellett az állattartás is. ?95-ben indultam egy pár üszővel, 2003 februárjában közel százas létszámom volt szarvasmarhából, utóbb adtam el negyvenöt darabot, s idén is el kellett adnom, mert a burgonya befuccsolt, s kellett a pénz. Fiatal állatállományom van.
A pityóka és vírusai
- No de a magburgonyának jobb ára kellene hogy legyen, kereslete is alighanem más, mint a fogyasztásra szánt krumplinak?
-Messzebbről kell kezdenem. Háromszéken létezik az irigység, a tisztességtelen konkurencia. A szakkönyvek szerint a burgonyának nem szabad meghaladnia az összvetés 30 százalékát, hogy a vetésforgót lehessen alkalmazni. Amikor egy 170 hektáros gazdaságban 150-en burgonyát ültetnek, ott már valami nincsen rendben, ugye. A nagyravágyás és a föld kiuzsorázása? Más: a ?90-es évek végén nyilvánvalóvá vált, az állami gazdaságokat is felszámolják. A burgonya a legjobban az 1994-97-es évek közt ment. Az állami földek visszaadásakor a földbérleti díjak megnőttek, e bérket már csak úgy tudták egyes vidékeken kitermelni, ha a pityókát önmaga után ültették. Ez az elmúlt öt-hat évben oda vitt, hogy fertőzöttek lettek a földek, elment a burgonya rossz híre. Tíz évvel ezelőtt a ,,cartof de Covasna?-ból a bukaresti vagy konstancai piacon azonnal elkelt egy tíztonnás teherautóval, ma hallani sem akarnak róla. Romlott a minősége.
A vetőmagtermesztésnek sajátos technológiája van. Ma Háromszéken sokan még mindig olyan pityókát ültetnek, melyet a volt téesztől örköltek. Mi, akik importvetőmagot hozunk be, abból próbálunk minőségi vetőmagot előállítani. Vetéseink nagy fertőzöttségi kockázatnak vannak kitéve, mert sokszor még azt az 50-350 méteres izolációs zónát sem lehet betartani, melyet a technológia előír.
- El kellene dönteni, mit kívánunk Romániában fellendíteni. Agrárrégiókat kellene kialakítani, például éghajlati tényezők figyelembevételével is. A kistermelőnek is lehetőséget adni, hogy szakosodott farmerektől vehesse a minőségi vetőmagot. Mert akkor ő leül, és kiszámolja: ennyit költöttem vetőgumóra, ennyit vegyszerre - és akkor nekem is érdekem, hogy az árat tartsam. Ma viszont van, aki ezer lejért állít elő egy kiló burgonyát, és van, aki 7000-8000-ért. Piacgazdaságban, azt mondják, nincs intervenciós ár. Pedig vannak garantált árak, csak nálunk nincsenek. Nálunk e piaci törvény nem mûködik, holott 2004-ben hatályba lépett. Az erre szánt pénzeket másfelé költötték el. A mostani agráminiszter azt ígérte, 2005-től alkalmazni fogják. Hirtelen meg kellett alakítani az egyesületekre ráépülő, ún. terméktanácsokat. Így hozták ki a múlt évben a búzának az 5500 lejes kilónkénti árat, hogy ennyiért vásárolnák fel. Ha erre az áfát is rászámoljuk, szép érték jön ki. De senki nem vásárolta fel ennyiért, legfeljebb 4600 lejt sikerült elérni. Márpedig nekem, a földtulajdonosnak a bért úgy kellett kifizetnem, mintha 5500-ért adhattam volna el? ? úgy tudta, annyi az ár. Ezért mondom, hogy nem mûködik a rendszer.
A bérlő tehát a visszaszolgáltatás befejezése óta üllő és kalapács közé került, mondhatni úgy is, kétfelől is szorít a satu, meg kellene felelni mindkét követelményrendszernek, eleget kell tennie a tulajdonosi elvárásoknak, de meg kell birkóznia a felvásárlási feltételekkel is. Érthető, ha a piaci viszonyok anarchikus volta minden számítását keresztülhúzhatja, azok szabályozását követeli. Elvárásai messzemenően racionálisak, Nyugaton is az átvétel és a termelés szabályozása az, mely egyensúlyt és kiszámíthatóságot teremt a piacon, garantálja a vállalkozás létét.
Hogy minálunk minden másként van még, erre a gazda a következő részben újabb példákat hoz fel.
B. Kovács András