
Szobrot kapott a ló évezredes zababrakok és zabolák után, jól megérdemelten. Mert a ló már hosszú évezredek óta sokkal több, mint egy szelíd (vagy vad) négylábú patás állat, lobogó sörényû villám, suhanó szellő, festők, fotósok legkedveltebb modellje?
A ló már majdnemember, majdanember, barát, nélkülözhetetlen társ, az ember(iség) keze-lábának meghosszabbítója, gerincességének, szépségének szimbóluma?
A ló ott volt velünk hajdanán a honfoglaláskor, ott volt velünk az ázsiai sztyeppéken, ott volt Etelközben, ott volt Vereckénél, Dévénynél, ott volt Mohácsnál, ott volt a Muhi pusztán, ott volt a Vérmezőn, ott volt a tatárok, mongolok betörésekor, a szultánok, pasák, basák, kánok hódító hadjárataiban, ott volt velünk és az ellenfeleinkkel is a Rákóczi-féle szabadságharcunk idején, a kuruckodásaink és a labanckodások idején is, ott volt velünk az 1848-as szabadságharcunk csataterein is, a világháborúk borzalmaiból is éppúgy kivette részét, mint az ember, életét áldozva, húsát adva sokszor az életben maradásunkért?
És itt van most is velünk, napjaink szupertechnicizált, elgépiesített, elembertelenített vas-réz-acél-kobalt-urán-szilícium- és atomvilágunkban is, mint hûséges társ, bajtárs, egyenrangú földlakó, a szépség, a hûség, a csoda négylábú élő szimbóluma, és reméljük, velünk lesz az idők végezetéig is. Velünk lesz az örök versenypályákon, az ügetőkön, velünk lesz a mezőinken, rétjeinken, istállóinkban, házunk táján. Sokáig fogjuk még hallani városaink utcakövein patáik, patkóik csattogását a hajnali vagy akár a késő esti órákban, akár mint ébresztő kopogást, ,,hanglopást?, akár mint altató kipp-koppokat kisbalázsok számára?
Szobrot kapott a ló. Szobrot érdemelt a ló az évezredek folyamán folytonosan, agyagból, kerámiából, kőből, sziklából, márványból, fából, vasból, bronzból, aranyból, s talán még gyémántból is kapni fog a jövőben, ha találnak majd akkora nyersgyémántot, amekkorából életnagyságú szobrot csiszolhatnak majd a jövő mûvészei?
A Ló megérdemli. A Gebe is megérdemli, mert ő is ló, és néha szebb is nála egy-egy Plugor-metszeten? A kiálló, sovány bordák íve, a meggyötört, szenvedő gebearc, a sápadt, megkínzott és halálra éheztetett lóarc is a mi, emberi szenvedéseinket, küzdelmeinket és felemelkedésünket tükrözi. A Ló arca, a Gebe arca a Mi arcunk is. A Ló szobra, emberrel vagy anélkül, Mi vagyunk. A mi vágyunk, szilajságunk, büszkeségünk, legyőzhetetlenségünk, toporzékolásunk, ágaskodásunk feszül benne, a mi hangunk hallatszik nyerítésében, hörgésében-horkantásában, táltos, csillogó szemeiben a mi múltunk és jövőnk képe sugárzik, nyergében bennünket visz csatákba, győzelmek felé vagy akár a Parnasszusra hûséges Pegazusként, vagy ha kell, a csillagösvényekre, a Hadak útjára, égi nyaralásokra?
Szobrot, egzegi monumentumot állítunk a Lónak, hûséges társunknak, barátunknak, mert a ló már régóta több számunkra, mint egyszerû, négylábú patás állat, zabzabáló, fûlegelő, sásropogtató lény: ? is Mi vagyunk. Magunknak állítunk tehát emléket minden lópatkóban, szoborban. Geberajzban, patanovellában?
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.