Gáz vanNyílt tér: Törvényt szegtem, szinte

2005. szeptember 23., péntek, Archívum 2003–2007

Azt hiszem, hogy fel kell adnom egy házassági hirdetést. Mégpedig így: víz-, gáz-, villanyszereléshez, csatornázáshoz, építéshez értő, kertészkedést, lakatos- és barkácsmunkát kedvelő társamat keresem az élet második felében való elboldoguláshoz.
Eszembe sem volt férjet keresni, amíg egy szép napon a kerítésünkön bevezetett gázcsőnél ácsorogva szortyogást hallottam. Azt hittem, a többrétegû strandpapucs muzsikál a talpam alatt. De nem. A gázcsap környékéről szivárgott a hang és a jellegzetes szag is. Nosza, hívom a hibabejelentőt. Álmos, talán ittas, talán kissé fáradt - később már félnótásnak is tetsző - férfihang jelentkezik. A halló és a tessék között hosszú másodpercek telnek el. Mondom a nevem, a címem, a panaszom. Mit tetszett... mondani...? Milyen... utca? Megint mondom. Betûzni kezdi, mint az elsős a téli vakáció előtti írásórán: Ma...rosi... Jóóó...zsööö...ef... Hány... szám? Mondom. Tíííí...zen... hány? Mondom. Tííí...zen...ki...lenc. (Közben mintha látnám, a nyelvével követi a ceruzát, ráncolja a homlokát, koncentrál.) Ezen nagy nehezen túljutottunk. No de emberem elfelejtette, hogy miért is telefonáltam éppen neki. A csoport kint van, mondja, majd jönnek, csak időpontot nem tudok mondani. Még ma kijönnek? Mert a gáz veszélyes, félek. Jaj, persze, feltétlenül.
Nem vagyok nagyon ijedős, de azért tudom, hogy a gázzal játszani nem szabad. Azt is tudom, hogy szabad térben nem olyan veszélyes, mint zárt helyiségben. De mivel a kerítés mellett sejtem a szivárgást, attól tartok, a kulturált járókelők valamelyike esetleg égő csikket, netán gyufaszálat dob be, s attól bizony robbanhat.
Érkezik is a kéttagú csapat. A kapun kívül, a kerítés ominózus léceihez vezetem őket. Persze, hogy be is engedem, hisz tudom, hogy ott lehet hozzáférni, de hallgassák meg, miért hívtam. Leoperálják a bádog védődobozt a csapokról, szaglásznak, szimatolnak, maszatolnak szappanos vízzel, buborék nincs. A szabályozó szortyog, tetszik tudni, van benne egy membrán, nyomás alatt van. De szagot is éreztem. Hát persze, szagosítják a gázt, hogy lehessen érezni. De nem szivárog. Nincs itt semmi. Elnézést kérek tőlük, hogy hiába idehívtam, de hát nem tudhattam, hogy a gáz akkor is szuszog, ha nem szuszog. Visszatennék a bádogburkot, de nehezen megy, megmozdul a cső, s a mester orrát-fülét is megcsapja a gáz. Igaza volt, van szivárgás. Rövid matatás, kócolás, ismét szappanozás... Ki kell cserélni a csapot. Jó. Cseréljük ki. Hát nem gondolja, hogy mi fogunk legyalogolni a városba, hogy megvegyük?! No de nekem azt adnak a boltban, amit akarnak, én nem vagyok szakember, nem tudom, mit kell venni. Megmondjuk mi. És holnap felszereljük. Holnap? És mi lesz a gázszivárgással? Ó hát kint van, ne tessék félni. Ha elzárjuk, nem lesz gáz a lakásban. Az nem jó, ugye? Nem. De megveszem ma a csapot, jöjjenek vissza, szereljék fel ma. Mit gondolok én, sok a dolguk. Holnap. Hát nincs délutáni váltás? De van. ?k nem tudják felszerelni? Dehogynem. És akkor...? Hívjam megint a hibabejelentőt?
Körülbelül ennyiben maradtunk. Tegyek, amit jónak látok. Megvettem a csapot, s nyomban hívtam ismét. Mondom, hogy délelőtt itt jártak stb. Hát akkor majd reggel mennek a fiúk, és felszerelik. De én félek. Egy éjszakát azzal a tudattal élni, hogy szivárog a gáz a ház előtt?! Hát az nem úgy mûködik, asszonyom. Hát hogy mûködik? Már nem a délelőtti gondolkodóval beszélgetek, valamivel jobban értekezünk, de az én öreg idegrendszerem és sokat próbált türelmem már nem a régi. Idegesen, szavába vágva társalgok a jóemberrel. Végül ő engedett, már úgy szólt hozzám, mint az elmegyógyintézetből szabadult asszonysághoz, nyugodjak meg, mihelyt visszatérnek a ,,bázára?, küldi hozzám az embereket. Sejtettem, hogy legjobb esetben sötétben érkeznek a mesterek, s elemlámpa fényénél nem lehet gázcsövet javítani. Majd reggel. Ha eddig nem robbantunk, hátha ezután sem.
Hát így jártam. Kínomban, a robbanástól való félelmemben pedig az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne egy mindenhez értő férj vagy egy robot, vagy talán több férj, egy a vízvezetéknek, egy a villanyhálózatnak, egy a csatornának, egy az asztalosmunkának, egy a kertnek. No de mit is beszélek, küldjék már a gázmestereket, mert mindjárt törvényszegő leszek: a poligámiát büntetik nálunk!
Forró Eszter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép