László Károlynak Kézdivásárhelyen a céhtörténeti múzeumban júliusban megrendezett első egyéni kiállítása osztatlan sikert aratott. A keramikus szerény ember, mûhelyének magányában, kedvenc tárgyai között érzi igazán jól magát. Nem tartja magát mûvésznek, ő egyszerûen keramikus - vallja. Szerencsésnek mondhatja magát, hiszen nála a hobbi egybeesik a foglalkozással. László Károly immár tizenhat éve a kézdivásárhelyi tanulók klubja kerámiakörének vezetője.
1953-ban születettem Kézdivásárhelyen - mutatkozott be a keramikus. - A céhes városban érettségiztem, majd Kolozsvárra kerültem, ahol geológia szakon államvizsgáztam. Hazakerülésem után tíz évig a gelencei kőolajtelepen dolgoztam. 1990 őszétől a tanulók klubja körvezetője vagyok. Érdeklődésem a kerámia, a fazekasság iránt tizenhat évre nyúlik vissza, azelőtt nem foglalkoztam ilyesmivel. Első lépéseimet Vetró András irányította és irányítja a mai napig is, tőle tanultam a legtöbbet. Közös munkáink is vannak, s vele a mai napig együttmûködöm.
- Mikor kezdte a szakirodalmat tanulmányozni, és mikortól foglalkozik csempekályhákkal?
- Tíz esztendeje. A régi csempekályhák világa valósággal lenyûgözött, egy külön világ tárult fel előttem. Elsősorban a díszített csempelapok érdekelnek. Kézdivásárhelyen a fazekasságnak régi hagyománya volt, de sajnos az utolsó mester is elhunyt, ma már Kézdin megszûnt a fazekasság. Tudomásom szerint a megyében, de lehet, hogy egész Erdélyben, csak én foglalkozom kályhacsempe-rekonstrukciókkal. Az eltelt tíz év alatt rengeteg szakkönyvet olvastam el. Az első csempelapot Róth András Lajos székelyudvarhelyi muzeológustól, volt osztálytársamtól kaptam. Gyûjteményemben több mint hetven székelyföldi csempelap-rekonstrukció található.
- Első tárlatának nagy sikere volt, ezért is kérdezem: lesz-e folytatás?
- A kiállítás anyagának nyolcvan százalékát régi kályhacsempék másolatai és rekonstrukciói tették ki, de a hun-avar, illetve a magyarság díszítőelemeiből ihletődve mûvészi kerámiát is bemutattam. Legközelebb október 6-án Székelyudvarhelyen nyílik meg a Kézdivásárhelyen már bemutatott anyagból kiállításom, majd Székelykeresztúr, Csíkszereda, Kovászna és Kolozsvár következik. Külföldre is kaptam meghívást.
- A régi csempelapokat honnan szerzi be?
- Általában ismerősöktől kaptam régi csempedarabokat, amelyeket hosszas tanulmányozás után rekonstruáltam. Régiségkereskedőktől is vásároltam. Figyelem az építkezéseket, hiszen a legtöbb esetben valami kerámiadarab mindig előkerül a földből?
Iochom István
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.