A szeszélyes és rendkívül csapadékos, árvizes nyarat a gazdának is megfelelő ősz követte, mely némileg visszahozta paraszttársadalmunk bizalmát a földben, a gazdálkodásban, az uniós felzárkózásban.
Bár a támogatási rendszer egyre katasztrofálisabb, arra jó, hogy végre felocsúdjunk másfél évtizedes álmunkból, miszerint az állam bácsi vagy az Európai Unió megsegít. A csatlakozás előtt egy évvel most már megbizonyosodhatunk, hogy a hagyományos termelési formáknak vége, de vége lesz a romániai földmûvelő-társadalomnak is, ha nem szervezkedünk, szakosodunk, és nem leszünk versenyképesek.
Az unió és benne a mezőgazdaság válsággal küszködik. A programok, a támogatási rendszer egyre inkább nem a termelőket, hanem a közösséget segíti, és leginkább a vidéki közösségeket, mert itt a legnagyobb a szegénység és elmaradottság. Az a közösség, mely nem tíz-húsz év távlatban gondolkodik, tervez, szervezkedik, pusztulásra van ítélve. A támogatás kizárólag vidékfejlesztési, munkahelyteremtő és fejlesztő projektekre lesz lehívható, és nem egyéni gazdálkodóknak, hanem egyesületeknek, szövetkezeteknek szól.
És hol állunk mi, székely gazdálkodók?
Sehol!
Az a társadalom, mely évszázadokon át megmaradását összefogásának köszönheti, most nem mer szervezkedni, tagosodni, összefogni. Pedig enélkül nincs jövő. Hiányoznak a jól mûködő érdekvédelmi szervezetek, szövetkezetek, terméktanácsok és a mindent átölelő civil szféra. Pedig az unió ezt kéri, és semmi mást. Hiába a természet által megadott gazdagság - erdő, víz és föld -, amíg össze nem fogunk, keservesen megtermelt terményeinket, állatainkat szinte ingyen adhatjuk csak el, mások gazdagodására, gyarapodására.
Az Asimcov-napokon győződtem meg, hogy nagyon rosszul haladunk, és ezért nem csak politikusaink, hanem mi is hibásak vagyunk. Addig, amíg a burgonyát - bár a minősége jobb, mint akármelyik importálté -, a búzát, a húst, a tejet, és sorolhatnám, nem feldolgozva értékesítjük, addig nem leszünk versenyképesek, és a megmaradás sem biztos.
Nem segítségre, könyöradományra van szükségünk, hanem befektetőkre, szakemberekre, akik megtanítanak gazdálkodni, és a munkaszeretetünket is jól megfizetik. Ha már a burgonya és a búza nem megy, újra lencsét, lent, kendert, ipari növényt termesztünk, aminek van piaca, egyben környezetkímélő, természetbarát. Azokra van szükségünk, akik átadják a tapasztalatot, amit a fejlett Európa már megtanult, és az újabb csatlakozóknak is tudniuk kell.
Mert a csatlakozás után a piacért való harc könyörtelen lesz. Természeti adottságaink nem a mennyiségnek, hanem a minőségnek kedveznek. Mi csak akkor vehetjük fel a versenyt az unióval, ha kitûnő minőséget állítunk elő, ha saját terményeinket fogyasztjuk. Követjük a svájci gyakorlatot, mely élő példája az összefogásnak, szervezkedésnek, gazdaságosságnak.
Bíró Zoltán árkosi biogazdász
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.