Szinte közhely már, hogy általános elszegényedés jellemzi a társadalom bizonyos rétegét. Ez a réteg egyre kiszolgáltatottabbá válik. Csak a munkájukat próbálják eladni, a becsületüket, tisztességüket nem. Akkor már nem maradna semmijük. Sajnos, ez a tendencia Háromszéken is egyre nyilvánvalóbb, mi több - mivel jó tûrőképesség és megalkuvás jellemzi a székelyt manapság -, már nem lep meg senkit, hogy az alacsony bérekhez egyre drágább megélhetés társul. Kevés fizetésről, minimálbérekről hallunk nap mint nap, és ez még csak a jéghegy csúcsa, ha a munkanélküliség szépen növekedő értékeire gondolunk.
Talán nem is tud arról a létminimumon (vagy az alatt) küszködő kisember, hogy lehetett volna - lehetne - több és jobb munkahelyet is teremteni, de úgy látszik, nem ez a fő prioritás. Pedig van rá jól mûködő példa itthon, hogy lehet ezt másképp is. És amíg a munkásréteg munkáért, megélhetésért könyörög már több mint másfél évtizede, kialakult egy vékony, de annál stabilabb réteg, amely számára - mint már annyiszor bizonyították tetteikkel - nagyon szimpatikus a rabszolgatartó társadalmi rendszer. Nekik köszönhetjük többek közt azt is, hogy lassan-lassan már nincs társadalmi középréteg, és a nyomor farkasszemet néz a csillogással. Úgy lehet, ez csak lentről látszik, s az anyagi biztonság magaslatairól nem elég szembeötlő, de hát köztudott, hogy aki fényben áll, az nem látja, mi van a sötétben (vagy talán nem is kíváncsi rá).
Tudjuk: mindkét oldalon akad ,,fanyelû bicska?, és általánosítani sem kell. De próbáljuk csak meg helyükre tenni a dolgokat!
A hétköznapok fiataljának jövőképe amolyan vakablakszerû, és erről legtöbb esetben nem ő tehet. Annál inkább a számára munkát biztosítók. Mert mint tudjuk: a ,,minimálbér-plusz-kajabon?, vagy még az sem, nagy divat munkáltatói körökben! Ezért dolgozhat a ,,paraszt? akár naphosszat, s emellé bónuszként jár neki a holnap bizonytalansága is. Vannak vidékek, ahol ennyiért fel sem kelnek. A fiatal munkás számára lakáshitelt ilyen jövedelem mellett egy bank sem ad, nézheti frusztráltan, amint százával nőnek ki házak a földből a Kolcza-tetőn vagy másutt.
Többször hallottuk már azt is, hogy ,,a fiatalok nem szeretnek dolgozni?. Legyünk őszinték! Ilyen feltételek mellett és ennyi pénzért ugyan ki szeretne? Talán a főnökség? Pedig legtöbbször csak egy kis odafigyelés, jóindulat kellene az ő részükről, hogy motiválják az alkalmazottaikat, s azt a szerencsétlen fiatalt már nem olyan savanyú ábrázattal ébresztené a vekker hajnalok hajnalán. És az oly áhított fizetésemelés talán kedvezően hatna a munka termelékenységére (is).
Hogy megéri-e a kísérletezés e területen a cégtulajdonosok részéről, megpróbálják-e többre értékelni a munkásembert? A válasz nyilvánvaló. Ebben a profitorientált, értékrend-ficamodott világban nem fontos a munkás bére, sem a lelkiállapota. Egyetlen dolog számít: minél többet hozzon a konyhára. Feltevődik a kérdés: ha a fiatal, aktív munkásréteg ennyire földhözragadttá lett, kiszolgáltatottá vált, mihez kezdjenek a középkorúak, az idősebbek? ?k talán jobban szeretnek dolgozni? Talán igen, de ez sosem fog kiderülni, ugyanis még annyi esélyt sem kapnak, mint a fiatalok. Ez megint közhelyszámba megy, és ez a szomorú!
Öntsünk már végre tiszta vizet a pohárba! Ki mellett és ki ellen foglalok is állást e pár sor erejéig? Vajon az Asimcov-napokat ünneplő vállalkozók nem érzik-e úgy, hogy ez róluk is szólhat? Ismerjük a szólást: kinek nem inge, ne vegye magára. Szóljon hát azok segélykiáltása, akiket nem képvisel senki, még szakszervezet sem. És szóljon azokhoz, akik - igenis - érintve érzik magukat. Talán megpróbálhatnák felvenni azt a bizonyos inget, és végre abbahagyni ezt a destruktív hozzáállást. Már csupán társadalompszichológiai okokból megérné, és nem a saját kárukra történne - mindannyian nyernénk belőle! Talán az elmagyartalanodás folyamatát is sikerülne mérsékelni. Elgondolkozhatnánk ezen...
Próbáljunk csak önmagunkba nézni, és tegyük fel a kérdést: vajon lehetnénk-e jobbak?
Azon fiatalok nevében, akik még nem hagyták el a Székelyföldet.
Ifj. Kisgyörgy Benjámin
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.