Kultúra: Gyökerek

2005. július 2., szombat, Archívum 2003–2007

A Gyökerek természetesen csak fedőneve volt a rendezvénynek, mert sok egyéb megterem egy képzőmûvészeti tábor környékén: kép, kaktusz, film, hattyú, tánc, tanulmány? kerülgeti a gyökereket. A helyszín egy villa a Balaton-parton, egy finnugor összejövetel pillanatképe.
Öt sepsiszentgyörgyi képzőmûvész is részt vett a júniusban Budapesten és Felsőörsön megrendezett VI. finn-magyar-romániai-bolgár mûvészeti szimpóziumon. Daczó Enikő, Sipos Sarolta, Vargha Mihály, Péter Alpár és Albert Levente, a bolgár Zsenia Bozukova, a finn Eeva Kilpinen, Tuija Lampinen, Teemu Mäki, Päivi Maunu, Juha Okko, Heli Penttinen, Veikko Saarivaara, Timo Soppela, Miri­mari Väyrynen, Maria Wolfram és a magyarországi Györgydeák György, Bánki Ákos, Jovián György, Kelemen Marcell, Nemere Réka, Romvári Márton, Varga Leon Gábor, Vári Ágnes szerepelt a budapesti Bartók 32 Galériában és Karinthy Szalonban rendezett tárlaton.
A rendezvény a felsőörsi Török Villában alkotótáborral folytatódott. Várallyay Réka mûvészettörténész háromszéki kúriákról, kastélyokról tartott előadást, Durst György a Mediawave rövidfilmfesztivál anyagából válogatott. Päivi Maunu, Daczó Enikő, Péter Alpár performance-ot mutatott be. Az alkotótábor képeit a balatonalmádi városháza padlásgalériájában állították ki, amelyet Fitz Péter mûvészettörténész nyitott meg, lesújtó gondolatokat közölve a képzőmûvészet mai állapotáról: ,,Tegnap érkeztem vissza az 51. Velencei Biennáléról, ahol mint a magyar pavilon kurátora dolgoztam. Benyomásaim nagyon frissek, három hét intenzív kortársmûvészet nagyon megfekszi az ember gyomrát. Tudom, hogy nem nagyon illendő dolog egy kiállítás megnyitása alkalmából más eseményről beszélni, de ebben az esetben megkerülhetetlen. Velence ugyanis kétévente összefoglalja azt, ami a világban történik - legalábbis a kurátorok szerint. Ez persze többdimenziójú dolog, egyrészt a nemzeti pavilonok valamiféle nemzeti önképet prezentálnak, egy-egy ország mûvészeti önképét, másrészt központi, tematikus kiállítás vagy kiállítások a világ mûvészetéről adnak képet. Nos, az idei képek gyászosak. Ha valóban ez ma a mûvészet állapota, akkor nagyon nagy baj van. A két központi kiállítás kurátorai spanyolok és nők. Ez önmagában még nem volna tragédia, de produkciójuk feltétlenül az. A gendermûvészet ideje feltétlenül lejárt már, attól, hogy egy mûvész neme nő, még lehet nagyon rossz mûvész, mint ahogy az idén kiállítók többsége mindkét jelzőt birtokolja: nő is, rossz is. Másrészt az értelmetlen és érdektelen videók végeláthatatlan tömege azt az érzést kelti az emberben, mintha valami filmfesztiválra keveredett volna, nem kiállításra.
A nemzeti önbemutatók sem sokkal jobbak, Finnország például valami vita miatt részt sem vett, Románia pavilonjában a semmi van kiállítva, a magyarról pedig engedjék meg, hogy ne szóljak, hiszen annak én voltam a rendezője. A festészet, mint olyan, szinte észrevehetetlen, alig-alig van jelen, a grafika semmi, tehát a mûfaji sokszínûség kifakult.
Ezek után megnéztem a Török Villa honlapján ennek a Gyökerek címû, finn, magyar és romániai mûvészek - egy bolgárral bővített - kiállításának katalógusát. Egészen jókedvre kerekedtem, ugyanis lehet, hogy a világtrendhez nem közelít az itt bemutatásra kerülő anyag, de az biztos, hogy mûfajilag az a huszonnégy mûvész nagyobb változatosságot produkált, mint az egész 51. biennálé. És ez már önmagában is egészen kitûnő teljesítmény. Én a gyökérmisztikától általában távol igyekszem tartani magam, de ebben az esetben szinte megkönnyebbültem, mert ha a mûvészeti alapformáról van szó, mint gyökér, akkor itt minden rendben van. Félreértés ne essék, a mûfaji sokszínûség önmagában még nem erény, de a kifejezésformák sokfélesége, huszonnégyféle világfelfogás már önmagában üdítő. Azon persze lehet eszmét cserélni, hogy egy ilyen mûvésznévsor hogyan s miként alakul ki, de ma már, amikor minden kiállítás a kurátorok kénye és kedve szerint kerekedik, ennek sincsen sok jelentősége. Szalai Sándor, Györgydeák György, Juha Okko és Mar­jukka Paunila alapos szervezőmunkát végzett, nekik köszönhető, hogy ez a kiállítás megteremtődött. És természetesen annak a huszonnégy mûvésznek, akik itt dolgoztak, megcsinálták ezt a kiállítást, amelyen, a mostani legnagyobb örömömre, egyetlen videó sem látható.?
A tervek szerint, ha minden helyi, hazai és külföldi támogatás előkerül, Sepsiszentgyörgyön kerül sor a VII. finn-magyar találkozóra.
(a. l.)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép