egyéves sára lányomnak
alszik sára az erdei csendben
álmán hersenve nőnek fel az évek
bennük töpörödöm
átlibbenek a kegyes végtelenbe
lila nyomok sercegnek körmömön
fönnakadt pillanat
töredéke zár
és fönnakad a szem
megfakult éveken
alszik sára
tobzódik körötte a nyár
tájfesteném de ő fest engem egyre
erdély nosztalgiája permetez
a német fenyvesekre
...szarvasbogár a cserefán
cserefa a kuvaron
sírkereszt a szarkakő
székelyudvarhely sírhalom...
sára alszik
álma mosolyba bugyolálja
nyugalma tejfehér
feszített kék az ég vitorlavászna
árnyékfodrában alszik európám lánya
káposztalepke pihen éppen fején
hímporos emléke az idő ráncában
határtalanság végső peremén
