Újfajta, sajátos rend művészi megteremtése jellemzi Csáji Attila munkáit, egy állandóan kísérletező alkotóval állunk szemben, aki eljutott a tudományos fénymegismerés esztétikai kutatásáig, a lézerfestészetig, lézerszobrászatig, hologramokig — vélekedett a kiállítás házigazdájaként Sántha Imre Géza. Roppant fontos, hogy klasszikus összmagyar értékeinken kívül bemutassuk azokat az avantgárd és modern törekvéseket, amelyekről a széles publikumnak igen kevés információ adatik meg — hangoztatta Vargha Mihály képzőművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. ,,Csáji Attila a klasszikus magyar avantgárd kulcsfigurája, egy olyan ember, aki az 1956-os forradalom utáni kulturális béklyók lerázásában döntő szerepet játszott" — tette hozzá. Munkásságá­hoz számos díj, alapítványi tevékenység fűződik, s mint Vargha Mihály kiemelte: „Nem elégedett meg a műtermi magánnyal és a magával való vívódással, az ő festészete, az évtizedek alatt a tudománnyal, a tudományos kutatással ötvöződve, eljutott a fényírásig, a fényfestészetig; ez a művészet kilépett a laboratóriumból, de nem csak a kiállítótérbe lépett ki, hanem Csáji Attilának gondja volt arra, hogy nemzedéktársait megszervezze, mozgósítsa és munkába állítsa." Végül Csáji Attila vetített képes előadáson beszélt művészetéről, kiemelvén: „Jelenleg egy olyan időhöz érkeztünk el, amikor az alapkérdéseket ismét fel kell tennünk, mert a huszonegyedik század elején kaotikussá vált a világ, és mozaikokká zúzódtunk szét; segíteni kell annak az erőnek a megteremtésében, létrehozásában, amely közösségeket tud teremteni, fel kell fedeznünk, hogyan, miféleképpen tudunk egymásra találni."