Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja jóérzéssel ad hírt arról a cselekvőkészségről és együttmûködésről, amely a székelyföldi árvíz idején általánosan jellemzi nemcsak a szörnyûséges megpróbáltatásokat szenvedetteket, hanem szûkebb közösségeiket is. A rettenetes bajban föltámadt a szolidaritás, a hajdani és olykor-olykor már kiveszettnek vélt kalákatudat népünkben. Sőt, nyomorúságunkban a kölcsönös segítségvállalás mellett örvendhetünk a másik keresztény erény föltámadásának: a karitász, az emberszeretet, a jótékonyság erényének.
Az ország, a kormányzat és az anyaországunk kormányzata anyagi segítséget ígért, amely természetszerûleg főként a társadalmi tulajdonban lévő, tönkrement vagy károsodott infrastruktúra: az amúgy is, eddig is elképesztően silány közút- meg vasúthálózat, a villany- és földgázvezetékek, valamint a középületek javítását, jó esetben helyreállítását jelenti. Viszont a mindennél fontosabb emberáldozatok mellett mindezeknél nagyságrendekkel nagyobb kárt a magánemberek szenvedték, a Székelyudvarhelyen meg a környékbeli falvakban élők; annak a vidéknek népe, mely az évszázaddal ezelőtti népszámlálás tanúsága szerint a történelmi Magyarország legtisztább magyar térségét lakta és lakja.
Korunk hírközlése révén a természeti katasztrófát, több ezer embertársunk tragédiáját közlő híradások meg képsorok százakban és ezrekben, magyarokban és nem magyarokban szították föl a keresztényi emberszeretet érzését, és akárcsak 1989/1990 telén, segélyszállítmányok indultak és indulnak Székelyföldnek ezekre az árvíz sújtotta településeire.
Kötelességünknek érezzük figyelnünk és figyelmeztetnünk egy, az árvíz melletti igen szomorú jelenségre, ami már 1989 decembere után is, sajnos, sok helyen és sokszor jelentkezett: az adományok szétosztásában megmutatkozó méltánytalanságokra, sőt, visszaélésekre és harácsolásokra, társadalmunk erkölcsi válságának talán legszomorúbb tüneteire. Tény, hogy országunk éppen legjobban rászoruló néprétegeinek - az öregeknek, a betegeknek, a kisnyugdíjasoknak - egyáltalán nincs érdekképviseletük, sőt, a munkavállalóké is többnyire erőtlen vagy névleges, így széles teret nyerhettek, nyerhetnek a lehetőségeikkel visszaélő harácsolók.
Ezért kérjük a karitász erényét most gyakorló embertársainkat az országhatáron belül és kívül, hogy ha tehetik, személyesen gondoskodjanak adományaik eljuttatásáról a rászorulókhoz: ,,embertől emberig, lélektől lélekig!?
Közeledik a tél, és a saját hibájukon kívül ezrével maradtak fedél vagy megfelelő hajlék nélkül olyan dolgos székely emberek, akiknek esetenként odavesztek még a háziállataik vagy az idei mezőgazdasági termésük is.
Ne feledjük a régi mondás igazságát: Kétszer ad, ki gyorsan ad!
Katona Ádám, az EMK elnöke
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.