Újra kezdődnek a vizsgák, a pótvizsgák, ismét megmérettetnek azok, akiket visszatartott a rosta. Rendjén is lenne ez, ha mindannyian nem tudnánk, hogy a rosta már rég szakadozott itt-ott?
Egy diák meséli éppen a társainak, hogy a mindennapi beszélt nyelvet példázandó, egy szöveget kellett írnia román nyelvből. Vannak neki román barátai is bőven, beszélgetni is szokott velük, hát magabiztosan használta a zsargonszavakkal tarkított beszélt nyelvet.
Hideg zuhanyként érte az értékelés, miszerint ez annyira megengedhetetlen, hogy egész jegyet veszített miatta. Tudott volna ő irodalmibb nyelvezetet is használni, hiszen ezt példázta a többi tétellel, de így gondolta helyesnek.
Milyen is a beszélt nyelv napjainkban - teszem fel magamnak a kérdést -, legyen az román vagy magyar?
Kezdek figyelni, mi hangzik el az utcán, a tévében, a rádióban, és egyre kényelmetlenebbül érzem magam. Pontosabban fogalmazva, a lelkiállapotom kezd hasonlítani az értetlenül, megdöbbenve álló diákéhoz.
Az interjúalanyként meghívott mûvészek - kevés kivételtől eltekintve - raccsolva beszélnek, elkeveredve, elveszve a részletekben, alig hagyva szóhoz jutni a kérdezőt. A popsztárok olyan durva zsargont használnak, megtûzdelve cseppet sem sejtelmes kifejezésekkel, hogy néha nézem, nem hull-e a vakolat. A politikusok oly módon beszélnek sokat, hogy lehetőleg ne mondjanak semmit, töltelékhangokkal vagy -szavakkal téve folyékonyabbá a szöveget - és még folytathatnám a sort.
Vannak persze kivételek is, de nekem önkéntelenül a jól becsípett polgár esete jut eszembe, aki lemegy a pincébe bort keresni, de nem találja. Visszajőve csak annyit mond a cimborájának: ,,Nézem, nézem, és egyszer csak látom, hogy nem látok semmit??
Most már az utcai beszélgetéseket figyelem. A fiatalabb korosztály ugyan érthetőbben beszél az idősebbel, az egyszerû ember is röviden fogalmaz, ha idegenhez szól, de egymás közt mindenik elereszti magát.
Mintha csak a sors incselkedne velem, egyik nap egy tudományos adásra leszek figyelmes, mely a majmok emberi beszédre való tanításáról szól. Rendkívüli meglepetésemre a kísérleti alanynak mondhatnak banánt, ételt, játékot stb., mindig a kimondott szó értelmének megfelelő gombot nyomja meg. Tehát hallja, érti, amit neki mondanak, és ennek megfelelően válaszol.
A fejlődésnek ezen a lépcsőfokán, úgy tûnik, még minden rendben volt, vajon hol veszítettük el a fonalat? Az egyenes, tiszta beszéd, pontos megfogalmazás csak az érettségi vizsgán kötelező? Hányas lenne vajon a mai osztályzatunk?
Jártó Kocsis Edit
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.