Beszélgetés C?lin Popescu T?riceanu miniszterelnökkel
- Miniszterelnök úr, hat hónapja van kormányon, ön szerint melyik a legjobb döntés, amelyet ez idő alatt hozott?
- A legfontosabbak között kell említenem az egységes adókulcsot, melynek hatásai máris érezhetőek. Elemeztük már a kérdést, és elmondhatom, hogy a valóság megcáfolta az előrejelzéseinket. Arra számítottunk, hogy csökkenni fog a költségvetési bevétel, s íme, az első öt hónap után nem várt, 19, egészen pontosan 19,2 százalékos növekedés tapasztalható. (...)
Nemegyszer hangoztattam a többi kedvező hatást, és most is hangsúlyozom, hogy az év első három hónapjában 148 000 új munkahely létesült az egységes adókulcs bevezetése következtében. Hiszen most könnyebb az adózás, ami arra készteti a vállalkozókat és az alkalmazottakat, hogy inkább vállalják a törvényes munkát. (...) Az előző rendszer elriasztó volt, minél többet keresett az ember, annál többet vett el az állam. Ez nem kedvezett sem a gazdaságnak, sem azoknak, akik többet akartak keresni. (...)
Az egységes adókulcs talán a legvisszhangosabb lépés volt, de meg kell említenem egy másik dolgot is, amire a választási kampányban vállalkoztunk. Azért mondom, mert láttatnunk kell, hogy betartjuk az ígéreteinket. A nyugdíjak újraszámolására gondolok. Az újraszámolt nyugdíjak rendszerét március 14-én indítottuk, javában zajlik, és jelentős számú nyugdíjas lesz részese. Azt hiszem, ez a minimális erkölcsi jóvátétel, amivel tartoztunk nekik. Éveken át halogatta az SZDP, de most a nyugdíjasok több kategóriája számára komolyabb jövedelmet fog hozni. (...)
Szólnék itt más intézkedésekről is, melyek az emberek jólétét hivatottak szolgálni. Ilyen az igazságszolgáltatás és a tulajdonjog reformja, melyért nemrég felelősséget vállaltunk a parlamentben. Szerintem ezek olyan adósságok, melyeket tizenöt éve nem rendeztünk Romániában. Az igazságszolgáltatást meg kell reformálni, hogy végre legyen hitele, és hogy teljesítsük az EU-val szembeni vállalásainkat. Persze, a reformot elsősorban azért hajtjuk végre, hogy az igazságszolgáltatás visszanyerje önálló állami intézményi rangját, hogy rendeltetésének megfelelően mûködjék mint a három hatalmi ág - a parlament, a kormány és az igazságszolgáltatás - egyike.
- Van-e olyan döntés, amit később megbánt?
- Nos, hat hónap alatt lehetetlen mindent elvégezni, amire az előző években nem került sor. A kormányprogramban vállaltakat tekintve elmondhatom, hogy naprakészen állunk. Az elkövetkező időszakban jelentkeznünk kell a közvélemény előtt a négy stratégiai irányvonallal, amelyet kormányzásunknak megszabtunk. Az első az infrastruktúra reformjára és korszerûsítésére vonatkozik. A második az oktatásé és a kutatásé. Hiszen európai távlatokban gondolkozó országként el kell végeznünk az oktatási rendszer gyökeres reformját, és messzemenően támogatnunk kell a kutatást, ugyanis mindkettő a modern fejlődés alapja. A negyedik stratégiai irányvonal a mezőgazdaságról szól, mivel az ország lakosságának nagy részét érinti. Tulajdonképpen 35-40 százalékban mezőgazdaságból élnek az emberek, és ez az ágazat 12 százalékban járul hozzá a GDP-hez. A mezőgazdasági stratégiával óriási erőforrásokat szándékszunk megmozgatni, amelyeket eddig alig használtunk ki.
- Mi az, amit el szeretett volna érni e hat hónap alatt, de még nem sikerült?
- A magam részéről, azt hiszem, hogy szerettem volna - és talán meg is tehettem volna - e négy stratégiai vonal teljes leírását és bemutatását elvégezni. Persze, hogy nem könnyû az ilyen tervek kivitelezése. Az első lépés az infrastruktúra lesz, az elkövetkező esztendők infrastruktúra-stratégiáját indítjuk el. Addig azonban menet közben kell a terveken változtatnunk. A vasutassztrájk kényszerített erre. Az első vizsgálatokból azonban az derült ki, hogy a sztrájk elég kevéssé viselte meg a gazdaságot, s innen a felismerés, hogy újra kell gondolni a vasúthálózatnak a gazdaság mûködésére kifejtett hatását. Az úthálózattal kapcsolatosan világos a dolog, a megszabott stratégián nem változtatunk.
- Mindenféle spekulációkat hallani, hogy valójában a kormányt nem a Victoria-palotából, hanem a Cotroceni-palotából vezetik. Érzékelt ilyenszerû nyomást e hat hónap alatt?
- Amikor ilyen dolgokról beszélünk, jó, ha nevén nevezzük a gyereket, ha pontosan meghatározzuk a fogalmakat. Azt hiszem, hogy ebben az időszakban a kormányzat minden egyes intézményének a sajátos problémáira kell összpontosítania, a kormánynak a magáéra, az elnökségnek is a sajátjára.
A kormányt illetően én úgy gondolom, hogy tevékenysége a legfontosabb célra irányult - az európai integrációra. És el kell mondanom, hogy a mindenféle sajtókommentárok nem hatnak meg, és nem fogom megváltoztatni legfőbb stratégiámat Románia célkitûzései és érdekei tekintetében. Románia érdeke, hogy 2007. január 1-jén emelt fővel csatlakozzunk az Európai Unióhoz, ezért kell a legtöbb energiát erre fordítanunk. Vannak még persze más tennivalóink is, és természetesen meg kell határoznunk a fontossági sorrendet.
Történtek váratlan események is e hat hónap alatt, lásd az árvizeket vagy a vasutassztrájkot, a gyógyszerválságot. Régebb hurcoljuk az olyan gondokat, mint a támogatott gyógyszerek kérdése, melyekre megoldást kell találnunk. És ez egyáltalán nem egyszerû, ugyanis tízezermilliárd lejt kellett még kiutalni gyógyszertámogatásra. No de nem is ez az összeg a legfontosabb, hanem hogy sikerült megoldást találnunk a támogatott gyógyszerek alapvető problémájára. Mégpedig anélkül, hogy korlátoznánk a betegek hozzáférését a támogatott gyógyszerekhez. Partnereinkkel - a gyógyszerforgalmazókkal, -importőrökkel - együtt megtaláltuk a módját, hogy bizonyos mértékben fékezzük a gyógyszerfogyasztás ,,elrobbanását?.
A vasutassztrájkot illetően persze, hogy sokan arra számítottak: engedünk a követeléseknek. Nagyon egyszerû az ok, amiért nem engedtünk: a makrogazdasági nyomás az egyik, a másik, hogy nem helyénvaló fizetéseket emelni egy hatalmas veszteségekkel rendelkező, államilag támogatott vállalatnál. (...)
Nehogy valaki azt higgye, nem akarok az árvízről beszélni, amiért bírálat ért. Talán eljött a pillanat, hogy visszatekintsünk és feltegyük a kérdést: mit kellett volna még tennünk akkor, és nem végeztük el? (...) A kormány az ősszel vonja meg az áradások idején történtek mérlegét. Akkor jár le az árvízkárosultakkal szembeni vállalások határideje. Nagyon figyelek erre a kérdéskörre, ugyanis eldöntöttük, hogy újraépítjük a Temes megyei emberek lakásait - pedig a törvény nem kötelez erre. Azt mondhatom, hogy a szolidaritás gesztusa volt ez, amire az ország egész lakosságával együtt vállalkoztunk. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy az elkövetkezőkben minden egyes állampolgárnak kötelessége biztosítani a javait. Elemi dolog ez, mert az államnak nem lesz mindig pénze a természeti csapások okozta károk orvoslására. Ha megrongálódik az infrastruktúra, a kormányra és az államra tartozik, de ha valaki biztosítást köthetett volna a házára, és nem tette meg, világos, hogy az már nem a kormány felelőssége.
- Tulajdonképpen az ideges reagálást vetették a szemére...
- Nem voltam ideges. Most sem tartom normálisnak, hogy ahhoz hasonló drámai helyzetben azt kérje valaki a kormánytól, hogy olyan körülményeket biztosítson számára, amilyenekben otthon valószínûleg soha nem volt része. Megértem a helyzetüket, hogy megviseli ez a szerencsétlenség őket. De nekünk sikerült ott szálláshelyet biztosítanunk, megoldottuk a térség ellátását élelemmel, és egy szóval sem panaszkodott senki élelemhiányra, vagy hogy nem volt ivóvíz, hogy élhetetlen körülmények lettek volna. Ezek tudatában persze, hogy túlzottnak véltem egyesek igényét, hogy az árvíz után pár nappal olyasmit adjunk nekik - ahogy mondtam már -, amiben otthon sem volt részük.
Nem számítok persze arra, hogy az emberek mindig megértsék a lehetőségeket, amelyekkel az ország rendelkezik. El kell ismernünk, hogy a vészhelyzetek kezelésében korlátozottak az adottságaink. Románia nem az egyedüli ország, ahol árvíz pusztított. Németországban például három évvel ezelőtt katasztrofális árvizek voltak. A legfontosabb, hogy utána legyünk képesek orvosolni a kártételt. Azt hiszem, Romániának be kell szereznie a felszereléseket, a gépeket, amelyekkel egy ilyen újjáépítést elvégezhetünk. Nem utolsósorban pedig létre kell hozni az intervenciós struktúrákat az ilyen esetekre. Ezek még nincsenek meg Romániában, s lehet, hogy emiatt a hatóságok nem jártak el a leghatékonyabban.
- Miniszterelnök úr, kik azok a miniszterek, akikkel elégedett, és kikkel elégedetlen a hat hónap távlatában?
- Megígértem, hogy fél év után értékelem a kormány tevékenységét, és akkor majd biztosan megtudják, mi a véleményem a miniszterek és a tárcák tevékenységéről. Várjanak még néhány napot...
- Nos, akkor a kormány szervezése és struktúrái tekintetében mit kellene megváltoztatni? El kellene tûnniük minisztériumoknak?
- Azt hiszem, egy dolog mind szükségesebbé válik az európai csatlakozás távlatában. Szóltam már erről: a mostani európai intgrációs minisztériumnak nemcsak a neve változik, hanem a tevékenységi köre is: európai ügyek minisztériuma lesz. Az új intézmény feladata lesz Románia uniós kapcsolatainak kezelése, és kap majd néhány új küldetést is az Európai Unió bizottságával szembeni álláspontjaink koordinálása tekintetében. Úgyszintén fokoznunk kell a közösségi alapok feldolgozásának képességét, ami a többivel együtt szintén az európai ügyek minisztériumának hatáskörébe tartozik.
- A mérleg megvonásakor változások várhatóak a kormány szintjén is? Lesz kormányátalakítás?
- Nem tudom, hogy egyszerre kerítek-e sort e két dologra, nem szeretnék a sajtó számára találgatnivalót szolgáltatni. A kormányátalakítás - mondom, nem zavar, hogy folyton erről faggatnak -, a kormányátalakítást azután szokás bejelenteni, miután megtörténik. A sorrend nem a bejelentés, utána az átalakítás.
- Nem hagyhatom ki a kérdést: előrehozott választások? Szóba jöhetnek még? Szükség volna rájuk? Mikor?
- Románia menetrendjébe, Románia uniós csatlakozási menetrendjébe nem fér bele az előrehozott választások megszervezése. Politikai szempontból úgy gondolom, nem volna rossz megoldás. Az előrehozott választások tekintetében osztom az államelnök, Traian B?sescu és a politikai elemzők véleményét. Ám a politikában a valóságra is tekintettel kell lenni, azért vélem elfogadhatatlannak az előrehozott választások gondolatát. Elsősorban a politikai stabilitás biztosítása miatt, amire szükségünk van, hogy teljesíthessük az integrációs folyamat kapcsán vállalt feladatainkat. Ha a kérdés úgy hangoznék, hogy mi szolgálná leginkább C?lin Popescu T?riceanu, az NLP vagy a szövetség politikai érdekeit, azt felelném: az előrehozott választások. A közvélemény-kutatások nem igazolják az okoskodásokat, és arra vallanak, hogy nagyon jó a megítélésünk a választók körében, az előrehozott választások pedig T?riceanunak előnyére válnának, segítenék az NLP-t és a DA Szövetséget, hogy megerősítsék parlamenti jelenlétüket. Ám ha azt kérdezi, hogy azonosak-e Románia érdekeivel ezek a politikai érdekek, akkor azt mondom, hogy nem. Mert én úgy látom, hogy Románia fontosabb. Ezért aztán kormányzati felelősségem azt mondatja velem: nem kellenek most előrehozott választások.
- A napokban került az emberek kezébe a nehéz lej. Ezzel kapcsolatban tart-e valamitől?
- A nehéz lej bevezetése nem gazdasági lépés, olyan módosításról van szó, melynek nincsenek közvetlen gazdasági kihatásai. Igaz, hogy feltételezik az infláció mérséklését ezáltal, de ennek elsősorban az a feladata, hogy növelje a bizalmat a nemzeti valuta iránt. Ilyen tekintetben várom a mihamarabbi következményeket. Nem hallgathatom el, hogy engem nem annyira a könnyû lejről az erős lejre való áttérés foglalkoztat, hanem inkább az, hogy megígértünk valamit, ami szeretném, ha teljesülne, éspedig a lakosság jólétének növelése. Reméljük, hogy a nehéz lej bevezetése is, akárcsak a többi újdonság, hozzájárul a lakosság jólétének fokozásához.
Lejegyezte: Mirela Luca
Romnet Media Network
Fordította: Forró Eszter