Riport: Szent Mihály lován Kisbaconban

2005. szeptember 27., kedd, Archívum 2003–2007

Szeptemberi ősz borult Benedek Elek falujára. Sem az időjárás, sem pedig a szerencse szekere nem segített ennek a Barót vize keskeny völgyében meghúzódó lakóközösségnek abban, hogy sorsa valamennyire is különbözhessen más erdővidéki kis falvakétól. Az újkor történései ólomlábon járnak errefelé. Az álmaiból felébredő Elek apó talán csodálkozna jó néhány változáson, de ugyanúgy siratná szülőfaluja népének elnehezedett sorsát, mint ahogyan tette az interbellum idején. Gyenge a mező áldása, vajúdik a mezőgazdaság, gyenge a félezer lakosú település gazdasági ereje, lám, két székely kongresszus sem segített, hogy valamelyest könnyebb életet élhessen errefelé a székely.
A székelyek országgyûlése
1903-ban Benedek Elek mint a Székely Egylet titkára a tusnádi kongresszusról írt. Hitte, földijével, a kálnoki Bedő Albert kongresszusi elnökkel egyetemben: segíteni tudnak a székelységen, hogy meg fogják akadályozni a kivándorlást, a nyomort. Akkor még nem tudták, hogy lesz majd egy világháború. Elek apó így írt: A székely nép anyagi és erkölcsi romlása nem mai keletû. Megkezdődött azon nyomban a negyvennyolcas szabadságharc után. A nagy átalakulás e népet, mely hajdan a katonáskodás fejében nemesi kiváltságokat élvezett, készületlenül találta, s az alkotmányos éra után a törvényhozás nem volt e föld viszonyaira mérve. Olyan gúnyát adtak rá, mely nem volt az ő testére szabva. Be kellett következnie a romlásnak, bár tudjuk, hogy a székely nép életrevaló, munkás, szorgalmas, fáradtságot nem ismerő, sanyarúságot tûrő nép. És íme, megdöbbenéssel láttuk, hogy a hajdan erős székely szemlátomást gyengül, hanyatlik, nem tudja megszerezni saját földjén a mindennapi kenyeret, vándorbotot kénytelen ragadni a kezébe, s nem elég, hogy a szomszédos Oláhországba menekül, de már elvándorol messze túl a tengeren, Amerikába is.
Kísértetiesen időszerûek ma is ezek a sorok. Sok év pergett le azóta a történelem rokkáján, s lám, néhány éve Csíkszeredában - az RMDSZ védnöksége alatt - megismételték a székely kongresszust, papírra vetették a Székelyföld autonómiás fundamentumokon elképzelt regionális stratégiáját. A kezdeti lendület alábbhagyott, az uniós jellegû gazdaságpolitika, a hazai belpolitikai hadakozás szele erősebbnek bizonyult a Nemerénél, s az elképzelések megvalósítása félősen késik. Túlzás volna azt mondani, hogy szele nem ért el Elek apó falujáig. A visszakapott erdő- és földvagyon gondjaival azonban nehezen küzd a közösség, magára hagyatva szélmalomharcot vív a vadak ostromával. Egy-két vállalkozó, tucatnyi ingázó lát pénzt munkája után, nem juttatja keresethez a kisbaconi bányászt már a szénipar, fogy a nyugdíjasok száma, elkeserítő a munkanélküliség. A Regátban nincs, amit keresnie a székelynek, az Óperenciás-tengeren túl sem, de van, mert keres - nem kis nehézségek árán - a schengeni határon túl. Az itthon maradott a vasárnapi istentisztelet csendjében vigaszt vár, s megbizonyosodik abban, hogy az ő igaza a költőé: Itt élned és halnod kell!
Elek apó kapuja nyitva
Az író emlékháza előtti tágas kertben meglepetésben volt részünk. Az óriásra nőtt emlékértékû fenyők között, melyet maga Elek apó ültetett, már tökéletes volt a csend: délebbre vándoroltak az itt költő szürkegémek. A fák alatt kávézót, vendéglátó-ipari egységet nyitott a késői maradék, az ükunoka Bardocz Lehel Huba. Pillanatig rendhagyónak véltük: vigadóhely az irodalomtörténész Benedek Marcell kedvenc asztalától néhány méterre? Magyarázatra végül is szükség volt: megnőtt a Mari villa látogatottsága, kellett egy rendesebb hely, ahol üdítőre, kávéra, lélekmelegítőre lel az ide érkező utas, ahol illemhely és kézmosó is van. Nem falusi kocsma - mondták -, nem volt példa eddig arra, hogy duhajkodó legények zavarták volna meg az emlékhely csendjét. A fiatal tulajdonos elmondta, a birtokában levő területen panziót szeretne építeni. Van ugyan már egy vendégfogadó a faluban, de remélik, hogy egyszer majd keresettebb lesz Elek nagyapó szülőhelye...
- Mi újság az emlékház körül? - kérdeztük Szabóné Bardocz Rékát, a nagybaconi Benedek Elek Általános Iskola magyar irodalom szakos tanárát, a dédunokát, Benedek Elek hagyatékának szakavatott ismerőjét és őrzőjét.
- Szenzációs hírekkel nem szolgálhatok - mondta. - A kúria állandó karbantartása gondot okoz a családnak. 107 évvel ezelőtt épült, a Magyar mese- és mondavilág honoráriumából kezdte visszavásárolni ezt a telket Benedek Elek, melyet az ő taníttatása céljából szülei eladtak. Újdonságként talán elmondhatom, hogy Benedek Béla oldalági rokonunk jóvoltából sikerült Budapesten most újra megjelentetni Benedek Elek mûveinek azt a válogatását, melyet én állítottam össze. ? ott ismert grafikus és üzletember is. Támogatónk, és segít a könyv terjesztésében.
Kettős ünnep
A kisbaconi iskolában Benkő Judit tanítónő osztályába kopogtattunk be. Elmondta, kettős ünnepre készülnek szeptember 30-án: Elek nagyapó születésnapjára és az e napra kitûzött Magyar népmese napjára. Farkas Boglárka a hazalátogató Nagyapó Itthon címû versét mondta el. Hová lett az öregségem / Újra itt a gyermekségem / Jókedvemnek nincs határa / Itthon vagyok valahára.
- A szovátai népmesetáborban szereztem tudomást a népmese napjáról - mondta a tanítónő -, ahol kiváló folkloristákkal kötöttem ismeretséget. Nagy Attila, az Országos Széchényi Könyvtár bibliográfusa, mert kisbaconi pedagógus vagyok, azonnal átadta a meghívót. Jövőben gyermekekkel kell részt vennünk a rendezvényen.
A nagyobb kisbaconi tanulókkal Nagybaconban találkoztam. Veress Béla és Jenő többet tudnak falujuk jeles szülöttéről, mint mások. Jól ismerik Kisbacont és a környéket. Nyolcadikosként pedig a pályaválasztással küzdenek. Egyikük autószerelő szeretne lenni, a másik még nem döntött...
Vadőr a Hargitán
Nagy Gábor a kézdivásárhelyi erdészeti líceum végzettje, a Dél-Hargita délnyugatra néző oldalán ő a vadak barátja, őrzője, ápolója, védője, nyilvántartója és ismerője. Tizenhatezer hektár fölött őrködik, s mert ez állami vadászterület, rendszeresen be kell számolnia feletteseinek az olaszteleki erdészeti hivatalban. Amikor felkerestük, már a déli harangszókor otthon volt: a szarvasbőgést figyelte a Kakukk-hegy oldalában. Elmondta, hogy gazdag itt a vadállomány, talán a barnamedve van kissé túlsúlyban. De találni elég szarvast, őzet, vaddisznót, farkast, hiúzt, vadmacskát, rókát és valamivel kevesebb borzot.
- Történt-e változás a még Ceau?escu idejéből való vadásztörvényben? - kérdeztük.
- Igen. Éppen ettől az évtől már nem szabad beetetett medvét lőni lesből, csak hajtásból. Az elszaporodott farkasok betartottak nekünk a télen, ezért kissé esett a szarvas és az őz állománya.
- Mi a helyzet a siketfajddal, tudtommal természetes környezetében él a Kakukk-hegyen?
- Sajnos, ezt a vadat nagyon nehéz megközelíteni. Az elmúlt tizenöt esztendő alatt alig háromszor került sor fajdvadászatra. A fenyőrengeteg erdei útjai nehezen járhatók. Dürgése kora tavaszra esik. De él itt az erdei szalonka is. Több fészkelőhelyét figyeltem meg.
A vadőr elmondta, gondot okoz neki az a pusztítás, amit a vadak a hegy alá felnyúló falvak mezőin végeznek. Számtalan éjszakát tölt a mezőn ősszel, riasztólövéseket ad le, éles söréttölténnyel, hogy valamelyest távol tartsa a vadat. Szeptemberben kezdődik a vadászidény. Ez az övezet eddig nem volt nagyon látogatott. A külföldiek szervezett vadászatát a szentgyörgyi Abies társaság rendezi. A hazaiak a Romsilvánál váltanak engedélyt a minisztérium előzetes jóváhagyásával.
Amit a televízió sem pótol
Nem más az, mint egy jó falusi bál, ahol az ember kedvére kitáncolhatja magát. - Egy jó bált nem adnék egy diszkóért - mondta egy kisbaconi legényke. - Ott lehet igazából ismerkedni, s aztán diszkóban csárdást nem húznak! Most egy darabig szünetel a menet, mert javítják a kultúrtermet.
A tisztes kort megért épületet folyamatosan újítják. Kisbaconnak három képviselője van a községi tanácsban, de ottjártunkkor egyiküket sem találtuk. Így Nagy Zsuzsannával, a mûvelődési mozgalom felelősével beszélgettünk.
- Hamarosan befejezik a belső javítást - mondta. - Nagy munka, megrepedtek a falak. A versenytárgyalást a helybeli Német László kft.-je nyerte meg. Még függőben a deszkapadló helyzete, mert az erre szükséges faanyag árának csak egy részét utalta le a tanács. Úgy néz ki, hogy jövőben is dolgozni kell az épületen. Most még elkészül az illemhely, de a külső javítás 2006-ra marad. Végesek a tanács pénzalapjai. Ez nem akadálya a mûvelődési munkának. Az egyház mellett olyan ifjúsági kör mûködik, amely rendezvényeket szervez, támogatja az iskolát is. E munkából Benedek Márta és Farkas Vilmosné tiszteletes asszony vállalt oroszlánrészt.
Végre azért mégis csak aszfaltburkolatú úton juthat el a turista Kisbaconba, hosszú évek küzdelme árán és pénzen bevezették a földgázt, a gázvezeték miatt felásott utcák burkolata azonban feljavításra vár. Szûkös a nagybaconi helyi tanács költségvetése, az idén csak a mûvelődési ház említett javítására jutott belőle. Az agrár- és falusi turizmus itt csak álom. Gyerekcipőben jár még. A vendégfogadók kényelmi fokának megteremtéséhez azonban pénz, nagyon sok pénz kell. Látnivalóról pedig, tündérszép tájról már réges-rég bővében gondoskodott a Fennvaló.
Ötszázhuszonkilenc
Ennyien vallották magukat reformátusnak a legutóbbi népszámláláskor az 558 lelket számláló faluban. A református gyülekezet gondjai-eredményei felől Bartha Jenő gondnoktól és t. Farkas Vilmos lelkipásztortól érdeklődtünk. A gondnok elmondta, hogy gyenge a hívek anyagi helyzete, a templom és a parókia körül javításokat akarnak végezni. Testvérgyülekezet, mely segíteni tudna, csak kilátásban van. Abba is bele kell törődniük, hogy az erdővagyont, amit más eklézsiáktól osztottak számukra, vissza kell szolgáltatni.
- Visszakaptuk az iskola épületét - tájékoztatott a lelkész -, de a tetejét meg kell javítani. Sajnos, a baconi tanács másfél év után sem fizette meg a törvény által előírt bért az épületért. A közbirtokosság faanyagot ajánlott fel a tetőzet javítására, Kovács Henrik vállalkozó közmunkával hajlandó lesz elvégezni. Ide a falusfelek kalákájára is szükség lesz. Tikosi Ernő mérnök úr szép vaskaput ajándékozott az iskolának, melyet szintén közmunkával állítottunk fel. Ifj. Boda Csaba három teljes nap közmunkázott. Az épületben egy klubszerûség mûködik az ifjak számára, s készülünk berendezni ott egy számítógépes termet, falunk elzártsága miatt nagy az igény rá. Hát ennyi...
*
A riporter lehangoltan távozott Elek apó falujából. Sehol nem találta azt a közösségi szellemet, azt a hangulatot, melyet - annó dacumál - az Édes anyaföldem olvasása közben érzett. Lehet, több idő szükséges ahhoz, hogy az ember érzékelhesse a falu rejtetten verő pulzusát. Bár csalódtunk volna...
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép