
Szeretett, kedves, nyugdíjból nyomorgó, szociális segélyekből tengődő, munkanélküli-segélyekből légvárakat építő építőipari iparkodók, minimálbéren tengődő, lesoványodott, szikár apák és anyák, bányák szénfekete mélyéből is kiûzött és többször a fővárosig futtatott, átvert, átejtett, manipulált bányász barátaim és még sok felsorolatlan, a létminimum alatt élő polgártársam, hozzátok szólok egypár sorban azzal a vezérgondolattal, hogy enyhítsek fájdalmaitokon, bajaitokon azáltal, hogy bemutatom azon bőségben dúskálók kínjait, amelyek miatt mi ebbe a helyzetbe jutottunk.
Mert elképzelni sem tudjátok, barátaim, hogy mit meg nem tesznek értetek az általatok választott, szeretett vezetőitek, munkaadóitok, képviselőitek, szenátoraitok, elnökeitek.
Kezdjük talán mindjárt azzal, hogy rögtön a ,,Forradalom? után egy ideig lapítottak, mint lapos kő a tófenéken, tapsifüles a fûben, nagy-nagy félelmek és rettegések között mindazok, akik úgy érezték, vaj van a fejükön, de aztán hamar előmerészkedtek a vackaikból, rájöttek, hogy egyáltalán nem baj, ha van vaj, sőt, annál jobb, ha még többet kenhetnek rá. És elkezdték az iszonyatosan nehéz munkát helyettünk: a zavarosban való halászást, hogy kifoghassanak minden kis- és nagyhalat, pozíciót, tisztséget és lehetőséget, hogy majd a javunkra tehessenek, miután ,,tőkét? halmozhattak fel a mi közös, volt kommunista javainkból, közös tulajdonainkból.
Rettenetes nehéz munka volt ez! Képzeljétek el, mennyit, de mennyit kellett talpalni, kilincselni, lincselni, hazudni és lopkodni is szegénykéknek, amíg összejött valami az induláshoz, a felemelkedéshez, hogy aztán majd bennünket is alkalmazhassanak a menő cégüknél, nagy kegyesen - éhbérért?
Értünk szedték szét a meglévő gazdasági struktúrákat, épületeket. Értünk vitték haza ócskavasként megvásárolt, kitûnő állapotban lévő traktorainkat, mezőgazdasági gépeinket. Értünk bontották le a meglévő infrastruktúrákat, züllesztették szét gyárainkat, zárták be bányáinkat, hogy végre a ,,munkásosztály? szabad lehessen. Hogy legyen végre gyár nélküli munkás, bánya nélküli bányász, traktor nélküli traktorista, föld nélküli földmûves, állat nélküli állattenyésztő?
Érettünk ,,privatizálták? a már ,,semmit nem érő? vállalatokat, hogy aztán hatalmas erőfeszítések, küzdelmek és sok-sok anyagi ,,ráfordítás? árán legyen belőlük ipari park vagy roncstelep, ahol aztán kapunk mi is egy-egy éjjeliőri állást, feltéve, ha jól tudunk aludni, s ha már se nem látunk, se nem hallunk a korgó gyomrunktól?
Értjük mi jól, hogy minden érettünk történik. Értünk épülnek a tolvajosi szupervillák, a kacsa- és rucalábon forgó tengerparti vagy hegyvidéki üdülők, mert ugyebár a felépítésüknél segédkezhetünk minimálbérért. Értünk emelkednek a víz-, gáz-, villanyárak, mert ezáltal kevesebbet fogyasztunk majd, és ebben a ,,jóléti? társadalomban ismét megtanulhatunk spórolni?
És képzeljék el, kedves barátaim, milyen szerencséseknek mondhatjuk magunkat, ha lapos a hasunk, pénztárcánk, így ,,könnyebben? tudunk munka után járni, nyugdíjat felvenni, sorban állni bürokratikus kisablakok előtt és kussolni. Míg ?k, akik mindent az égvilágon értünk tesznek, ők kénytelenek elhízott pocakkal, hurkás lábakkal begyömöszölődni a Cielóba, Mercedesbe, Mitsubitshi-micsodába és ehhez hasonló járgányokba, magas vérnyomásaikat Amarán, Félixen vagy a Copacabanán kezeltetni, hogy mibe kerül mindez, mekkora kínszenvedéssel jár, arról szerencsénkre csak halvány lila gőzünk lehet csupán. Értünk híznak meg, érettünk élnek jól, ezt ismerjük el, és sajnáljuk szegény (új)gazdagjainkat?
Gyûjtsünk számukra egy kis segélyt is a következő adóbevallásig!
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.