Munkaszolgálatosok: El kell menni katonának messzire

2005. augusztus 27., szombat, Archívum 2003–2007

A zeneszerető normatőr
?52 kora nyarán az ásatásoknál dolgoztunk. Ástuk és talicskáztuk a földet. Nehéz munka volt. A normatőrünk - szintén baka - egy kolozsvári harmadéves jogász. Magyar fiú. Magas, tömött rőt bajuszú ,,zenebolond?. Egypár nappal azelőtt egy énekkart szervezett. Jó hallású, ütemérzékû, de nem valami jó hangú fiatalember, szeretett karmesterkedni. Egy darabig jártunk a próbákra, de azután - a fáradtság miatt - arról is lemondtunk. Tehát már ismertem a gyengéjét, miszerint nagyon szereti a zenét, kivált az operadarabokat. A vezetékneve Benedek volt, keresztnevére már nem emlékszem. Itt is az volt a divat, mint az iskolákban, internátusokban; vezetéknevükön szólították egymást a fiúk. Talicskázás közben operaáriákat fütyölgettem, a Pillangó kisasszonyból Csocsoszán nagyáriáját. Észrevettem, hogy figyel (hiszen ezt akartam), fülel. Aztán a Carmenből következett a fütyörészés, majd Verdi Nabuccójából a Zsidókórus (mostanában Szabadság-kórusnak emlegetik). Erre már megszólított Benedek. - Honnan ismeri ezeket a dallamokat? - kérdezi. - Hát láttam ezeket az operákat Kolozsváron - feleltem. Szóra szó következett, majd ő is elfütyült egypár dallamot, én ráismertem, hogy melyik operákból valók. Megbarátkoztunk. Pedig őt azért küldték, hogy kronométerrel mérje a munkafázisainkat az új normák megállapítása végett. Nahát, mérte úgy, hogy mi jól jöjjünk ki. Elvégezte az elvégzett munka felmérését is. Ott szintén a javunkra mért. Meglett a barátság. Protekcióm lett nála, ami az egész brigádnak hasznára vált. Kijöttünk a normával, nem lett büntetésből instrukció. Látta, hogy nem valami erős fizikumú vagyok, megtetetett vízhordónak. Könnyû munka volt, de én nem szerettem. 100-150 méterről, a forrásról kellett cipelni a vizet kannákban a dolgozóknak. Egy hét múlva ráuntam, nem volt kivel beszélgetni, munka közben vitatkozni, viccelődni. Benedek csak egy órát tartózkodott nálunk, azután ment tovább más brigádokhoz. Volt egy nálamnál kisebb, cingár, gyenge gyerek, rá ruháztattam a vízhordást, én pedig mentem vissza ásni, lapátolni, talicskázni. Benedek, amikor meglátta, hogy ,,funkciót cseréltem?, megjegyezte: ,,Biztosan elment az esze.? Meglehet, igaza volt.
Vérhas. Az ápoló
Meg is ártott a nehéz, kimerítő munka. Meg talán valami fertőzést kaphattam, mert erős hasmenésem támadt egy napon, és lázam lett. Úgyannyira ment a hasam, hogy a végén vérhassá vált. Még akkor nem volt betegszoba, ott a többiek közt feküdtem, méghozzá az emeletén az ágynak. Annyira legyengültem a végén, hogy alig tudtam leszállni meg felkapaszkodni éjjelente nyolc-tízszer, sokszor az őrszem segített. Enni sem tudtam. Nagyon rosszul kezdett állni a szénám. Szánakozva néztek rám a társaim, várták, mikor fogok meghalni. Adtak ugyan valami orvosságot, de nem sokat használt. Nem ment az evés.
Pali is nagyon aggódott. Kimenőt kért, hogy tejet hozhasson nekem a faluból. Egyszer elengedték, de már többször nem. Errefel ő kiszökött, és csak hozott tejet, azt tudtam enni kevés kenyérrel. Azután megint lázálomba merültem, nem is tudtam magamról. Pali költött fel táplálkodásra, ami mindig csak tej és kenyér volt. No de rájöttek a kiszökdösésére. Kitört a botrány. Büntetésből meg akarták nyírni. Akkor még meghagyták a hajunkat, csak egy év múlva jött divatba a kopaszra nyírás. Addig az csak büntetésből történt. Pali nem hagyta magát, kiabált, rúgott-vágott, nem tudták lefogni. Be akarták zárni; erre ő kihallgatásra jelentkezett Popescu kapitánynál a hadtestparancsnoknál. Magas, derék, öblös hangú, rendkívüli adottságokkal rendelkező egyén volt Popescu. Remek név- és arcmemóriája volt. Akivel ő egyszer beszélt, annak megjegyezte a nevét hónapok múltával is, megismervén 4000 ember közül.
A kapitány lefújta Pali büntetését, mi­után az ismertette vele a tényállást. Nem zárták be, nem nyírták meg. Megértő ember volt Popescu. Nekem is volt vele egyszer egy afférom. Több mint egy hétig beteg voltam, maláriás. Ez bizony nagy lázzal jár. A katonaságnál pedig csak az számított betegnek, akinek láza volt; csak az kaphatott munka alóli felmentést. No, hát én szolgáltattam nekik lázat. Délutánonként felment a lázam 39-39,5 fokra. Akkor már volt betegszoba; ott feküdtünk vagy nyolcan betegek. Hogy, hogy nem, egyszer csak ,,fialt az agya? (i-a f?tat mintea) a parancsnoknak, azt gondolta, hogy mi szimulánsok vagyunk. Egyszer csak beront hozzánk nagy bőszen. Parancsot ad az öltözködésre, s aztán ki a rétre instrukcióra. ,,Înapoi fuga mar?, ad?posti?i, salt înainte.? Fektetett, futtatott bennünket, betegeket, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Egy darabig teljesítettem a parancsot, füstölögve magamban. De egyszer csak keresztbe fordult bennem az ördög, megmakacsoltam magam, s egy feküdj után nem keltem fel. (Olyan jó volt feküdni, éreztem, hogy a lázam is emelkedik.) Rám külön kiabált, hogy ,,executare? (végrehajtás), intettem, olyan nincs, nem megy, elég volt. Annyit már gügyögtem románul, hogy kijelentsem: ,,nu se poate, sunt bolnav?. Hozzám szalad, felránt a földről, rám néz, és szigorúan kérdezi: ,,hogy hívnak??. Mondom. ,,Miért nem teljesíted a parancsot, hisz katona vagy!? - Igen - feleltem, de beteg vagyok, és még nem akarok meghalni. Ráteszi a kezét a homlokomra - az már tüzelt a láztól. ,,Te tényleg beteg vagy - szólt csendesen -, eredj, feküdj le.? Úgy is tettem. Eltelt több mint két hónap; egyszer amint elsétál a felsorakozott csapatok között, megpillant engem. ,,M?i Tapody, nu mai e?ti bolnav?? (Nem vagy már beteg?) ,,V? raportez c? nu, sunt s?n?tos? (Jelentem, hogy már nem, egészséges vagyok) - feleltem. Elmosolyodott. ,,E bine? - szólt barátságosan. Annyi idő után megjegyzett, megismert, tudta a nevemet, méghozzá korrektül mondta ki: nem Topodit vagy Toapoadit mondott, hanem korrektül ejtette azt ki, nem úgy, mint a többi román.
Trappolások, gyakorlatok
Az is szép volt (legalábbis én élveztem), amikor a gyülekezőre, a rétre futólépésben közeledtek a századok, zászlóaljak: trapp-trapp-trapp, remegett a föld a négyezer ember talpa alatt, kivált, ha egyszerre csinálták. Felsorakoztunk egy nagy négyszögbe, ,,beboríthattunk? vagy kéthektárnyi területet. Popescu kiállt a közepére, s az ő messze hordó, öblös hangján vezényelt: ,,Grupare, drep?, v? alinia?i!? (Vigyázz, igazodj!) Mindenki meghallotta, pedig nem használt szócsövet: ,,Grupare, înapoi fuga mar?!? (Futólépésben vissza!) Egyszerre csináltuk, határozottan éreztem, hogy reng a föld bakancsaink alatt. Ezzel azt is ellenőrizte, hogy miképp vagyunk kiképezve. Sokat is gyakoroltuk (gyülekezés, menetgyakorlat, fekvés, kúszás, futás, jelentkezés stb.), meg a nótákat is. Most is a fülemben cseng egy-egy román katonanóta (akkor is csak kevéssé érthettem a szövegüket, most sincs ez másképp), melyekből amit akkor is értettem (lehet, hogy hibásan), de azért méltónak tartom arra, hogy lejegyezzem ezeket, úgy hallomásból ahogy tanultam: ,,?frunzulic? verde, verde de stejar, dulce via?a-i când e?ti militar / Compania când porne?te, toat? lumea ne prive?te?? stb. Vagy: ,,Trist e timpul prim?verii, trist sunt ?i eu? în vara care a trecut, multe mîndre am avut.? De voltak ún. forradalmi dalok is, persze, oroszból fordítva. Pl. ,,Dac? for?ele besme se duc la r?zboi, ?i va fi mâine zi sîngeroas? / Ca un singur osta? ne ridic?m? noi tot cu poporul sovietic de odat? / Pe p?mânt ?i pe nori ?i pe mare, / cîntul nostru r?sune mereu / Dac? mâine e r?zboi ?i la lupt? pornim / chiar de ast?zi noi gata s? fim!? És persze a szovjet himnuszt.
No de daloltunk mi magyarul is, amíg együtt volt a károlyi szakasz; nagyon tetszett a tiszteseknek is az a magyar katonanóta, hogy: Jegenyefán fészket rak a csóka, / Barna kislány tanított a csókra. (?)
Tapody Ottó
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép