JegyzetRiport: Aranykeresők

2005. augusztus 16., kedd, Archívum 2003–2007

Azt sem mondhatom, hogy ismertem Viorelt, mert ott, a budapesti Nyírő Gyula Kórházban kétrét hajolva alig láthattuk, inkább csak hallhattuk egymást.
A porckorongsérv (discus) megtiltott minden oldalirányú mozdulatot. Új ismerősömből inkább csak a pizsama szárát és a bérbe adott kórházi papucsot láthattam. Akkor mind a ketten csak lefelé nézhettünk, mint aki a tömött fû között aranyat keres. Ráadásul még azért is kellett szenvednem, mert néha úgy véltem, hogy a minden emberi sorsot irányító Gondviselés így büntet meg engem a szülőföldem, Viorelt pedig hazája (mert neki ilyen is volt) elhagyásáért. Ki aranyért hagyta el honát, hát keresgesse!
A gyógyszer kiosztásakor lettem rá figyelmes, amikor a nővérrel alig-alig érthető magyarsággal beszélt. Társalogtam volna vele inkább románul, de ő kitartott a magyar nyelv mellett, mert ő végleg Magyarországon akart maradni, aminek a feltétele a helyes és folyékony magyar beszéd. Az eltelt tizennégy év után már azt hiszem, tökéletesen beszéli Vörösmarty és Kölcsey nyelvét, sőt, még a Szózatot és a Himnuszt is ismernie kell, mert anélkül nem lehet magyar állampolgár. A magyar szókincs, érzésvilág és kultúra elsajátításában nagy segítségére lehetett az ő székely felesége, ki átmenetileg védangyala, menedzsere és nyelvtanára is kellett hogy legyen.
Megtudta, hogy abban a k.-i pékségben maradtam kétrét, ahol nyolcvan kilogrammos zsákokat kellett fölvinnem a vas csigalépcsőn a tésztasütő részlegre. A hely kevés volt ahhoz, hogy zsákostól kiegyenesedjem, és attól lettem ilyen aranykereső, remélem, csak a mûtétig. A tulaj nem volt lírai alkat, egyre azt ismételgette: ,,Húzz bele, ha kellett a fehér kenyér!? Viorel még nehezebben és még többet keresett, mert munkaidejének nagyobb részét derékszíjjal átkötve, a magasból lefelé lógva töltötte el egy hídépítésnél.
Délutánonként az ott maradt személyzet néha rácsodálkozott, amint a gesztenyefák tövében a két ,,lesütött fejû, kétrét hajlott román? egymás mellett elnézve társalog. Nemcsak múltunk, de terveink is nagyon eltértek egymástól. Én azon igyekeztem, hogy a mûtét után, mihelyt újból egyenes leszek és mozogni tudok, azonnal hazaköltözöm az én képzeletbeli Székelyországomba. Viorel Petőfi és Kossuthék, a jelenlegi határokkal körülvett magyarok országában szándékszik maradni feleségestől és gyermekestől. ? megértette, hogy mindenáron haza akarok menni... Neki nem jelent sokat a székelyföldi Sepsiszentgyörgy. Neki a város csak egy omladozó vakolatú, Ceau?escu korszakbeli tömbházat jelent. Ha valaki nem érzi, mi a különbség a majdnem hazát jelentő, sok gonddal és bajjal teljes szülőföld és lakhely között, akkor valahol ott ,,lent, a magyar földön, a Hortobágyon? keresse meg és kérdezze meg Viorelt. ? el tudja mesélni. Mert szülőföldje neki is volt, és néha álmaiban vagy ébren néhány pohár Egri Bikavér mellett újra otthon érzi magát, és ilyenkor a nyárikert kockás abrosza fölissza elejtett könnyeit. ? már soha nem mehet vissza a moldvai kicsiny szülőfalujába, ahol a patakból favederrel hordta fel a vizet itatni, az az életmód neki és főleg családjának ezek után már nem elfogadható.
Néha besegítettem egy-két szóval, és így megtudtam, hogy Viorel hogyan került az ókirálysági Bákó megyéből Sepsiszentgyörgyre. Amikor szülei és falustársai fölkerekedtek és átkeltek a Kárpátokon, hogy Erdélyországba költözzenek (vagy inkább csak jöjjenek), akkor - úgy mondja - divat volt ez. Kik hamarább beköltöztek (az úttörők), örömmel mesélték el, hogy ott, a Kárpátokon túl nagyon könnyû nekik vezető álláshoz jutni és úgy általában érvényesülni. A hivatalokban a hónuk alá nyúlnak, a bírói és ügyészségi bőrfotelekben is ismerős arcokat látnak, kik segítenek a honfoglalási küzdelmeikben. Számukra a rendőri szigort is enyhíti az együvé tartozás és a rokoni szeretet, mert nemcsak saját, hanem országos és nemzeti érdeket is szolgálnak.
Az eltelt tizennégy év alatt a budapesti idegsebészek kése alatt, remélem, Viorel is megegyenesedett. Én kétszer is: egyrészt a sikeres mûtéttől, másrészt, mert úgy élhetek a szülőföldemen, mint az őshonos többségi nemzet része.
Zonda Attila
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép