
Összességében lehangoló látvány egy sepsiszentgyörgyi állásvásár. Jó néhány esztendeje évente több ilyen rendezvényt is szervez a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal, ám azokat figyelve, az az érzése az embernek, hogy akik keresnek, nem találnak, vagy akik esetleg találhatnának maguknak kenyérkereseti lehetőséget, azok nem keresnek. A távozók között alig látni elégedett, boldog arcokat. Így volt ez a legutóbbi, szeptember végén szervezett börzén is, ahol friss diplomások (többnyire középfokú képesítésûek) lézengtek a diszkóteremben, ahol ráadásul több munkahelyet kínáltak, mint amennyien érdeklődtek.
Szocreál pillanatkép
Pedig a háromszéki nehéz gazdasági helyzetből csakis több munkával, felpörgő vállalkozásokkal lehetne kilábalni. És persze a fiatalok tudásával, frissességével, lendületével, netán tenni akarásával. De a Szakszervezetek Mûvelődési Háza a maga fagyos ridegségével eleve megkövült, márványpadlós szocreál hangulatot áraszt, ami csak nyomasztóbbá teszi az amúgy is szomorkás összképet. Ami most többnyire ennyit jelent: száz abszolvens jön-megy, nézelődik, ám a munkaadókkal szemben lévő székek gyakorta üresek; a teremben valahogy nem az látszik, hogy életerős háromszéki fiatalok foggal-körömmel keresnék a megélhetés, a boldogulás lehetőségeit. Persze, azért felbukkan a legújabb divat olcsó kelléktára, látni fényképezőgépbe vigyorgó, nem túl szépreményû legényeket - baseballsapkával és anélkül -, amint egymással beszélgetnek, aztán a bátrabbja megembereli magát, leül egy-egy cég képviselőjével szembe, és érdeklődik. A jövő elkezdődött!
Szûkmarkú az állam
Noha 176 állást hirdettek, csupán száz fiatal érdeklődött. A szervezők elismerik, kissé késeire sikeredett ez a munkaerőbörze, ugyanis az érintettek vagy egyetemre mentek, vagy már találtak maguknak állást. Pedig a friss diplomások foglalkoztatását az állam is támogatná, jóllehet éppen a börzén derül ki, hogy az idei keret kimerült, újabb alkalmazás esetén pénzt kell szerezni a szubvenciókra. De - ígéri Kelemen Tibor, a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal igazgatója - ez megoldható. Éppen sajtótájékoztatót tart, amikor egy vállalkozó érdeklődik: felvenne egy abszolvenst, ám igényelné a támogatást. Egy hét múlva kiderül, mire lehet számítani, addig is készíteni kell a papírokat, jöjjön később, majd kiderül, hangzik a válasz. Egyébiránt az állam meglehetősen szûkmarkúan méri a friss diplomásokat alkalmazó cégek támogatását; egy évig állják a fizetést, ami egyáltalán nem sok: képesítés szerint változik, egyetemi diplomával rendelkezők kapják a legtöbbet, a minimálbér másfélszeresét, viszont az alkalmazók kötelesek három évig foglalkoztatni az állami támogatással felvett fiatalt.
Nem megoldás a minimálbér
És talán innen vagy innen is adódnak a bajok. A fiatalok egy része kevés pénzért nem akar dolgozni, vagy egyáltalán nem akar dolgozni. Mert miközben a mintegy 4600 (bejegyzett) tartós munkanélküli egyharmada nem idősebb 25 évesnél - számuk lassan, de biztosan nő egyébként -, alkalmazáskor még az ifjú mérnöknek is azt mondják - meséli az egyik cég képviselője -: kezdünk minimálbérrel, s aztán meglátjuk? És valójában sokan később sem veszik észre, hogy méltánytalan egy egyetemi diplomával rendelkező munkavállalónak bruttó 3,1 millió lejt fizetni. - Azt várom, hogy eljöjjön az az idő, amikor egy fiatal értelmiségi mondhatja majd: itt kevés a fizetés, máshova megyek dolgozni, mert amott többet adnak - jegyzi meg Szőke Barna, egy fûtéstechnikai cég társtulajdonosa. Szerinte azért, hogy valaki dolgozzon is, érdekeltté kell tenni, a ,,körülményekhez képest? meg kell fizetni, a minimálbér nem megoldás. ? maga egyébként azért jött a börzére, hogy mérnököt keressen, arra gondolva, hogy ide csak az jön, aki szereti a munkát, aki szélhámos, az elkerüli az állásvásárt. Éppen ezért kevesli a fiatalok érdeklődését.
Fiatal varrónő kerestetik
Az őszi állásbörze legnagyobb meglepetése, hogy a felkínált, mintegy hatvan készruhaipari munkahelyre jóformán senki sem jelentkezett. Pedig ,,a nadrágok völgyében? még mindig elkel a dolgos kéz - a gyárak között elszívó hatás is érződik, többen váltanak, mennek egyik helyről a másikra, ráadásul nemrégiben az egyik kereskedelmi társaságtól egy váltásnyi ember ment Olaszországba gyümölcsöt szedni -, viszont úgy látszik, a szakiskolai képzés nincs összahangban a munkaerő-piaci lehetőségekkel - értékeli a helyzetet Kelemen Tibor. Mint ahogy a jelek szerint nincs elegendő fiatal szakmunkás sem. Álláskeresők kifogásolták, nincs részmunkaidős foglalkoztatás Szentgyörgyön tanuló egyetemisták számára, míg az állásajánlók azt panaszolták, nem találtak pszichológust, de még pincért sem. Meglepő viszont, hogy a magyar nyelv ismerete immár alkalmazási feltétel is lehet: egy hazai biztosítótársaság olyan felsőfokú képesítéssel rendelkező munkatársakat keresett, akik megfelelnek ennek a piacorientált elvárásnak. Egyébként többen kértek idegennyelv-ismeretet, akár már titkárnői álláshoz is.
Búcsú a fegyverektől?
A ma bizonytalanságában megélhetést ígérnek ellenben a katonai pályát választóknak, a megyei sorozóközpont tisztjei nem első alkalommal vesznek részt állásvásáron, színes szórólapokkal, jelszavakkal hirdetve ajánlatukat. Az oktatás - akadémia vagy mesteriskola - ingyenes, tanulás után kihelyezésre, az országban valahol munkahelyre lehet számítani, ,,nem képzünk munkanélkülieket, nagyon jól körvonalazott lehetőségeket ajánlunk?, magyarázza R?zvan Cosma őrnagy, hozzátéve, hogy a képzés során gondoskodnak ellátásról, szállásról és más juttatásokról. Ez némelyeket bizonyosan elgondolkoztat, most is mintegy húszan érdeklődtek az egyenruhás lehetőség után.
A nagy kérdés persze változatlanul nem az, hogy hányan állnak majd - jobb híján - katonának, hanem az, hogy a háromszéki végzősök, fiatalok miként kaparják ki maguknak a gesztenyét az itteni szûkös munkaerőpiacon. Mi lesz azokkal, akik kikerülnek az iskolából? Fennmarad az egyre több veszteséget termelő, ,,majd csak lesz valahogy? tradicionális székely világnézet, vagy egy sereg rossz tapasztalattal a hátunk mögött számíthatunk némi céltudatosságra?
Mert nincs elszomorítóbb látvány a helyüket nem találó fiataloknál.
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.