Történetem 2004 márciusában kezdődött, amikor is elindultam megérdeklődni, hogy mi az eljárás, ha kerítést szeretnénk cserélni nemrég örökölt házunk körül. A városháza titkárságán közölték, hogy kérvényt kell írni, ezért hazamentem, a férjemmel, mint örökössel, megírattam a kérvényt, és amikor bevittem, közölték (előre nem lehetett?), hogy ez nem jó, mert van típusnyomtatvány, azt kell kitölteni. Ezt hazavittem, s visszavittem, elfogadták, de ki kellett fizetnem 80 000 lejt, és csak ezután kérdezték: van rajz? Mert kell rajz, de a titkárságon nem tudják megmondani, honnan. Félnapi nyomozás után azonban sikerült a rajz birtokába jutni, potom 150 000 lejért egy ívpapírra kinyomtatták a számítógépből az utcarészletet, ez volt a rajz. Boldogan vittem be, és akkor közölték, hogy ez sem elég, telekkönyvi kivonat kell. Nyakam közé vettem a várost, pénzügy, posta, sorban állás reggel és délben, másnap vissza, de végre ez is megvolt, adhatják az engedélyt, gondoltam. De nem adták, hanem felküldtek az első emelet egyik szobájába, mert ott foglalkoznak ezzel. De nem foglalkoztak, mert kiderült, hogy ez az eset a megyei mûemlékvédelmisekhez tartozik - ott viszont az derült ki, hogy át kell íratni a telekkönyvet az elhunyt anyósom nevéről a férjemre, mert így nem adnak engedélyt. Mire mindezt megtudtam, már májusban jártunk, mert a mi városunk polgármesteri hivatalában nincs olyan személy, aki pontos felvilágosítást tudna adni arról, hogy ilyen esetben mi a teendő, milyen papírok kellenek, kihez kell fordulni stb. Bürokrácia van, de sajnos, nagyobb a felelőtlenség és a nemtörődömség?
Tehát elmentünk a közjegyzőhöz, ott gyorsan ment az ügyintézés (tisztelet érte), de sajnos csak a házat lehetett átíratni, mert a hozzá tartozó telek a polgármesteri hivatalhoz tartozik. És ekkor kezdődött az igazi kálváriánk! Érdeklődésemre közölték, hogy a városházán Olosz Erzsébet foglalkozik ezzel, ő fel is írta nekem, hogy milyen papírok kellenek a telek átíratásához, de mire összegyûjtöttem és bevittem őket - minden megvan -, elutazott három hétre továbbképzőre, utána pedig szabadságra, és más nem vette át a paksamétát. Végre augusztus vége felé sikerült leadnom mindent, akkor azt mondta, átnézi az iratcsomót, és még érdeklődjem, mert fel kell mérnie a telket. Teltek a napok, de aztán kijött, elvégezte a felmérést, megígérte, hogy megírja, ami rá tartozik, és továbbítja a jegyzőnek, mert a többi az ő dolga. Vártunk, vártunk, aztán szeptemberben újra elmentem érdeklődni reggel 8.30-kor, de nem volt az irodában még kilenckor sem, de amikor közöltem, hogy vissza kell mennem munkába, a kollégája utánament, és jött is, köszönés helyett rám förmedt, hogy hallom, ideges? telefonon is lehet érdeklődni, de különben sincs semmi fejlemény, tovább már nem rá tartozik az ügy. Októberben már telefonon érdeklődtem, azt mondták, nem dolgozik, novemberben megtudtam, hogy családi problémák miatt csak decemberben várják vissza. Akkor újra jelentkeztem, sajnálja, nem rá tartozik már, mondta, de beszél ő a jegyzőnővel, érdeklődjek később. Jött karácsony, szilveszter, évzárás, évkezdés, sok a munka, mondták, így vártam 2005. február közepéig, és mivel akkor sem tudtam meg semmit, a jegyzőnőhöz fordultam. Aki viszont nem is látta az iratcsomónkat! Hívatta Olosz Erzsébetet, aki elmondta, hogy ezt a telket valaki a 2001/10-es törvény értelmében visszaigényelte - kiderült azonban, hogy az igazoló papírokat a határidő lejártáig nem nyújtotta be, tehát az igényét nem érvényesítheti, erről azonban a tanács őt nem értesítette, ahogy minket sem arról, hogy a telkünkre valaki igényt tart! A szabályszerû eljárás az lett volna, ha közlik az illetővel, hogy kérését - igazoló dokumentumok hiányában - elutasítják, és ha nem fellebbez, harminc nap után összeállítják a mi iratcsomónkat, továbbítják a megyei tanácshoz, onnan kell megkapnunk a papírt, amivel majd telekkönyveztetjük a telket. Eltelt március is, és én április 12-én kihallgatásra mentem a polgármester úrhoz, megígérte, hogy intézkedik, de megint eltelt egy hónap eredmény nélkül. Május 9-én újra feliratkoztam kihallgatásra, ekkor megírták az elutasító választ az igénylőnek, és előttem írta alá a polgármester úr. Azt hittem, hogy legalább másnap felküldik a megyei tanácshoz, de csak 16-án küldték el. Megvártam a harmincnapos fellebbezési határidőt, és június 22-én megint felmentem a városi jegyzőhöz, aki előttem adta ki az utasítást az iratcsomó összeállítására és felküldésére. Újabb hiábavaló várakozás után, július 18-án a megyénél érdeklődtem a dossziénk iránt, nem kapták meg, tehát Olosz Erzsébet nem küldte el, nem végezte el a munkáját. Kerestem, azt mondták, a polgármesternél van - aki viszont épp terepen tartózkodott. Milyen polgármesteri hivatal az ilyen, ahol reggel kilenckor még, délben háromkor már nem dolgoznak (tisztelet a kivételnek), a kedden reggel bevitt iratokat pénteken délig még nem iktatják? És miért köteleznek minket adófizetésre, ha másfél év alatt nem kapunk választ a beadványainkra? Közben minden határidő lejárt, tehát potyára fizettem ki a 80 000 lejt, előre lepengettem az adót, öt telekkönyvi kivonatot váltottam, és ebből egyet a hivatal helyett, a saját pénzemen, a telekigénylő iratcsomójába? Hát mihez van itt joga a polgárnak: a szavazáshoz?
H. R., Sepsiszentgyörgy
(teljes név és cím a szerkesztőségben)