1. Lövétei Lázár László új könyve, a Két szék között* azoknak is meglepetés, akik a szerzőt eddigi két kötete (A névadás öröme, 1997; Távolságtartás, 2000) alapján is a kilencvenes években induló, új erdélyi generáció egyik legtehetségesebb, legnagyobb reményekre jogosító költőjének tartották.
2. Az első könyv kapcsán e hasábokon még a ,,természetes arroganciáról? értekezhettünk; volt valami különös és örvendetes abban, hogy a nagy lírai ömlengések korszakában egy költő megpróbálja élete eseményeit és a világot - a poézis mindenkori nyersanyagát - kissé távolról, kis túlzással, kívülről szemlélni. Ez a határozottan groteszk kép a második könyvben is folytatódott, itt viszont ,,az apró részletek hatalmáról? írhattam; itt már több versben - Találkozás egy médiummal, Tettvágyat ébreszt az emlékezés - a szenvtelen hang, az a bizonyos (Térey János kezdő verseit idéző) természetes arrogancia igazi megrendülésbe váltott át.
3. Ennek a két kötetnek az anyaga a kilencvenes években íródott, azóta sok víz lefolyt az Olton, s Lövétei is számtalan verset írt és közölt számtalan lapban; ezek jó része egy egészen más, ironikusabb irányba mozdította el Lövétei költészetét, kísérletezett például a riporttal is (!), iróniája egyre átéltebbé vált. Ez az anyag jelenleg egy imaginárius könyv, a költő ugyanis a maga szempontjából jogosan hagyta ki őket az új kötetből, amely a halálélmény köré szerveződve, teljesen személyes hangra vált, s a groteszk látásmódot, az arroganciát fölváltja egy megszenvedett és megrendítő önironikus hang?
4. Számvetések sorozata ez a kötet, bizonyos darabjait nehezen lehet megrendültség nélkül olvasni. Hatásuk alól a közönség is nehezen vonja ki magát; többször tanúja lehettem ennek író-olvasó találkozókon, ahol Lövétei a maga sajátos módján előadta - nem felolvasta! - ezeket a költeményeket.
5. A puding próbája az evés. Nézzük meg tehát, hogyan is néz szembe önmagával? ,,Valaminek vége akar lenni? / Semmi kedvem nincs elébe menni: / sokkal jobb így, székek közt, a földön: / ide még a jó félelem is följön / számon kérni mindenből a kvótát, / ha már kezesként értem is jótállt: / harminckét év volt eddig a kölcsön, / most éppen a maradékot költöm, / s fölélve az aranytartalékot, / le kell dolgoznom a hátralékot - / ha valaki, a jó felem tudja, / mulasztásból hány pokolra futja??
6. Egy ilyen lelkiállapotban - és a kötet versei ezt az ,,utolsó utáni pillanatot? idézik - hirtelen fontos lesz minden, közel kerülnek a tárgyak, a mindennapi dolgok, hiszen semmi sem esett olyan jól - vallja Lövétei -, mint egy korty bor a csorba pohárból, és ,,?nem bánom, hogy ma este itt maradtam - / nem tudtam soha, hogy mit is akartam, / Egy évig mondogattam eleget: / úgysem találok ennél jobb helyet, / amíg majd ezt is vissza nem vonom, / mert hátha mégis jobb lesz odaát. / Így kaptam mindent, én is így hagyom - / s aki mindig mindennek háttal állt, / és örült, hogy itt ennyit is talált, / az ne sajnáljon semmit se nagyon??
Ide, azt hiszem, fölösleges a kommentár.
A költőnek pedig sok s boldog(abb) esztendőt kívánunk, hiszen remélhetőleg folytatódik a saját táv, tovább áll, fityiszt mutatva a halál, s marad az élet és az irodalom, lássuk, mire mennek ketten?
Bogdán László
* Lövétei Lázár László: Két szék között. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2005.
Magánzsoltár (Lövétei Lázár László)
Nem bíztam én sem másban, sem magamban.
És ma már tényleg semmi dolgom nincsen.
Huszonkilenc év úgy telt el, hogy abban
véletlenül jött egymás után minden.
Úgy alakult, hogy még egy szalmaszálat
sem tettem keresztbe, hogy más legyek.
Néztem ki a fejemből, mint egy állat,
de nem öltem, hogy legyen, mit egyek.
Nem volt hazám, nem is harcoltam érte,
azt vártam mindig, hogy valaki kérje.
Nincsen fiam, szerencsére, hiszen
mi a fenét hagynék rá egy ilyen
élet után, ha életnek lehet
nevezni azt, hogy semmit sem tehet
az ember, sőt: még ennek is örül,
mert itt lehet a következő percben.
Ezt hagyjam a fiamra örökül?
Éltem? - Jó lenne kiegyezni ebben.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.