Hogy a reformok között ott lesz-e a katonai büntetőtörvény reformja, noha ez milliókba egyáltalán nem kerül — annyira bizonytalan kérdés, hogy arra kielégítő feleletet még Krieghammer báró utódja sem fog adni. Egyelőre a milliókba kerülő katonai reformokból ízelítőül a katonai körök elégnek tartják a nagyközönség tudomására hozni, hogy a bakáknak jövőben kétféle tábori sapkájuk lesz, egy nyári és téli. A huszárok minden valószínűség szerint kerek galléros köpenyeget fognak kapni, és olyan új nyeregtartót, amelyre a nyereg teljesen rá fog illeni. A hadügyminiszter technikusai egy új dragonyos sisak kitalálásán és karabélytartó-mintán törik a fejöket. Azonkívül eltörlik a parádélépést, mert az európai katonai szaktekintélyeket az angol—búr háború tapasztalatai arról győzték meg, hogy a megszalasztott csapatok sohasem parádélépésben futnak.

Egyszóval: katona uraimék a százmilliót, mint a felsorolt reformok is mutatják, nem fogják haszontalanságokra költeni. E csinos összegecskét a pénzügyminiszter okos és előrelátó takarékossággal gyűjtögeti össze. Esze ágában sincs holmi tanítói fizetésjavítgatásokra elkölteni. A tanítók várhatnak. Nyolc-tíz esztendő alatt majd csak bejutnak a XI. fizetési osztályba. Addig különben a koplalást is megszokhatják. Lesz idejük rá bőven. A székelyek gazdasági tekintetben való lábra állítására sem szabad évenként 38 000 koronánál nagyobb összeget felvenni. Eddig ennyit sem kaptak, mégis elég székely van, sőt, még egy nagy székellyel több is volt, mint amennyi kellett volna. A régi székely becsület különben sincs jelölve — mondá a nagyajtai kerület választási elnöke. Hogy a lovagi becsület ér-e többet, vagy a polgári — azt majd eldöntik a kaszinók és a demokrata körök. De az is bizonyos, hogy ha továbbra is így folynak a dolgok, csakhamar elénekelhetjük a régi kuruc nótával: Nincs már becsülete az jó magyarságnak! Adtam fejemet hát az nagy bujdosásnak!

(Magyarság, 1901. december 8.)