Kultúra: Vallomás a kritikáról

2005. július 30., szombat, Archívum 2003–2007

Egyik huszadik századi klasszikus írónk gondolatából indulnék ki, aki a szavakról állította, hogy azok olyanok, mint a hírnökök: ,,mindazt a jót és rosszat elbeszélik, ami ott honol, abban az országban, ahonnét jöttek? - írta. S nekünk meg, akik ugyanazt a nyelvet beszéljük, a hírvivőknek kijáró módon kell fogadnunk őket. A magyar szóról emellett megjegyzi, hogy az a nép nemzetté formálásában játszotta a főszerepet, ennélfogva számunkra a legnagyobb ereklye. Egyértelmû tehát, hogy - amint írta -: ,,kegyelet, hûség és becsület illeti őt.? (Tamási Áron: A magyar szó becsülete, 1941) A kritikus meg - aki nem mûveli, legföljebb magyarázza a csodát - a mûvekhez, a hiteles és érvényes alkotásokhoz viszonyulhat azzal az érzülettel, mint amivel az író a szavakhoz, a nyelvhez. A mûvekből próbálja kihallani, hogy milyen üzenettel érkeztek azok. Még akkor is így van ez, ha az utóbbi évtizedekben mind az írói személyiség, mind a nyelvi kifejezhetőség kétségessé vált. Nyelv által szólhat ugyanis az író a legmélyebb nyelvi válságról is...
Az ihletadó mûvek indulásom idején s végig az 1980-as évek Romániájában, ha meg is születtek, komoly akadályokat leküzdve juthattak el ,,lélektől lélekig?. A hazai, romániai magyar írói mûhelyekben születetteknek eleve veszélyeztetett volt úgymond a kihordásuk és a létük, megkínzottan, fáradtan érkezhettek, mint ama hírnökök, mások, az anyaországban és másutt létrejöttek viszont országhatárokon átsurranva, nagy kockázatokat vállalva érkeztek, de nem egyszer le is buktak. Emlékezetesek maradtak mind a mai napig azok a ,,találkozások? is, amikor a diktatúra mindennapi tapasztalati valóságát rögzítő mûvek gépiratban, kézről kézre adva érkeztek két- vagy négyrét összefogott papírlapokon, más esetben meg az ellenőrzött levegőégen keresztül keltek útra, s juthattak el a távoli rádióhallgatókhoz, mondhatni: az igére várakozókhoz.
Ki tagadná, hogy nem kegyelet, nem hûség és nem becsület illette az ilyen mûveket? Azt tartom, hogy hûséget és hozzáértést egyaránt elvárhatunk attól, ki nem csak érzi, de érteni is véli, s értelmezni is megkísérli a mûveket. Az irodalom iránti hûséget még diákként volt szerencsénk megtapasztalni ébresztő hatású tanároktól a szülővárosban, a magyar nyelvhaza keleti peremén, a székelyföldi Kézdivásárhelyen. Igaz, a hûséget nem csak mint állhatatos ragaszkodást foghatjuk fel, hanem - hogy egy kölcsönzött gondolatra hivatkozzam - olyképpen is, mint ,,az emlékezet szabad éltetését.? (Nagy Gáspár) A hozzáértés pedig a felkészültség, jártasság, szakismeret jelentésben értendő. Ezek elsajátítására volt jó alkalom a kolozsvári bölcsészkaron az 1970-es években, de később is, hiszen kiváló irodalmárok, bátor írástudók álltak ott a vártán, akikhez reménykeltő volt - s lehetett is! - fordulni. Megtanulhattuk a tudományosság alapkövetelményeit figyelembe venni, azt, hogy eleget kell tenni az inter­szub­jektivitás, a kifejtettség, az ellenőrizhetőség és az ismételhetőség követelményeinek. Aztán nem lehetett figyelembe nem venni - sőt, a kritikusi munka során alkalmazni is próbáltuk - azt a szempontot, ami Németh László megfogalmazásában így hangzik: ,,Nincs barbárabb, mint a külföld szempontjait fordítani a magyar irodalom ellen. De nincs sürgetőbb, mint olyan értelemmel gondolkodni magyar alkotásokon, amely sok idegen mûvön is gondolkozott.?
Ime, néhány mozzanat, amely valamiként meghatározta, hogy széttekintvén milyen irodalmi horizontokat képes érzékelni és érzékeltetni 2005-ben egy kritikus, aki ott él, ahol még létező valóság a korona, igaz, nem mint fizetőeszköz, sem nem mint jogi személy. Mindössze közlekedési eszköz, mely Székelyföldet összeköti Budapesttel.
Borcsa János
Elhangzott 2005. június 4-én Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban az Irodalmi horizontok címû kötet bemutatóján.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép