Egy iskolakerülőnél mindig elgondolkodtató, ha kiderül, hogy tulajdonképpen szereti az iskolát, elfogadja az iskolai életet, az osztálytársakat, de mégis hiányzik.
Persze, ezt legtöbbször csak az árulkodó jelekből lehet megtudni: érdeklődik az osztálytársai felől; kérdezgeti őket, hogy mi újság az iskolában, üzen az osztályfőnöknek.
Ez történt Izabellával is, akit kedves, jóindulatú osztálytársnak, értelmes, szorgalmas tanulónak ismertek iskolaszerte.
Mire tizenkettedikes tanuló lett, egyre inkább visszahúzódott magányába, és az év közepétől többé nem jött iskolába. Kerülte társait, és semmilyen üzenetre vagy írott figyelmeztetésre nem reagált. Meglátogatni sem lehetett, mert homályosak voltak a lakásviszonyai.
Persze, mindenki aggódott miatta, hiszen közeledett a szakvizsga, az érettségi ideje. A tablóról csak az ő fényképe hiányzott, és minden megbeszélésen az ő személye állt az érdeklődés központjában.
Jó tudni, hogy a diákokban még sok a bajtársiasság, ami azt is jelenti, hogy segítenek az érintettnek a titoktartásban - főleg, ha megkérik őket rá.
Most is nagy volt a titkolózás, mely fokozatosan izgatott suttogássá vált, hogy aztán felerősödve konkrét véleménnyé, kéréssé formálódjon. Izabella barátnője, Klára vállalta magára a szószóló, a követ szerepét.
Kiderült, hogy barátnője egyedül él a kisebb testvérével, a szülők rég elváltak, az apával gyér a kapcsolattartás, és felszínes. Az anya Magyarországon dolgozik, küld ugyan időnként egy kevés pénzt, ami nem fedezi a havi szükségletet sem, de ha hazalátogat, azt a keveset is feléli. A két iskoláskorú gyerek néha még ételt is a szomszédoktól kap, a lakás csupa penész, beesik az eső, a közköltséggel évek óta el vannak maradva.
A nagylány szégyellte ezt az állapotot, nem volt pénze sem fényképre, sem kicsengetési ruhára, ez volt az oka távolmaradásának. A helyzet csak súlyosbodott, amikor a kisebbik testvér is kezdett kimaradozni, rossz jegyeket hozni. Ebben már ő is felelősnek érezte magát, és ez kimozdította az apátiából. Kapcsolatot keresett a külvilággal, az iskolával, az osztályfőnökkel. Megértette, hogy még van esély a mulasztás pótlására, elfogadta a segítséget.
Az osztályközösség egy emberként állt mellé. Mint egy megbolydult hangyabolyban, mindenki tevékenykedett. Többen a szakdolgozat elkészítésében segítettek, mások ruhákat hoztak a ballagásra, bankettre, és mindannyian összepótolták a tabló és a bankett árát. A barátnő az oszival vezényelte a csapatot.
Nagy volt az öröm, hogy együtt ballaghattak, hogy segíthettek.
Izabella megértette és egy életre megtanulta, hogy a legelkeseredettebb helyzetből is van kiút, de neki is kell tennie valamit sorsa javításáért.
A banketten a két barátnő sírva-nevetve ölelte át egymást az éjféli koccintáskor.
Jártó Kocsis Edit
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.