Romániában vannak, akik nem sztrájkolhatnak. Például, kimegy a mentőorvos a szívinfarktusoshoz. A beteg éppen haldoklik, de közben kitör az általános sztrájk az egészségügyben.
Mit tehet az orvos? Azt mondja, hogy kedves páciens, most nem élesztjük újra, mert éppen sztrájk van? A pap nem ad úrvacsorát neki, csak egy gyenge úruzsonnát, szánalomból. Aztán a plébános, amikor éppen énekli a Megkörnyékeztek engemet, akkor hallja, hogy reverendája alatt megcsörren a mobiltelefon, és Jakubinyi érsek úr arról értesíti, hogy általános sztrájk van. Ezért azt mondja, hogy: kedves híveim, kedves halottunkat nem temetjük el, mert éppen beszüntettük a munkát. Vagy itt volt a nyár. A pedagógusok nem tudtak sztrájkolni, mert szabadságon voltak. Olyankor mit tegyenek? Kijelentik, hogy sztrájk van, nem szabadságolunk, hanem tanítunk?! Lenne erre nagy felháborodás a diákok körében! A bírák meg a tárgyaláson kijelentenék, hogy most a rablógyilkost nem ítélik el, mert éppen sztrájkba léptek. Még jó, hogy vége a tanárok és bírák vakációjának, így hát tudnak sztrájkolni. De dolgozni és tanítani is kellene. Erre egyetlen megoldás van: ha profi sztrájkolókat és tüntetőket alkalmaznak. Október ötödikére nyolcszázezer közalkalmazott készül általános sztrájkba lépni. Már faragják a verseket, és a transzparensek nyeleit. Azért rajtuk kívül is lennének néhányan, akik felfüggeszthetnék a munkát. Gondoljuk csak el, ha a gazdaember azt mondaná a teheneknek, hogy márpedig én sztrájkolok, és nem fejlek meg. Vagy a disznók sírhatnának, a gazda azt mondaná nekik, hogy máma éppen a munkabeszüntetés miatt nem adok ennetek. De lenne még egy-két dolog, ami fejre állítaná mindennapi életünket. A pékek nem sütnének kenyeret, de nem is kellene, mert az üzletek nem nyitnának. A piacon nem árulna senki. Egy spontán sztrájk miatt hoppon és étlen maradnánk. A vizesek leállítanák a vízszolgáltatást. Mosnák kezeiket, hogy ők sztrájkolnak, mi meg nem mosakodnánk. Nem lenne víz a reggeli kávéhoz sem. Sokan nem általános sztrájkolhatnak, mert az valóban meglátszana. Ezért lenne jó, ha a munkanélküliekből alkalmaznának néhány százezret sztrájkolónak, meg tüntetőnek. Megszabnák, hogy a hét melyik napján miért sztrájkolnának az utcára vonulva. Hátha sorra kerülnek azok érdekei is, akik nem nagyon tudnak sztrájkolni, mert nekik a napi munkából kell megélniük? Az alkalmazott sztrájkolókat, tüntetőket ki kellene képezni. Egy szakképzett tüntető sokkal hatékonyabban tudna küzdeni. Szükség esetén el lehetne vinni őket Bukarestbe, a nagyobb nyomaték kedvéért. Közben az érintettek dolgozhatnának. A bűnözőket elkapnák a rendőrök. A bírák elítélnék és bezáratnák őket. A gyerekeket tanítanák. A fizetés jönne, a munka menne. A nagy szakszervezeti vezetők, az ún. lídér(c)eknek meg nem kellene éjt nappá téve stresszelniük magukat a kormánnyal folyó tárgyalásokon, hanem szedhetnék magukat, valamint a pityókát, és nyugodtan fejthetnék az ércet a bányákban, dolgozhatnának darabbérért a gyárban, nem minket etetnének, hanem a marhákat, és hányhatnák a ganét.