Interjú: Partnerünk: Cselényi László

2005. augusztus 13., szombat, Archívum 2003–2007

A Duna Televíziónak hódítania kell
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor médiatalálkozóin a legnagyobb érdeklődést a Duna Televízió képviseletében jelen lévő új elnök, Cselényi László váltotta ki. Ez természetes, maga a Duna Televízió is elsősorban a határokon kívüli magyarokhoz kötődik, s az új elnök személye is, mivel közülünk indult. Egykori kollégái közül néhányan itthon maradtak, mások a csonka országba kerültek.
A bálványosi médiabeszélgetéseken azt láttuk az arcokon, s egyéb jelzésekből is azt olvastuk ki, hogy Cselényi Lászlót most is kedvelik, különösen azok, akikkel együtt dolgozott, akárhol is találhatók ma. Vannak viszont más, a ,,határok fölött? átszivárgó hírek is, melyek szerint a Duna Televízió új elnökének nem is olyan egyszerû a dolga.
A tusnádfürdői médiabeszélgetések után kérdeztem:
- Fúrnak-e, a vártnál jobban fékez­nek-e?
- Fúrnak, fékeznek, persze! Egyáltalán nem titok az, hogy van médiamaffia, van sajtóbanditizmus Magyarországon. Nem mindig a nemzeti ügyek számítanak. Az az oldal, amelyik azt mondja magáról, hogy ő a nemzeti - amit én utálok egyébként, mert miért kellene a másik oldalt azzal taszítani, hogy ő nem is lehet nemzeti? -, tehát a Duna Televízió, amelyik konszenzusra törekszik, és a magyarok összetartozására, az együvé tartozásra szeretne építeni, az ezzel nem vállalhat közösséget. A Duna Televíziónak hódítania kell - nem taszítania. Nem állhatok a Duna egyik oldalán, és lövöm a másik oldalt. Idézvén a nagy Medgyessyt: Itt is, ott is emberek élnek.
- Olyan ez az állapot, mint egy tisztító, nagy árvíz, amelyik a medret kitakarítja? A víz elhalad, s akkor megnézzük a medret, hogy tisztább-e vagy szennyezettebb?
- Nehogy azt hidd, hogy az az oldal, amelyik szívesen tûzi zászlajára az autonómiát, az egy dicsérő szót is mondott volna a duna Trianon-ügyben vállalt szerepéről. A magát kimondottan konzervatívnak mondó lap sem mondta, hogy na, hoppá, hát itt valami érdekes történt. Nehogy azt hidd, hogy bizonyos ellenérdekelt médiakörök elismerését váltotta volna ki, hogy nálunk Bajor-nap volt, hogy mi a pápa őszentsége haldoklásával és temetésével minden más televíziónál őszintébben, készségesebben, gyorsabban s naprakészebben foglalkoztunk. És sorolhatnám a többi mûsorfolyamot is, amelyekkel, hál? istennek, rendesen tudunk hódítani. Erre, ha őszintén beszélgetek valamelyik párthoz tartozó médiaguruval, megvonja a vállát, és azt mondja: és? A pártokat nem érdeklik ezek a dolgok. A médiában ők nem ezt látják. ? nem mondja, hogy a párt egyes tagjait nem érdeklik nemzeti eszmék, mert ez mindenképp rettenetesen cinikus lenne, de a párt mûködésében ez nem számít. Sőt, azt mondhatom, hogy folyik egy elkeseredett médiaküzdelem Magyarországon, amiben én nem kívánok részt venni. Bizonyos médiumok, bizonyos napilapok, bizonyos televíziók szeretnék a Duna Televíziót onnan, ahol van, eltaszítani. Hogy bemutathassák: íme, itt a Sátán. Hát nem látjátok, milyen áruló? S amelyik párt hatalomra kerül, oda be lehet nyújtani a számlát. Gyerekek, hát mi csináltunk belőletek hatalmat, kormányt, hát ide a zsozsót, ide a lét!
Rögeszmém a nemzetegyesítés
- A Duna Televízió az egyetlen olyan nagy hatású, a szó szoros értelmében is széles sugárzású intézmény, amely a határok fölötti, alatti, melletti nemzetegyesítés fóruma.
- Ez a rögeszmém. Az a televízió fő hivatása. Ha ezt nem tudja teljesíteni, akkor meg kell szüntetni. Ha nem nemzetegységesítő, akkor nem ér egy fabatkát sem. A pártok ezt önmagukban nem tudják felvállalni. A Duna Televízió nem állhat valamelyik párt szolgálatába. Teljesen függetlenül attól, hogy a Duna Televízió vállalta egy hagyományokat, összetartozást, konzervatív életérzést árasztó televízió szerepköré­nek betöltését. Ez nem bal- vagy jobboldal kérdése! A Duna Televíziót nem lehet valamelyik párthoz lecsatlakoztatni. Nem, mintha akkor nem lenne könnyebb az életünk. Van, aki erre rendezkedik be. Én ezt el sem ítélem. Négy évig valahova tartozik, s ha a párt hatalmon van, utána négy évet kibekkel, s aztán a politikai vetésforgóban megint jól jár. Amit négy év alatt megszerez, abból a következő négy évben tud éldegélni. Van annyi szalonnája.
- Ezek taktikai lépések - legalábbis számomra annak tûnnek. Az, ami a Duna Televízió rendeltetésének fő sodrához tartozik, mit tartasz stratégiailag a legfontosabbnak?
- A Duna Televízió egy erősen nemzeti szellemû, de a nem magyar nemzethez tartozók számára is elfogadható, sőt, szeretett televízió legyen, amely a konszenzust propagálja, s amely valóban olyan, mint egy hajó, amelyik megy a Dunán, s a folyó bármelyik oldalán ki tud kötni. Felvesz embereket, mert az nem hajó, nem komp, amelyik nem tud kikötni, vagy amelyik csak a jobb vagy csak a bal oldalon tud kikötni. Az nem teljesíti küldetését, funkcióját. Középen lehet hajózni, de ha nem kötünk ki, akkor nincs semmi értelme. Az embereket föl kell venni, le kell tenni. Természetesen, minden hasonlat sántít. A Duna Televízió nem ötven vagy ötszáz embert tud felvenni, nem, mert étvágya kielégítetlen, ezen a hajón minden érdeklődő magyar embernek helye van, és helye van a témáink iránt érdeklődő nem magyaroknak is. Nem kevés büszkeséggel merem megemlíteni, hogy a magyar médiatörténetben az elmúlt időben példátlan módon kezd a Duna Televízió nézettsége és népszerûsége nőni. A legutóbbi hivatalos felmérés szerint a súlyozott nézettségünk 25,6 százalékkal nőtt.
Az autonómia ideje
- Elmondhatjuk, hogy soha nem volt ennyire rendelt ideje az autonómiának, mint éppen most. Ezt nem egy mûsorral, hanem a televízió egész szellemiségével kell szolgálni. Nem elég bizonyos dolgokat csak kipipálni, hogy akkor hétfőn fél kettőig ,,eleget teszünk az autonómiának?. Az autonómiának primátusa kell hogy legyen. Minden időben. A televíziónak mindennap, minden porcikájával kell ezt az ügyet szolgálnia. Ezért szeretnénk két új csatornát indítani. Az egyik az Autonómia, a másik az Unió. Ez lesz a két cím. Reméljük, sikerülni fog. Nekem földhözragadt realistának is kell lennem. Ha választani kell, hogy melyikkel induljunk, akkor természetesen az Autonómia élvez elsőbbséget. Terveink szerint karácsonykor indítjuk ezt a mûsort. Kell egy kis számmisztika is az életünkbe. Tizenhárom évvel ezelőtt ugyancsak karácsonykor indult a Duna Televízió őszentsége II. János Pál pápa áldásával, aki számunkra egy igen fontos pápa volt. A mûsorfolyam indításához az új pápa, XVI. Benedek áldását fogjuk kérni. Erre ígéretet is tett: az Autonómia címû csatornánkat ő szenteli fel. Én a dolgok nyomatékában is hiszek. Nem lehet - Szőcs Gézát idézve - ,,szkeptimisztikusan? nézni az életet. A szómágiára is szükség van ahhoz, hogy valami létrejöjjön. Meg kell előlegezni a bizalmat, ,,pártunk és kormányunk, nemzetünk?, a Duna Televízió s az ORTT felé is, hogy az autonómia valóban nemzeti ügy. Máris felkértem a FUEV (a kisebbségeket egyesítő legfontosabb európai szervezet) elnökét, Romedi Arquint urat, hogy ő legyen az, aki ünnepélyesen ,,megnyitja? az Autonómia csatornát. Véle legutóbb Bukarestben, a FUEV 50. Kongresszusán találkoztam. Az új csatorna indítását is ott jelentettem be, sok-sok európai kisebbség örömére. Elmondtam, hogy mi most egy olyan csatornát indítunk, amelyet nyugodtan tekinthetnek a magukénak is, érezzék a sajátjuknak, legyen ez egy olyan nemzetközi csatorna, amire még eddig nem volt példa. Van az ő partnerségük igénylésében némi taktika is, hiszen ez egy magyar televíziós mûsorfolyam lesz a Duna Televízióban. Magyarul hangzik el, s azt hivatott igazolni, hogy Európában a kisebbségek vannak többségben. Még az úgynevezett nemzetállamokban is. Ott van erre a francia példa. Kérdezd meg, hogy ki tartja magát franciának. Még a párizsi is kikéri magának, s azt mondja, hogy Je suis parisien, s kiderül, hogy oszcitánokból, baszkokból, katalánokból, bretonokból, rétorománokból, elzásziakból, lotaringiaiakból áll egész Franciaország. Nekünk ezt kell meglovagolni. Nyugat-Európából - a jól mûködő autonómiamodellt a katalánoktól kell átvenni, de nem csak rájuk kell hivatkozni, hanem össze kell kapcsolni az Aland-szigetekkel, a baszkokkal, a korzokkal, a rétorománokkal - nem akarom sorolni az összest -, ez egy hihetetlen nagy tőke számunkra, s én ezt már régóta rögeszmésen fújom. Mulatságosnak tartom a magyar poltikusokat, amikor közhelyesen hivatkoznak a finnországi svédekre, amit a finnországi svéd ajkú kikér magának. Dél-Tirolt emlegetnek, holott Erdélyben nagyobb lehetőségek vannak máris, mint Dél-Tirolban. Ott nincs például egy tisztességes német ajkú egyetem, vagy nincs ladin egyetem. Itt viszont van magyar egyetem - és lennie kell ilyen egyetemeknek.
A követendő példa
- Én a katalánokat tartom - politikailag is - a legvonzóbbaknak. ,,Állam az államban? - ilyen módon élik meg a szellemi-politikai életüket, mert egy kifogástalanul, tökéletesen mûködő autonómiában élnek. Amivel természetesen ők elégedetlenek, mert az a kötelességük, hogy azok legyenek. Az övék egy gyönyörû, a legkövetendőbb példa a tömbben élő magyarság számára. A szórvány számára más megoldásokat kell találnunk. Én mindig röstelkedéssel tapasztalom, amikor például a katalánoknál járok, hogy bár gyönyörûen éli meg a maga katalán mivoltát, szinte úgy, mint egy állam büszke tagja, de annyira beleivódott a kisebbségi tudat ténye, hogy sokkal többet tud rólunk, erdélyi magyarokról, mint mi róluk. A katalánoknál is nagyon sokféle politikai párt, csoportosulás van. Egymást ütik, vágják, de vannak ügyek, amelyekben csodálatosan együtt tudnak mûködni. Van, amelyik royalista, van, amelyik antiroyalista, van köztársaságpárti, függetlenségpárti, még tökéletesebb autonómiapárti, elszakadáspárti, ezek ütik, verik egymást, de amikor arról van szó, hogy valami nemzeti ügy, a katalán nyelv ügye, akkor fantasztikusan, mint egy csodálatosan kovácsolt láncfüzér, úgy kapaszkodnak egymásba. A szerepek le vannak osztva. Ezt mi még nem tudjuk. Kellenek simulékonyabb fiúk, politikailag elfogadhatóbb, konszenzusra törekvőbb fiúk, s ez mind egy játszma része. A politikai játszmának a kellékei. Ezeket nem gyûlölik Katalóniában, hanem a legkeményebbek azt mondják: gyerekek, akkor most mi leszünk a rossz fiúk. Mi követelni fogunk tizenhat darab egyetemet. Mire azt mondja a román politika, hogy: du-te ?n? ilyent nem lehet! Kaptok kilencet. Ennyi legyen elég. Ha meg szépen, szerényen azt mondjuk, hogy tőletek kérünk egy egyetemet, ezt fizessétek meg, mert mi is adózunk, a másikra összeadjuk mi a pénzt, akkor nem adnak egyet sem. Ott, ahol az együvé tartozás hihetetlen nemzeti erény - ilyenek a katalánok -, az számunkra modell kell hogy legyen.
- A katalán modellt részesítenéd előnyben?
- Igen, de akkor azt mondják, hogy mit csináljon a szerencsétlen dél-erdélyi? A szórványban élő? Nagyon sok modell van. A katalánok sem élnek egytől egyig Katalóniában. Ettől Katalóniát szeretik, odatartozónak érzik magukat, ennek a sikeréért dobog a szívük. A Katalóniában élők részéről száll feléjük az áldás, a támasz és a segítség. A szórvány úgy maradhat meg, ha van egy belső biztonságérzet, hogy van egy nagy erő, a tömbmagyarság, amely kiáll érte, segíti, ha kell, a szórványban, vagy befogadja a tömbbe, mert egyetemet kell végeznie, olyan kulturális intézményeknél kell dolgoznia, amelyeket csak ott lelhet meg. A szórvány és a tömb között állandó kapcsolatnak, mozgásnak kell lennie. Minden pszichikai taktikázást latba kell vetni. Nem szabad a szórványvban élőt a tömbben élő magyarral szembeállítani. Mi azt akarjuk, hogy nézzünk szét egy kicsit a Mars-lakó szemével is idelenn. Mi indokolja azt, hogy itt a tömbben élő székelység idegen impérium alatt, mások törvényei szerint kell hogy élje a maga életét? Ez is lehetetlen. Hogy legyek egy kicsit kesernyés is a hatékonysággal kapcsolatosan: én nem vettem észre, hogy a romániai magyar politikai fórumok törvényes vezetői valaha is szenteltek volna némi időt ezeknek a mûsoroknak a tanulmányozására, hogy a példatáruk gazdagodjék. Mindig azokat a közhelyszerû példákat hallottam elhangzani, s ha azt mondta Petre Roman vagy bármelyik román politikus, hogy a világon egyetlen kisebbségnek sincs egyeteme, akkor nem vettem észre, hogy kapásból sorolták volna azt az ötven példát, amellyel én már igazoltam, hogy tucatjával vannak ilyenek a világon. Én azt reméltem, hogy kapva kapnak rajta. ,,Ennyi mindent tud rólunk egy katalán politikus asszony?? ,,Hát ezt érdemes lenne felkeresni.? Meghívni hozzánk. Egy kutyafülét hívják? Akkor volt reagálás, amikor bemutattam egy olyan szamaritánius, jótékonysági szolgálatot, ahonnan rögtön lehetett kérni egy nadrágot vagy valami egyéb micsodát, jégszekrényt... Akkor azonnal megkapták a leveleket, s válaszoltak is rá. Engem világjárásaim során nem csak a hivatalosan beszabályozott autonómiamodellek érdekeltek, hanem az is, amikor egyszerûen az emberi bölcsesség kerekedik felül.
- Mit vársz a másik, az Unió címmel induló mûsorfolyamtól?
- Komoly rangot kap benne a nemzeti ügy, a kultúra, a mûvészet. Azt nem lehet elvitatni, hogy ebben közös nevezőre kell jutni.
Lejegyezte: Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-08-13: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás