
n A mai kordivat, korszellem leginkább úgy jellemezhető, hogy lebomló államhatárok, szabad mozgás, szakképzettség, szorgalom, a jakobinus bürokrata állam korszakának végrángásai - ahogy Martonyi János mondta tegnap. Egy területi, regionális közösségekre épülő új világ, decentralizáció, tettrekészség és vállalkozó kedv - erről szól ma az európai kontinens története, jelene, élete, és erről szól maga az Európai Unió is. Nyilvánvaló, hogy ez a magyarság számára is merőben új lehetőségeket kínál, a tízmilliós Magyarország és a négy-ötmillió, a világban szétszóródott, illetve a határok mellett tömbben élő magyarság egykori istencsapásszerû szétszóratásának hátrányai valójában mára előnnyé változtathatók. Föltéve, hogyha ezt a szétszóródott és szétszabdalt Magyarországot az új világ, a kor divatának és a kor szellemének megfelelően képesek vagyunk egyetlen jól mûködő gazdasági övezetté és hálózattá szervezni. Egyetlen dologra van csak szükség ehhez: szemléletváltásra, elsősorban az anyaországban, amely a határon túli magyarokkal való kapcsolattartást nem segélyezésnek gondolja el, nem támogatásként gondol rá, nem hátrányt és nem tehertételt lát benne, hanem befektetést, közös hasznot, lehetőséget és gazdasági erőforrást. Vagyis az egész Kárpát-medencében - különösképpen a belmagyarok körében, a magyarországi Magyarországon - egy olyan szemléletváltásra van szükség, amely a határon túli magyarok támogatása helyett a nemzetegyesítést jelöli meg fő célként. Az első tézis tehát, hogy Magyarország jövője nem a tízmilliós Magyarországban, hanem a tizenötmilliós magyar nemzetben van. (?)
*
n Kedves barátaim, a baloldalra nekünk a jövőben szükségünk lesz. Ugyanis nemzeti egység nincs a baloldal részvétele nélkül. Ugyanis nemzetstratégiai célok állandósága nincs egy nemzetileg elkötelezett baloldal nélkül sem. Annak a reményében mondtam mindazt, amit elmondtam, hogy a hosszabb távon is kiszámítható nemzetegyesítési törekvések állandóságához arra is szükség van, hogy a magyarországi baloldal nemzeti fordulatot hajtson végre. Miért is zárhatnánk ki, hogy - hasonlóan egyébként a Kárpát-medencében található többi államhoz - a magyar baloldalnak is sikerül végrehajtania egyfajta nemzeti fordulatot? A jövőben a mainál sokkal erőteljesebben kell képviselnünk a magyar külpolitikában azt a véleményt, hogy az Európai Unión belül a kettős mérce nem fogadható el. És hogyha a régi Európában a kisebbségi autonómia teljesen magától értetődő Katalóniától Dél-Tirolig, Finnországig, akkor az újonnan csatlakozott európai uniós országokban is ugyanilyen magától értetődő követelésnek, sőt, közösségi jognak kell lennie.
A Kárpát-medencében a magyarok rovására tapasztalhatunk etnikai arányok megváltoztatására irányuló törekvéseket. Ez nem fogadható el. Találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek a magyarlakta vidékek adminisztratív szétdarabolására törekednek. Találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek a magyarok fizikai megfélemlítését célozzák. Elegendő, ha a Délvidékre gondolunk. Találkozunk a Kárpát-medencében, nem ritkán, egy-egy államon belül az igazságszolgáltatás magyarokkal szembeni elfogult mûködésével. Találkozunk magyar oktatási intézmények hátrányos megkülönböztetésével. Találkozunk magyarok lakta területek gazdaságilag hátrányos helyzetbe hozásának kormányzati törekvéseivel. Elegendő, hogyha csak itt, Erdélyországban az észak-erdélyi autópálya-küzdelmekre hívom fel az önök figyelmét. Ezek a jelenségek mind a mai magyar Kárpát-medencei élet valóságához tartoznak. Ezekkel a törekvésekkel szemben védekeznünk kell. A státustörvényhez hasonló merész, bátor, Európában elfogadható kisebbségvédelmi, ha kell, egyoldalú lépéseket is vállalnunk kell majd. Éppen ezért a Magyar Állandó Értekezletre továbbra is múlhatatlanul szükségünk van. Elfogadhatatlan, hogy a Magyar Állandó Értekezletet ilyen jelenségek mellett, mint amit az előbb néhány szóban megidéztem, hosszú idő óta nem hívja össze a magyar kormány. Sőt, nekünk majd abban kell gondolkodni a jövőben, hogy a Magyar Állandó Értekezletet hogyan lehet továbbfejleszteni öt világrész magyar képviselete irányába, aminek a mainál sokkal jelentősebb konzultatív és talán néhány esetben döntési jogot is érdemes lesz majd átadni, illetve amelyre érdemes lesz majd ilyeneket ráruházni. (?)
*
n Az állampolgárság kérdése nem kerül le a napirendről akkor sem, hogyha Románia belép az Európai Unióba. Részben azért, mert a Szerbiában és Kárpátalján élő magyarok meg a szegény Horvátországban élő magyarok - akik már régen Horvátországgal együtt megérdemelték volna, hogy tagjai legyenek az Európai Uniónak -, úgy tûnik, még hosszú évekig nem lesznek tagjai az Európai Uniónak, tehát a kettős állampolgárság Erdélyországon kívül néhány más fontos, százezres nagyságrendû magyar közösségeknek továbbra is érdeke. A magyar igazolvány sem válik fölöslegessé a jövőben. Kedves barátaim, mindig elmondom, ha eljövök ide, önök közé, hogy akinek van, nagyon vigyázzon rá, mert rövid időn belül ez lesz a Kárpát-medence legértékesebb dokumentuma. A magyar igazolványnak ugyanis jelentősége lehet részben a kettős állampolgárság odaítélésének időtartamát tekintve, részben pedig a státustörvényhez olyan jogok tapadnak - csak a szegény belmagyarok erről keveset tudnak, mert a kormánypropaganda ezt elhallgatja -, amelyek nem tapadnak majd a kettős állampolgársághoz. Azok esetében, akik nem óhajtanak áttelepülni Magyarországra, hanem itthon maradnak. Egy Erdélyországban élő magyar számára anyagi értelemben, jogosítványokat tekintve, iskoláztatást, gyermektámogatásokat tekintve, a státustörvény és az annak nyomán létrejött magyar igazolvány többet jelent majd, mint a kettős állampolgárság. Tehát a kettős állampolgárság idejében a szülőföldjükön maradó magyarok támogatásának továbbra is a magyar igazolvány lesz a legfontosabb jogosultsági dokumentuma. (?)
Kérdésekre válaszolva:
Kettős állampolgárság
n Kedves barátaim, nem véletlenül beszéltem talán meglepően hosszan a baloldal nemzeti fordulatáról, kívánatos nemzeti fordulatáról Magyarországon. Ugyanis a kettős állampolgárság kérdése két módon oldható meg. Az egyik - amely persze a szívünknek kedvesebb lenne, de készpénznek azért nem venném ezen út járhatóságát - a kétharmados többség megszerzése a parlamenti választásokon. Az ember szerénytelenebb pillanataiban, vagy amikor álmodik, a kettő nagyon gyakran közel esik egymáshoz, akkor úgy érzi, hogy a kétharmados többséggel szinte csodákra is képes lenne. És ebben csak kevés túlzás van, azt hiszem. (?) A másik lehetőség, amely azonban inkább realisztikusnak tûnhet: hogyha nem is lesz kétharmados többség a polgári-nemzeti és keresztény oldalon a következő választást követően, de olyan parlamentje lesz Magyarországnak, amely képes túllépni azokon a vitákon, amelyek a mögöttünk hagyott három évben megterhelték és megosztották. Miért zárnánk ki egy olyan újabb kegyelmi pillanat eljövetelét, mint amit már megtapasztaltunk egyszer, a státustörvény megalkotásakor? Most mindegy, hogy ki, milyen őszintén szavazott a státustörvény idején, mennyi volt az őszinteség és az álság, de végül is egy 96 százalékkal megszavazott törvényről van szó. (?) Miért zárnánk ki, hogy a következő választást követően, amikor világosan külön tudjuk majd választani a mostani kormánypropaganda kártékony hatásától, meg tudjuk tisztítani azt a tényt, hogy mást jelent az állampolgársághoz kötődő jogok gyûjteménye, és mást jelent a Magyarország területén való éléshez kötődő jogosítványok és kötelezettségek gyûjteménye. A kettő különbözik egymástól. Van olyan megoldás, ahol a magyarországi magyarok számára garanciát adhat a parlament, illetve a kormány, hogy a kettős állampolgárságot úgy is meg tudja valósítani, hogy az gazdasági feltételt jelentene a belmagyarok számára. Hogyha ezt sikerül világossá tenni, akkor akár egy 90 százalék fölötti nemzetegyesítési döntésre is képes lehet a következő Magyar Országgyûlés.
Én az előbb elmondtam, hogy a szülőföldön maradók számára anyagi értelemben a státustörvény többet jelent, mint egy kettős állampolgárság. Másfelől fontosnak tartottam, hogy a státustörvény mögött, ha lehet, akkor az a kilencvenvalahány százalékos közös nemzeti döntés ott legyen. Minthogy a kettős állampolgárság mögé most sem tudtuk odatenni, odavarázsolni a szocialisták támogatását, erősen kétséges, hogy 1998 és 2002 között ez sikerült volna. A státustörvény feles törvény volt, a kettős állampolgárság pedig akkor is kétharmados törvény lett volna. Azt meg tudták volna akadályozni a szocialisták, a státustörvényt pedig nem tudták, és mint láthatjuk, szerencsére, miután nem tudták, nem is akarták.
Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy valami mozog a bokorban Budapesten is. Hogy pontosan micsoda az a valami, azt most még nem tudjuk. De megbízható hírek szerint Magyarországon titkos tárgyalások vannak készülődőfélben. Ami önmagában nem föltétlenül rossz, bár a titkosság valószínûleg inkább rossz, mint jó, de a tárgyalás ténye maga talán nem. Mi úgy tudjuk, hogy nemzetközi szaktekintélyeket hívott a magyar kormány Budapestre egy olyan titkos tárgyalás céljából, hogy megvizsgálják, az Európai Unión belül a kettős állampolgárság megadásának milyen tartalma és formája ütközne, illetve nem ütközne európai uniós ellenállásba. Szerintem ideje, hogy a magyar kormány valóra váltsa az ígéretét, amelyet a népszavazáskor tett, hogy ő majd megoldja a kettős állampolgárságot népszavazás nélkül is. Drukkolunk nekik. De talán az érintett magyar közösségek választott szervezeteinek választott vezetői nélkül, a velük való egyeztetés nélkül nem érdemes titkos tárgyalásokba bocsátkozni. Úgyhogy örülnék, ha még mielőtt létrejönnek ezek a budapesti, készpénznek vehető, megbízható források szerint hamar létrejövő tárgyalások, azelőtt vagy a Máért keretén belül, vagy azon kívül, de a határon túli magyarokkal mindenképpen egyeztetnie kellene szerintem a magyar kormánynak.
Magyarország miért nem szabta feltételként az EU-hoz való csatlakozás támogatásában Romániának Székelyföld területi autonómiájának a megadását?
n Az Európai Unióhoz való román csatlakozási szerződés ratifikálását a magyar kormány, illetve a magyar parlament egy feles, tehát a jelen lévő képviselők 50 százaléka plusz egy szavazattal fogja megtenni. Tehát hogy ezt a szerződést ratifikáljuk-e vagy nem, milyen formában, feltételekkel vagy feltételek nélkül, az ma a magyar kormánytöbbség kezében van. Ennél sokkal szerényebb föltételeket sem fogadott el a magyar kormánykoalíció, amikor megpróbáltuk a szándéknyilatkozatot - mert a magyar parlament már tett egy szándéknyilatkozatot - kiegészíteni néhány fontos szemponttal, mintegy föltétellel. Ennél sokkal enyhébb föltételekkel. Akkor a magyar kormánytöbbség erről hallani sem akart, az erre vonatkozó indítványainkat leszavazta. Tehát ez a kérdés ebben a pillanatban, ha helyes címzéssel akarjuk ellátni, akkor nem nekünk, hanem inkább a magyar kormányfőnek kell hogy címeztessék. A román csatlakozást egyébként a magunk részéről mi nem tekintjük - bár a magyar parlament fog erről dönteni - egy olyan ügynek, amelyben kizárólag a magyar parlament véleménye a mérvadó, az RMDSZ, illetve az Erdélyben mûködő, a magyarlakta területeken mûködő választott politikai szervezetek vezetőinek a véleménye szükséges, és ők egyébként a minél gyorsabb, minél zökkenőmentesebb ratifikálást szorgalmazzák. Érthető módon.
Lejegyezte: Farkas Réka
Fotó: Albert Levente