Avagy egyetem után, szabadon
Elsőéves egyetemistaként szokatlanul sokat kerültem kapcsolatba államvizsga előtt álló emberekkel. Nagyon foglalkoztatott a kérdés: tudják-e, hogy mihez kezdenek, ha befejezik az egyetemet? Most közel egyéves kérdezősködésem eredményeit összegezem.
Jövendőbeli közgazdászokkal, szociológusokkal, nyelvészekkel, újságírókkal, kommunikációs szakemberekkel és papokkal folytattam beszélgetéseket. Bevallom, nem számítottam ennyi magabiztos válaszra.
A Sapientia - EMTE csíkszeredai karainak végzős közgazdászai úgy érzik, hogy náluk kialakult egy jellegzetes gondolkodásmód, ami szakmai szempontból sokat segít. Többen tudják már, hogy melyik cégnél fognak dolgozni, de akad olyan kiváló diák is, aki már egy éve dolgozik. Néhányan nem akarják elkiabálni szerencséjüket, ezért valamiféle babonára hivatkoznak, és ezt mondják: ,,Majd meglátjuk!?
A szociológia szakos hallgatók már több kutatásba is bekapcsolódtak, és az információk megszerzésétől a feldolgozásukig, majd az eredmények hasznosításáig végigkövették a folyamatot. ?k további kutatásokat szeretnének végezni, és ezek eredményei alapján Székelyföld fejlesztési terveit kidolgozni. A megkérdezettek közül páran egy pályázatíró cégnél dolgoznak, azt mondják, nagyon érdekes a Sapard- és a Phare-pályázatok világa. A pályázatírással is gyakran együtt jár a kutatás, a felmérés, úgyhogy leghasznosabb tantárgyuknak a kutatásmódszertant tartják. Olyan is van, aki szociológusdiplomával korrektorként dolgozik, és a jövőben is ezzel szeretne foglalkozni.
A kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetem nyelv szakán tanuló diákok körében észlelhető a legnagyobb bizonytalanság. Csak nagyon kevesen tudják elképzelni, hogy mivel foglalkoznak egyetem után. Legtöbben Nyugatra szeretnének menni, hogy nyelvet tanuljanak, de meglepő módon náluk nagy szerepet játszik a pénz is, ugyanis nem a részképzést választják, hanem inkább munkaszerződést kötnek. A Sapientia román-angol szakos hallgatói a tudás továbbadását tûzték zászlajukra, tanítani akarnak, mégpedig úgy, hogy ne kelljen magánórákon tanulni a román és az angol nyelvet.
A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium megkérdezett diákjai felnőtt emberek, akiknek már van munkahelyük, de a kíváncsiság, a kaland- és tudásvágy a főiskola padjaiba ülteti őket. Van, aki soha nem szeretne újságíró lenni, de úgy érzi, ahhoz, hogy külön tudja választani a konkolyt (hamis, értéktelen sajtóanyag) a búzától (értékes információkat hordozó sajtóanyag), szaktudásra van szüksége.
A Gyulafehérváron tanuló kispapok elmondása szerint esetükben nagyon nehéz döntést hozni és elköteleződni a papi hivatás iránt. A hivatás szóban rejlik, hogy miért nehéz a döntés. Mert a papság nem egy szakma, hanem valóban hivatás, és nagyon nehéz megbizonyosodni arról, hogy valóban erre a hivatásra szánta őket a jó Isten. A szerzetesi életformát nem lehet naponta nyolc órát magukra ölteni, aztán civilként megszabadulni tőle. Ezt egy életre vállalják, hogy Jézus tanítását továbbadva istápolják a rászoruló lelkeket.
A Csíkszeredában tanuló leendő kommunikációs és PR-szakembereknél magabiztosságból nincs hiány. Tudva azt, hogy Székelyföld cégeinél nincsenek közönségkapcsolatokért felelős szakemberek, megtesznek mindent annak érdekében, hogy megtanulják a szakmát, és bíznak abban, hogy nem kell elhagyniuk szülőföldjüket ahhoz, hogy jól fizető munkahelyet találjanak. Elmondásuk szerint a kommunikációs szakma kerete nagyon tág, sok ismeret belefoglaltatik. Érteni kell az újságíráshoz, a társadalomtudományokhoz, a marketinghez és a PR-hez, de szükség van protokollismeretekre, retorikai képességekre, és az sem árt, ha tárgyalási szinten beszélünk egy-két idegen nyelvet.
Összegzésként elmondhatom, hogy sokkal több a céltudatos fiatal, mint a határozatlan, és hogy nem is számít igazi ,,nagyfejnek? az, akinek már másodév végén nincs elképzelése az államvizsga témáját illetően. Észrevehető, hogy a kisebb egyetemek közösségeket formálnak, és ennek köszönhetően sokkal több magabiztos szakembert bocsátanak útjára.
Amit minden ,,interjúalany? határozottan állított: amikor szakmát, hivatást választunk, döntésünket ne befolyásolja a vele járó jövedelem mértéke, mert csak akkor tudunk a legtöbbet megtanulni az adott területen, ha örömmel tölt el az, hogy ismereteket szerezhetünk. És csak akkor tudunk jó szakemberekké válni, ha nem csak felkészülünk a vizsgákra, hanem megtanuljuk a kért anyagot.
Kádár Beáta
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.