,,Régi álmunkat valósítjuk meg, amikor 2005-ben Kapolcson az erdélyi mûvészettel fognak találkozni a Völgyvendégek? - kezdődik a beavatatlanok számára nehezen elképzelhető, Mûvészetek völgyében rendezett fesztivál vaskos mûsorfüzetének beharangozója. Nos, a rendezvények a Káli-medence öt helységében: Kapolcson, Vigántpetenden, Talándörögdön, Monostorapátiban és Pulán zajlottak július 29. és augusztus 7. között. A balaton-felvidéki összmûvészeti fesztivál idén rekordot is döntött: a több mint 1000 (ezer!!!) program több mint 200 000 (kettőszázezer!) érdeklődőt vonzott! A Tündérkert néven beharangozott erdélyi programokon* teljes sokszínûségében jelent meg a transzszilván kortárs mûvészet: képzőmûvészek, iparmûvészek, népmûvészek mutatkozhattak be; a néprajz, a színház, az építészet, az irodalom, a könyv- és folyóirat-kiadás, a klasszikus és népzene, a dzsessz és a film?
A bőség zavarával küzdünk, hisz egy lapszám sem lenne elég a részt vevő erdélyi mûvészek puszta felsorolására, csak érdekességképpen jelezzük: jelen voltak a Völgyben tojásírók, kosárfonók, csipkeverők, csuhéfeldolgozók, gyöngyfûzők, rojtkötők, bútorfestők, nemezelők, szövők, kalotaszegi s torockói varrónők, korondi fazekasok, vájtedény-készítők, akik mindennap - hihetetlen érdeklődés mellett - mesterségbemutatókat tartottak! Nagy közönségsikere volt a Figura stúdiószínháznak és a marosvásárhelyi, a kísérleti színházat képviselő Yorick stúdió előadásainak, hatalmas közönségsikert könyvelhetett el a sepsiszentgyörgyi Fabatka estje, sokan voltak kíváncsiak a sepsiszentgyörgyi Codex, a kolozsvári Amaryllis régizene- s a szatmári Mystic együttes fellépéseire s Harry Tavitian dzsesszkoncertjére.
Mivel a fesztivál sokszínû gazdagságáról még korunk szkizofrén távirati stílusában is nehéz, adott terjedelemben, akár csak felületi képet is nyújtani, a továbbiakban az irodalom és könyvkiadás völgyi jelenlétéről beszélnénk - hiszen ebben voltunk érdekeltek -, s végezetül levonnánk néhány közérdekû s szûkebb tájegységünkre nem éppen jó fényt vető tanulságot. A Völgyben az irodalmat a Pallas-Akadémia és az Erdélyi Magyar Könyvklub standjai képviselték, s természetesen a könyvek mellett írókkal is találkozhattak egy kertben, festői körülmények között az érdeklődők, akiknek száma rendezvényről rendezvényre nőtt (!). Így e sorok írója mellett, aki részben a találkozók házigazdája (mûsorvezetője) volt, Bíró Bélával, Lőrincz Györggyel, Pomogáts Bélával s a Székelyföld szerkesztőivel: Ferenczes Istvánnal, Fekete Vincével, György Attilával, Lövétei Lázár Lászlóval, Molnár Vilmossal. Hosszan lehetne taglalni ezeknek a találkozóknak a hangulatát, nagyon sok minden ,,terítékre? került az irodalom finanszírozásától a mai erdélyi szerzők közérzetéig, a hazai és a világhelyzetig, a kettős állampolgárság körüli kalamajkától a megosztó pártpolitizálás veszélyeiig, de ezekről egy más alkalommal írnánk, fontosabb most a tanulságok levonása.
Egy napfényes délutánon - a Völgyben napokig negyven fok körül mozgott a hőmérséklet, majd jött egy vihar, esők, s két nap után újra a kánikula - Mártha Istvánnal, a Völgyfesztivál kitalálójával, megálmodójával, megszervezőjével végigkocsikázhattunk a helyszíneken s megtekinthettük a helyet, ahol Mártha a kilencvenes évek elején kitalálta az egészet, nagyon sokszor eredeti, leromlott állapotában hagyva meg azon épületeket, volt gabonaraktárakat, lerakatokat, ahol évek óta nagy sikerrel koncertek, színházi előadások zajlanak. Egy idő után feltettem a kikerülhetetlen kérdést: hogyan sikerült mindez? Rám nézett, és körülbelül ezeket mondotta: ti ott, Erdélyben s a Székelyföldön főként háromszor-négyszer kreatívabbak vagytok, már régóta létrehozhattatok volna valami ilyesmit, hiszen akármekkora is a széthúzás (itt is az volt az elején), a helyszíneket biztosító falvak előbb-utóbb rájönnek arra, hogy milyen érdekeik származhatnak egy hasonló rendezvényből, s akkor elhárulnak az akadályok. Itt is kellett három-négy esztendő, amíg az itt élők merevsége, bizalmatlansága, tartózkodása oldódni kezdett, hiszen rájöttek: a fesztivál és az évről évre növekvő számú érdeklődő fellendíti a falusi turizmust, hasznot hoz a tájegység lakóinak, lehetőséget teremt az elmaradott falvak fejlesztésére, az infrastruktúra kiépítésére?
Folytassuk még?!
Gondolom, bárki rájöhet, miért idéztem ilyen bőven Mártha István szavait. Ha nem, hát nem. De azt tudnia kell mindenkinek, hogy Brüsszelben sem sütik a galambokat, s ha igen, azok maguktól ide nem repülnek, már csak azért sem, mert a sült galamb nem repül?
Bogdán László
* a Hargita megyei, gyergyószárhegyi Alkotóközpont szervezésében
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.