és kongó templomi hideg
és térdig ér a délután
a harangnyelv idegbeteg
egyedül vagyok
hallgatok
a vérem pezsdül
ingerel
dadog a gond
magam vagyok
s éveim szennye leteper
apám
nagyapám
dédapám
tört csontjuk
törvény
kegyelet
jogállam
föld- és munkajog
a tornyon repedt cserepek
dadog a gond
magam vagyok
és kongó templomi hideg
a lépcsőn Dózsa üldögél
és majszol bolti kenyeret
különben csend és béke van
a feszületen fecske ül
különben csend és béke van
Dózsa is
én is egyedül
