
Kezemben egy fénykép: hét ember ül egy padon, hét sors egymás mellett. Pont tíz évvel ezelőtt mutatta be a Concordia színjátszó együttes Ezio D?Errico A pad címû darabját. Egy kis csapat ,,mindenre elszánt? fiatallal szövetkeztem rendezőként, hogy egy padon véletlenül egymás mellé került emberek titkait kilesve, sorsaikat ütköztetve a játék felkavaró, tisztító erejével érintsük meg e nézőtéren (is) véletlenül egymás mellé került emberek sorsát?
Kezemben egy tíz éve készült fénykép? Hogyan alakult - töprengek - az akkori ,,játékosok? saját sorsa?
A pad jobb szélén az EMBERKE szerepét játszó András Sándor ül. Azóta sikeres televíziós mûsorvezető, együttesszervező és vállalkozó lett? de számomra megmaradt az EMBERKÉBEN felfedezett és méltatlanul elkallódó tehetséges színésznek.
A pad bal szélén a VAK szerepét különös érzékenységgel játszó Kocsis László - azóta kitûnő maszkmesterré képezte magát filmgyárban, hangutánzó képességeit felfedezve felléptettük televíziós mûsorban is? aztán eltûnt a nagyvilágban.
Jobbról a második a vad, titkos belső energiák mûködtette VADÓC LÁNY, Mite alakítója, aki azóta egyetemi szinten képezte színésszé magát, Gajai Ágnes. Jóleső érzéssel hallottam, hogy sikeres nagyváradi színészként sem feledkezett meg a sepiszentgyörgyi ,,forrásról?.
Középen - vörös parókával - az UTCALÁNYT életre keltő Vargyasi Ibolya ül. Amikor a színházban huszárokat toboroztak a Piros bugyellárishoz, ? is jelentkezett. A budapesti rendezőnek volt humorérzéke, és ,,besorozta?. Aztán jó pár évig szolgálta alázattal színházunkat. Sorsa Amerikában alakult, alakul tovább?
Az Utcalány bal oldalán a FIATALEMBERT megszemélyesítő Nagy Attila, sokoldalú ember, akiről sosem tudtam, mikor mérnök, mikor tanár vagy mikor színjátszó. Alapítványa a The Shakespeare Kingdom House, egy szigetnyi Európa - a Csíki utcában? Álma - Globe Színház és Shakespeare-kert a Székelyföldön - nem valósult meg, de doktorált Shakespeare-ből, könyveket írt a hatalmas életmûről, és amikor valami kudarc ér, felhív, mesél a Shakespeare-kert fáiról, és bennem helyreáll a rend.
Attilától balra a szorongásait, vágyait kivédhetetlen erőszakossággal palástoló LÁNY szerepében László Kata ,,feszít?? ? is egyetemi szinten szerzett ,,hajtási engedélyt? Thalia szekerére? Akkor életre keltett szerepe mellé egyre többen sorakoznak a székelyudvarhelyi színháznál? az üvegfigurák sánta lányától - a Mágnás Miska kleptomániás öregasszonyáig.
A padon jobbról a harmadik az ÖREG szerepét életre keltő Jancsó Árpád, aki ekkor még osztályfőnök volt, azóta az Élet osztott rá szerepet, a Mikes igazgatója. Kicsengetési tabló előtt állva elpirultam, én erre az emberre parancsoltam rá - tiltakozása ellenére -, úgy mondjon el - rettenetesen nehéz - két oldal szöveget, hogy közben egyen meg egy almát. Önfegyelemmel végrehajtotta. Sőt, amikor magyarországi meghívásnak tettünk eleget, büszkén mutatta fel a határon a szentgyörgyi piacon vásárolt almát.
Zsámbékon játsztuk A padot? éjjel, szabad ég alatt. A szomszédban kocsmazaj, cserebogarak repkedtek mindenütt, senki sem figyelt az előadásra, amely teremben készült? és a természetben ízeire hullott szét? Ezek után éjjel nem tudtam aludni, felültem, velem szemben ül valaki az ágy szélén, Jancsó Árpi. - Éhes vagy? - kérdezte a háló csendjében. - Igen. - Akkor eszünk. - Komótosan elővette bicskáját, aztán? elővette ? az almát.
Miután az ötödik cikket is megetette velem, hûlt meg bennem a vér. Te Árpi, hogy maradt meg az alma? Az úgy, hogy Attilát a cserebogarak megzavarták, kiugrott egy fél oldal szöveget, kimaradt az almaevés is.
Ha ez a hét ember az eltelt egy évtized alatt megélt sorsával újra leülne a padra, és újra játszaná szerepeit, ismét rácsodálkozhatnánk arra, hogy meghökkentő, nyugtalanító, mindig újjászülető szorongásainkat oldó örömforrás, semmivel sem pótolható isteni ajándék a játék mûvészete.
A CONCORDIA együttes - amely nemcsak ez a hét színjátszó volt - egymást óvó-védő-szerető szigorral, következetes igényességgel, egymás és közösség iránti bizalommal, tisztelettel éltette ezt a mûvészetet a legmagasabb minőségi szinten a múlt század ?90-es éveiben.
Kritikus barátomnak, Zsehránszky Istvánnak A pad mint irodalmi alkotás nem tetszett? Bemutató után kikísértem az állomásra. A vonat késett. Levettük a kritikus és színész álarcát, s beszélgettünk az életünkről, kudarcainkról, terveinkről. Soha olyan őszintén a sorsainkról, mint akkor? Amikor a vonat befutott, felálltunk, megöleltük egymást, és? különös mosollyal néztünk vissza az elárvult állomási padra?
Ön is, kedves Ismeretlen, aki ezeket a sorokat olvassa, ha odaülne arra a bizonyos padra, azon a pódiumon kiderülne, hogy ön is egy rejtély, egy csoda, egyedi és megismételhetetlen színárnyalata ennek a különös és sokat szidott világnak.
László Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.