Riport: Boda Sándor bivalya

2005. június 15., szerda, Archívum 2003–2007

Incze Sándor nyugalmazott református esperessel régi ismeretségből barátsággá nemesedő viszonyban vagyunk, s én nem tudom, csak engem és baráti körömet tünteti-e ki azzal, hogy valahányszor összeszaladunk, vagy egy helyre rendel bennünket valamiféle közügy, mindig mosolygósra hangolódik az arca. Persze már rég észrevettem, hogy nem én vagyok kivételezett, mindenkinek dukál a derû, de én azért ezen felül is kapok tőle mindig valamit, a kedves, népies ízû történetek egy-egy csokrát. Mint most is.
Évtizedekkel ezelőtt Magyarhermányban ismerkedtünk meg.
Az egyik legizgalmasabb, Magyarher­mány­hoz kötődő története a világháborús emlékmûállítás. Most is megvan. Szép. De nyilván vagy észrevették maguktól, vagy feljelentették a ,,szigorú vállalatnál?: Ma­gyar­hermányban magyarkodnak.
Fogást kellett keresni a papon, az elkövetett törvénytelenségeket ,,feltárni?, mondta is a szigorú vállalat embere, hogy na, gyerünk, elő a listával, amivel az emlékmûre a pénzt gyûjtötték.
Szerencsére, Incze tiszteletes úrnak a gyûjtésből egy lej sem fordult meg a kezén. Mondta is, hogy Boda Sándor a megyebíró, az a 120 kilós férfi, kérdezzék meg őt.
- Gondnok elvtárs - nyomta az illető a megyebíró udvarán a sódert -, vegye elé azt a listát, amivel a pénzt összeszedik.
- Szívesen elévenném - felelte kapásból a százhúsz kilós férfi -, de nézze meg, a mindenségit neki, az asszony az egész nyáron abba pakolta a szalonnát a mezőre. Egy lap sem maradt az irkából. Majdnem agyonvertem érte, de most mondja meg, mit tegyek?
Boda Sándor furfangos ember volt, nem csak a szekuritáté emberének járt túl az eszén. Bivalytartó gazda volt, egyszerre öt fekete jószág is kérődzött az istállóban, s ezek közül a legformásabb és a legfényesebb szőrû nem akarta leadni a tejet. Rúgott, tapodta szét a hídlást a sokmázsás állat, nem szerette, ha a csecsét szorongatják. Félő volt, hogy még kárt tesz az asszonyban.
Híre ment, hogy neki bivalya van eladó. Jöttek is a vevők. Az Olt vizén túlról, jó messziről jöttek. Rögtön kiszemelték maguknak a gyönyörû állatot.
- Azt az egyet nem adhatom el. Vigyék, amelyiket akarják, de ez az egy nem eladó. Az asszony erősen szereti. Meg nem válna tőle semmi pénzért.
A vásárlók viszont még inkább megkedvelték a gyönyörû állatot.
- Hát, ha annyira akarják - kacsintott cinkoson Boda Sándor a vásárlókra -, akkor két nap múlva forduljanak vissza, s addig én hátha meg tudom puhítani az asszonyt. Megígérem, hogy nevelünk egy másikat helyette.
Így kelt el Boda Sándor bivalya.
S így tûnt el a ,,törvény megkerülésével gyûjtött? pénzről az irka. Az asszony szalonnát csomagolt bele, a mezőre.
Áll viszont az emlékmû, s él a százhúsz kilós Boda Sándor megyebíró furfangosságának az arcokra ma is derût derítő emléke.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép