Munkaszolgálatosok: El kell menni katonának messzire

2005. július 30., szombat, Archívum 2003–2007

2.
Szászok, magyarok
Talán egy hónapig jártunk a faluba a szállásunkra. Azalatt felépítettük a barakkokat. Azután oda költöztünk ki. Annyiból jobb volt, hogy nem kellett naponta kétszer legyalogolni 1-3 kilométert. Közben megkaptuk a szükséges oltásokat; úgy tudom, kolera meg tífusz ellen oltottak. Először kivontam magam az oltások alól, de amikor láttam a sok bûzös ételmaradék párolgását a konyhánk körül, megijedtem, hogy még tífuszos lehetek; meggondoltam magam, s a második oltáson elmondtam, hogy még az elsőt sem kaptam. Nosza, erre dupla porciót adtak mellbe. Több napig rosszul éreztem magam utána. De megnyugodtam, hogy nem kapok betegséget.
Emlékszem, hogy amikor a kuffereinkből már jócskán kifogyott a hazai elemózsia, mert a koszt bizony nagyon gyengécske volt, egy szombati napon rendet tettünk az egyetlen bútorunkban. Néhány sváb gyerek megtalálta az óvszereket a kuffer egyik zugában. Felfújták és elpukkasztották azokat, mondván, hogy egy darabig ezekre sem lesz szükség. Azután meséltek a falujukbeli kalandjaikról.
Meglehetősen liberális nevelésben volt részük. Már gyerekkorukban el-elvonultak egy-egy kislánnyal ,,fedezékbe?. Úgymond ,,pitykézni egy kicsit?. A szüleik nem csináltak belőle nagy kázust, ha ki is derült. Egypár korholó szó és annyi. Furcsálltam a dolgokat, hiszen én egészen más légkörben voltam nevelve. Óriási nevetés közepette vették elő a szőrszálakat, ami ,,onnan? való volt, emlékül levélben elküldve. Ha valakinek a szája széle kirepedt, ráfogták, hogy az kivágódott, amikor azokat a bizonyos szőrszálakat csókolgatta az illető.
Elmesélték a legények, hogy miként babráltak ki egy idősebb falutársukkal, aki eléggé erkölcscsősz volt. Éjszaka nyolc-tízen összeálltak, kihúzták a szekerét a fészerből, szétszedték, felvitték a háztetőre, ott összerakták. Reggel, amikor az illető keresni kezdte a járgányát, fûnek-fának panaszkodott, hogy ellopták; nem az-e, ami a házad tetején hivalkodik? - világosította meg a látását a szomszédja. Nemsokára a fél falu a csodájára járt a látványnak. Volt mit kacagni. Kanzsúrt is rendeztek. Loptak hazulról egy-egy véka búzát vagy kukoricát, eladták. Így a pénz kikerült. A hecc kedvéért elindultak tyúkot lopni; így a hús is meglett. Bort hozott mindenki hazulról. ?k maguk készítették el az ételeket. Reggelig mulattak. Az ilyen, ún. ,,kanzsúrokon? nők nem vehettek részt. Ezeket az elbeszéléseket csakúgy szedtem a begyembe. Egy egész új világot kezdtem megismerni, amit ha nem lettünk volna így összezárva, talán sohasem ismertem volna meg.
Barakk-kor
Végre bekerültünk az új barakkokba. Ezek 40-50 méter hosszúak és kb. 6-8 méter szélesek voltak. Deszkákból, oszlopokból, összefûzött nádfalakból álltak. Közepén húzódott egy 1,5-2 m széles járó. Két sorban álltak az emeletes ágyak, szintén deszkából. Mintegy 150-200 ember fért el. De voltak kisebb méretû barakkok is. A fedőanyag deszkából és kátránypapírból készült. Amikor odaérkeztünk, 600-800-an lehettünk. Alig egy-két hónap alatt ez a létszám 3500-4000-re duzzadt.
Alakulatunk szakaszokra (brigád, pluton), szekciókra (század), detasamentekre oszlott. Egy brigádban négy-öt echipa (raj), egy rajban hat-tíz ember; egy szekcióban négy-öt brigád, egy detasamentben (kb. egy zászlóaljnak felelne meg) három-hat szekció is lehetett. Egy grupáréhoz (ami egy ezrednek felelhet meg) hat-nyolc detasament is tartozhatott. A grupárénál nagyobb egység a DRM volt (Direc?ia Regional? a Muncii). Később átkeresztelték DRDM-nek (Direc?ia Regional? a Deta?amentelor de Munc?). Ilyen összesen négy volt az országban. Úgy tudom, Bukarest, Konstanca, Ia?i és Brassó központokkal. Az egész ,,hóbeleváncot? DGSM-nek nevezték. Ez a hadügyminisztérium vagy talán a munkaügyi minisztérium egyik ága volt (Direc?ia General? a Serviciilor de Munc?). Az egész országban mintegy 150-200 000-en lehettünk. Ruházatunk kék színû dokkanyag volt. Zubbony helyett ún. rubáskánk volt, ami orosz típusú, ,,ultrarövid szoknyának? is felfogható, belebújós gönc volt: nadrágunk talpalóval ellátott, a bakancsba húzható öltözet, erre rájött a fehér zokni (csak gálaalkalmakkor), amire flanelkapcát tekertünk. Sapkánk, az ún. boneta is orosz típusú. Járt még egy ,,csintura? is az öltözetünkhöz, ami vastag vászonból készült, rajta az ország címerét viselő csattal. A bakancsot már említettem. Alsónemûnk lenvászon gatyából és ingből (fehér) állt. Az ingnek orosz divat szerint nem volt gallérja. Nyáron egy ideig adtak rövid dokknadrágot is. Parolinunk barna színû anyaggal bevont keménypapírból készült, rajta fehér pléhből a felségjelünk: egy keresztbe tett csákány és lapát. Hej, de hányszor kiabáltuk ,,nagy lelkesen? a lozinkánkat: ,,Cu Partidul nostru-n frunte, spargem munte dup? munte!?, vagy azt, hogy: ,,Cu ciocan ?i cu lopat?, vom da ?antierul gata?! Bizony ezeket véghez is vitették velünk ,,bölcs? vezetőink, akár akartuk, akár nem.
A téli öltözetünk szintén szovjet típusú vatelinezett kabától és nadrágból állt (pufajka), no meg egy c?ciul? de biberetnek nevezett téli sapkából; vatelines, fülre ereszthető, áll alatt megköthető része is volt; ez is szovjet hadseregbeli utánzat. Bevonuláskor nyári öltözetet teljesen újat kaptunk, még a jó flanelkapcánk is új volt. Azután rendszerint csak ócskákba öltöztettek bennünket. A téli első öltözetünk is viseltes volt. Én is csak akkor kaptam új göncöket, amikor sakkversenyre mentem Szebenbe vagy Brassóba, de ezeket verseny után be kellett adnom.
Amint már említettem, a két legkomolyabb támogatóm Pali és Sanyi volt. Sanyi megismertette velünk a grafológia tudományát. Voltak valami jegyzetei is erről. Pali nagyon megkedvelte. Sanyi elméleti útmutatásai után már ők kezdtek elemezni különböző kéziratokat. Jellemezték a szerzőjét. Remek elfoglaltság volt. Én is be akartam kapcsolódni, de leintettek, hogy ,,nem gyereknek valók ezek?. Kissé megsértődtem, de Sanyi az ő apáskodó modorában megmagyarázta nekem, miszerint ez egy olyan tudomány, ami nem vág össze az én elképzeléseimmel, világfelfogásommal, meg aztán még olyan tapasztalatlan vagyok. Szinte megnyugodtam ebben. De azért néhány epés megjegyzést fûztem többször az ő íráselemző tevékenységükhöz, amiért aztán ők orroltak kissé meg. Azonban a helyzetünk áldatlan körülményei között én nagyon jól éreztem magam ebben a társaságban. Hozzájuk nőttem.
A szellem kalandja
Sokszor kemény vitákat is folytattunk. Ekkor éreztem magam elememben. A vita nekem az életelemem volt. Felmerült a svábkérdés. Történelmi ismereteim tudatában elég sok érvet találtam igazam bizonyítására. Kifejtettem, hogy a szászság meg a svábság mindig is a magyar nemzeti törekvések ellen mûködött. Pedig nem volt rá semmi okuk. Hiszen a szászoknak ezelőtt nyolcszáz évvel olyan autonómiát biztosított a magyar állam, amilyet még most is megirigyelnének még a nyugat-európai kisebbségi népcsoportok is. A svábok pedig az óhazájukból, ahol még a létbiztonságuk is veszélyeztetve volt, olyan földekre lettek telepítve, még a magyar őslakosság kitelepítése árán is, melyek a legjobb termőföldek voltak az országban, ráadásul még adót sem fizettek hosszú ideig.
És mi a hála? Gúnyosan idéztem a svábok érdekközpontúságát, mélységes önzését Petőfi versét felhasználva. ,,?mit nem beszél a svábság, hogy fizessük az adósságát, ha csináltad, fizesd is ki, ha a nyelved öltöd is ki?? stb. Nahát, ,,darázsfészekbe nyúltam?. Észrevettem, hogy ez nagyon rosszulesett a svábok többségének. Csanálosról Csaba Feri volt a ,,svábmagyarok? szószólója. Igazi nagy magyar volt. Feri kb. két évvel volt idősebb mint én. Nagyon éles eszû, képzett ember. Nagy hatással volt a társaira, sőt, még reánk is. Magyarosították a nevüket Czirről Csabára. Kemény szóváltás fejlődött ki kettőnk között. Elbeszélte, hogy nyolc-tíz évvel ezelőtt egy jezsuita páter volt a plébános náluk. Igaz magyarságra nevelte őket. Élni, de még meghalni is képesek lettek volna magyarságukért. Példákat hozott fel tényekre támaszkodva, az előbbieket igazolandó. Nagyon jó és üdvös missziót végzett a páter közöttük. Innen Afrikába, majd Kínába helyezték. De Csanáloson a lakosság közel 60 százaléka magyarosította a nevét, és jó magyarrá lett az ő mûködése eredményeként. Úgyannyira, hogy többet tettek, vállaltak a magyarságukért mint a tősgyökeres magyarok. Azt én is észrevettem, hogy nagyon nagy érzelmûek, mert amikor egypár irredenta fogantatású dalt elénekeltem nekik, még a könny is kijött a szemükből, annyira meghatódtak. Többet megtanultak ezek közül, de kiváltképp a ,,Szép vagy, gyönyörû vagy, Magyarország? kezdetût. A végén igazat adtam nekik, és elnézésüket kértem, amiért sértőleg nyilatkoztam róluk.
Pedig sajnos az idők folyamán, rá 35-40 évre mégiscsak az eredeti véleményem bizonyult igaznak. Az anyagi fellendülés, boldogulás, a Németországba való visszatelepedés érdekében visszavedlettek németté. Így kívánta az érdekük. Ennyi!
No, de komoly vitáink voltak más témákból is. Ezekben már 80-90 százalékban egyetértettünk Csabával. Pl. felhívta a figyelmünket arra, hogyan válik az ember állattá az éhség miatt. Ez aktuális is volt. Elfeledkezik a jó nevelésről, sőt, néha még a becsületről is, csakhogy a hasát megtömhesse. Csak a nagyon szilárd jellemû egyének tudják ezt a mohóságot legyőzni. No meg azok, akiknek van hazai élelmiszertartalékuk a kufferben - jegyeztem meg.
Nem is lehet csodálkozni az ilyen megnyilvánulásokon, hiszen kemény fizikai munkát végeztünk egész nap; ráadásul még elég keményen instrukcióztattak is (gyakorlatoztattak) bennünket; mi meg fiatal emberek lévén, még a vasszeget is megettük volna.
Amikor bevonultunk, egymás között megegyeztünk, hogy nem fogjuk szüleinket terhelni, nem kérünk csomagot. Bizony nagyon naivak voltunk. Most megtaláltam az akkori leveleimet, melyekben már a tizedik nap után csomagot kértem, még az S. O. S. jelet is odapingáltam a végére jó vastagon. Küldtek is, csak megtörtént, hogy a kenyér megpenészedett az öt-hat napos utaztatás következtében. Nem is volt az a koszt olyan rossz, csak nagyon kevés. Húst is adtak három-négyszer hetente, de nagyon keveset. Állandóan éheztem, sokszor annyira, hogy szinte sírtam kínomban. Az egyik földim Csaholyból Zsidó Karcsi, aki azért került munkaszolgálatra, mert hívő (Jehova tanúja) volt. ?t segítette is a Jehova, mert bekerült veszelárnak (edénymosogató). Annyit ehetett, amennyi belefért. Még a nehéz munkától is megkímélődött. Egyszer szólt nekem, hogy van egy kis protekciója, beajánl engem is. De amikor láttam, hogy állandóan szurtosan, koszosan jár, no meg azt az átható ételmaradékszagot egész nap szagolni, meggondoltam maga, és nem vállaltam. Nagyon finnyás voltam akkortájt. Így nem lettem veszelár.
A harmadik témánk a politika volt. Érdekesen szerveztük meg ezeket a beszélgetéseket. Mint hajdanában az iskolai irodalmi önképző körök tárgyalásain, ún. ,,bíróságot? állítottunk fel. Volt ügyész, védőügyvéd, bírók és tanúk. A rendszer mûködése, a kommunizmus visszásságai, bûnei kerültek terítékre. Csaba volt az ügyész, én a védőügyvéd. Három bíró is érettségizett gyerekek közül került ki. Komolyan vettem a ,,hivatásomat?. Nagyjából ismertem a marxizmus-leninizmus téziseit, ezek szellemében építettem fel a ,,védelmet?. Beszéltem a széles néptömegek nyomoráról, a javak igazságtalan elosztásáról a kapitalizmusban; kizsákmányolásról, a fiatalság reménytelen jövőjéről a munkanélküliség miatt. Egyszóval a kapitalizmus féktelen, embertelen megnyilvánulásairól stb. Utána a szocializmus reményt keltő intézkedéseire tértem ki. Sokan, többször helyeseltek a hallgatóság közül. Olyan jól sikerült a ,,védőbeszéd?, hogy egyszer Csaba csak félrehív, és közli, máskor ne vállaljam el az ügyvédséget, mert olyan meggyőző voltam, hogy az az 50-60 ember, aki hallgatta a ,,tárgyalást?, rövidesen mind be fog lépni a pártba. Van itt, ebben az országban elég népbolondító, ne szaporítsd magaddal a számukat - mondta. Bizony mindennek van színe és fonákja. Így is lehet nézni a dolgokat, meg úgy is. Ajánlottam neki, hogy cseréljünk szerepet, legyek én az ügyész; akkor majd meglátják a hallgatók, mit is ér ez a rendszer, ez a blabla, amit szocializmusnak neveznek. Milyen mérhetetlen szenvedést okoznak a népeknek; véren, éhen halt emberek hulláin gázolnak át stb. Nem ment bele a fiú, hiszen ez részére tekintélyvesztést jelentett volna. Nagyon jó eszû, értelmes ember, de nem volt akkora olvasottsága, mint nekem. A történelmi, irodalmi és politikai tudása nem ért fel az enyémmel. Ezt mind a ketten észrevettük. A tárgyalások helyett ajánlotta, hogy hárman-négyen írjuk meg e rendszer bûneit Lenintől napjainkig. Később ezeket összevonjuk, megszerkesztjük, kell hogy legyen belőlük egy kötetnyi, ami a legvalódibb vádbeszéd lesz a rendszer ellen. Egy dokumentum, mely önmagáért beszél majd. Lelkesedtem ezért az elgondolásért, ízibe hozzá is fogtam; vasárnap délutánonként kimentem a határba, hogy egyedül lehessek gondolataimmal, és ne lásson senki. Két hét után már egy vékonyabb füzetet tele is írtam, de mégiscsak a kezdetek kezdetén jártam a Komintern megszervezésénél (sokat olvastam valamikor erről), fejemben volt a ,,forrásmunka?.
Bizony veszélyes aktivitás volt ez, szinte fel sem fogtuk akkor. Ha rájönnek, csunyán ,,ráfázunk?. Több évet kaphattunk volna érte. Csaba is írt, de jóval kevesebbet. A másik kettő még hozzá sem kezdett. Úgy látszik, nem mindenki szenved grafomániában.
Tapody Ottó
(folytatjuk)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-07-30: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás