Akiket megérintett "56 szeleRiport: Törököt fogtak?

2005. október 25., kedd, Archívum 2003–2007

Az ördög
a részletekben rejtőzik
Házkutatási leltári jegyzéket olvasok, a bûnjeleknek vélt tárgyakról, könyvekről, olyasmikről, amiket a szekusok magukkal vittek. A jegyzőkönyv írásképéből következtetni lehet, hogy a piszkos munkát végzők nem az oxfordi egyetemen doktoráltak. Ákombákom betûk, alig olvasható írás, a szövegtörzs természetesen román nyelvû, csak a ,,bûnjeleket? rögzítették magyarul, tele elírásokkal, betûhibákkal.
- Mi ez? Betûország ötödik és hatodik virágoskertje? - kérdezem Török Józseftől, akit ?56 után, közel egyévi előzetes letartóztatást követően, tizenkét évi börtönbüntetésre, polgári jogainak hétévi felfüggesztésére és vagyonelkobzásra ítéltek.
- Amit a címe mond: meséskönyv - mondja fanyar mosollyal a volt politikai fogoly.
Magyarország földrajza, Erdély a kárpáti nagy magyar medence, Erdélyi karácsonyi játékok, a Honfoglalás címû könyv egy része, Domokos, a nagyhorog - ez egy meséskönyv -, Népimakönyv - Római kiadás, brosúra -, Ki mint vet, úgy arat - kisregény -, Budapesten kiadott Földrajzi atlasz - minden gyermek könyvtárában ott kellett lennie -, 47 db kéziratos papír, 16 megcímzett boríték, képeslapok, címtár, 20 kicsengetési kártya, 27 db fénykép, postai levelezőlapok és IMSZ-tagkönyv.
- 30 cm hosszú piros-fehér-zöld szalag?
- Ennek külön története van - magyarázza Török. - Egy regáti városban, Râmnicu Vâlceán síversenyen vettünk részt. Első helyezettként kaptam egy emlékplakettet. Hazavittem. Erre a húgom rákötött egy piros-fehér-zöld szalagot. Szegény édesanyám tudta, hogy ez nem az én ,,bûnöm?, s mesélni kezdte a házkutatást felügyelő szekusnak, hogyan került az éremre a szalag. Azt mondja erre a szekus: Hagyja, mama, ne kavarja még a leánykát is bele ebbe az ügybe.
Szegény anyám azt hitte, hogy ezzel enyhíti az én bûnömet.
Török József kálváriáját néhai Balogh László jegyezte le, A jóisten nem szállt le Bükszádon címû, a kommunizmus pere alcímû könyv borítója közé fogva. 1997-ben a Kaláka Könyvek sorozatban, éppen a mi lapunk kiadásában jelent meg Sepsiszentgyörgyön.
A volt politikai foglyok háromszéki szervezetének elnökével az idei ?56-os ünnepségek háromszéki programjáról beszélgettünk, s egyszer csak kiszaladt a számon a kérdés: Hogyan érintett meg téged nyolcesztendős késéssel ?56 szele?
Mesélni kezdett. Bekapcsoltam a riportmagnót, s amíg a szöveget nem rögzítettem, bele se lapoztam Balogh László könyvébe, hogy a végén a közel tíz esztendővel ezelőtt elmondottakat a mostani beszélgetésünkkel egybevethessem.
Ezen most már túl vagyok. A történet, amelyet én lejegyeztem, alapjában véve azonos az akkorival, a történtek, a részletek és az egész értelmezése változott, más megvilágításba kerültek az akkor figyelemre méltónak nem tûnő apróságok, hangsúlyok tolódtak el ide-oda.
Török József közben kikérte és áttanulmányozta a szekusdossziéját, közel másfél évtizede a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szövetségének elnöke, sokat térült-fordult ez alatt az idő alatt a Kárpát-medencében, kapcsolatot teremtett egykori sorstársaival. A szövetség az általam ismert civil szervezetek között is igen életrevaló, nagyon aktív, nem szürkült bele a nosztalgiázó múltidézésbe, hanem kezdeményező, cselekvésre serkentő, élő szervezet.
A szekusdosszié tartalmának ismeretében azonosítani tudta azokat a szerencsétleneket és azokat a gonoszokat, akik róla kényszerből vagy egyéb okok folytán jelentéseket írtak, akik ,,egy-egy szem voltak a láncban?.
Belügyesek
külügyi küldetése
Számunkra most lényegesebb annak a bizonyíthatósága, hogy a román és a magyar állambiztonsági szervek, az ávó utódszerve és a szekuritáté folyamatosan együttmûködtek. Ennek a ,,csúcsteljesítménye? minden kétséget kizáróan Nagy Imre per előtti Bukarest melletti (snagovi) ,,vendégeskedése?. De a maga primitívségében, törpeségében ennél is undorítóbb és aljasabb az, amint kisemberek koncepciós politikai pereiben a két represszív szervezet együttmûködik. Embereik rangrejtve a székelyföldi fiatalok kihallgatásain is jelen lehettek, az információcserék sem maradnak el, azonos ritmusban és rituálé szerint összehangolva tartóztattak le Budapesten és Erdélyben, illetve Románia területén olyanokat, akiknek a lakosság megfélemlítése, az erdélyi magyarság visszaszorítása végett pereket akasztanak a nyakukba.
A másik tanulság: Török Józsefnek és társainak viszonylag kései perbe fogása és elítélése a folytonosság biztosítására s a nacionálkommunista rezsim erejének és hatalmának demonstrálására is alkalmas volt. A perbe fogott székelyföldi fiatalokat 1956 után nyolc évvel fogták el és csukták le. Közvetlen a Ceau?escu-rendszer konszolidálását szolgáló részleges, de jelentős tömegeket érintő amnesztia után. Egy Takács nevezetû, jóindulatú nagyenyedi őrmester-börtönőr kérdésére, Hogy kerültetek ide?, Török és társai röviden vázolták a vélük megesett dolgokat, amire azt mondja a börtönőr: ,,Hát elég baj ez, fiaim. Alig mentek haza a többiek, s ti máris megjöttetek.?
A gyergyói tizenkettek 1965-ös letartóztatása és háromtól tizenkét évig terjedő börtönbüntetésre ítélése a romániai magyarság jogtipró kiszorításának az eszköze is volt.
Más különbség: a hatvanas-hetvenes évek börtönviszonyai már nem voltak azonosak az ?50-es évek körömtépő brutalitásával. ,,Finomult a kín.? Rafinált lélektani fogásokkal sok esetben a fizikai fájdalomnál is elviselhetetlenebb szenvedést okoztak a kiszemelt ,,pácienseknek?, akiket aprólékosan kidolgozott, a vád alapjául szolgáló történetek kellékeiként és illusztrációiként használtak fel, mint valami tárgyakat vagy kísérleti állatokat. A nemzetközi ellenőrzés akkor már hatékonyabb volt, s ezért volt szükség a kihallgatási eljárások ,,finomítására?.
Mindez a végtelenül primitív bizonyítékok és fogások szövevényével párosult. Jó példa erre a meséskönyv és a kicsengetési kártyák lefoglalása. Bár egy bizonyos szinten ebben is volt ,,logika?, a házkutató szervek mindent magukkal vittek, amiben a ,,magyar?, ,,Magyarország?, az ,,Erdély? szó előfordult.
Török Józsefnek és tizenkét társának koncepciós pere ma sem tanulság nélküli, csupán mára még inkább ,,finomult a kín?, a magyar nemzetrészek kiszorítása ma ,,kulturált?, az ,,európai normákkal? egybehangolt, jól szervezett? és mit mondjunk még?
Török József és társai, budapesti barátai és rokonai, akik 1956 miatt ugyancsak - a budapestiek két ízben is - végigjárták a poklok poklát, folyamatosan reménykedtek.
Török József élettörténetébe beleolvasva reménykedjünk mi is.
Akiket ?56 szele
megérintett
- Furcsa most kimondani vagy azt állítani, hogy engem már elemista koromban megérintett ?56 szele, pedig van igazság benne. Aki átélte azt az időszakot, az tudja, hogy az erdélyi magyarság apraja-nagyja fokozottan figyelte és átélte az ?56-os magyarországi eseményeket.
Különösen október 23-án, amikor megtudtuk, hogy győzött a magyar forradalom!
- A családban szereztetek tudomást róla?
- A szomszédunkban volt egy telepes rádió. Édesapám egész éjszakákat a rádió mellett töltött. A szabad Európát hallgatták, és onnan tudtuk, hogy mi történik odaát.
- Ez hol is történt?
- Gyergyósalamáson. Szüleink erről suttogva beszéltek, de a mi fülünk volt annyira érzékeny, hogy kihámoztunk valamit a hallottakból, s amikor kikerültünk az utcára - reggel mentünk iskolába -, éppen úgy kezdtünk politizálni, mint a felnőttek. Előbb suttogtunk mi is, és semmit sem sejtettünk a ránk leselkedő veszélyről. Aztán nekibátorodtunk, nyíltan kiabáltunk: győzött a forradalom. És dobáltuk a táskákat a levegőbe.
- Tudtátok-e, hogy ez mit jelent?
- Sejtettük a szüleink beszédéből. Október első felében a kultúrotthon falán megjelent egy elég nagy méretû falragasz, s azon az volt írva: Magyar Testvérek, ne féljetek, mert jönnek az amerikaiak, s felszabadítanak. A háború után voltunk, a háborús sebek még nem gyógyultak be, és mindenki arra vágyott, s úgy tudta, hogy jönnek az amerikaiak, és felszabadítanak minket. Különösen a székelyföldi magyarság nem tudott beletörődni abba, hogy Erdély újra elveszett. Szüleink a két világháború között éltek, s ők mindig hittek a változásban, ami aztán ?40-ben, a bécsi döntés idején be is következett. Aztán nemrég jöttek haza a hadifoglyok a Szovjetunióból, azok elmesélték, mi van ott, s mindenki azt remélte, hogy valami történni fog. ?56-ban szüleink úgy hitték: hoppá, elindult a változás!
- Édesapád mivel foglalkozott?
- Egyszerû gazdaember volt. De kulturált, sokféle dologhoz értő, logikus gondolkodású ember volt, s engem mindig arra biztatott, hogy tanulj, fiam, tanulj! És amit lehetett, mindent megtett, hogy a gyermekeit segítse.
- Szóval ez gyermekkori impulzus volt. Mi történt addig az elég hosszú ideig, amíg egyetemre készülő fiatalemberként ,,elkaptak?? És miért kaptak el?
- Nekem volt Budapesten egy unokabátyám, aki ?56-ban, éppen szeptember végén, október első felében hazalátogatott. ?47-ben szökött át Magyarországra. Menekülnie kellett. Leventekatona volt. Erdélyben megkezdődtek a magyarellenes atrocitások, s a faluból hatodmagával egy éjszaka átmentek Magyarországra, és mind a hatan ott maradtak. ?56 szeptemberében hazajött, és - jól emlékszem - október 22-én ment vissza, édesapám lovas fogattal vitte ki az állomásra. Az unokabátyám mind azt hajtogatta: Dénes bátyám, hajtsad a lovakat, mert ha nem érem el a vonatot, többet nem tudok visszamenni Magyarországra. Nekem úgy sejlik, hogy ő tudta, mi fog történni Magyarországon.
- Hogy hívták?
- Török Sándor. Ahogy átlépte a határt, azt már másnap le is zárták. Visszaérkezett Budapestre, és aktívan részt vett az eseményekben. Ezért meg is kapta a jussát: tizenkét évre ítélték. El lehet képzelni, hogy aki ilyen súlyos büntetést kapott, annak volt is valami szerepe az események alakításában. Később tudtuk meg, hogy ebből hat évet le is töltött. Nagy volt a rokonság Magyarországon, s kaptuk onnan a jelzéseket, hogy Sándor bátyámat bezárták.
Bennem emiatt is élt ?56. Sanyi bátyámat letartóztatták, elítélték? Aztán Erdélyben, különösen Székelyföldön nagy volt a híre az ?56-os forradalomnak.
Közben Sándor kikerült a börtönből, s ?64-ben meghívott az öccsével, hogy látogassuk meg Budapestet.
Ki is mentünk, Sándor bátyám öccsével, Török Istvánnal. Ott voltunk nála két hétig. Mivel telt el ez az idő? Nagyjából azzal, hogy elvitt, és megmutatta azokat a helyeket, ahol az ?56-os események leghevesebb harcai voltak, kezdve a Korvin-köznél, a Széna-tér, a Budai Vár, a Vérmező? És tovább is sorolhatnám. ?64-ben még jól látszottak nemcsak a második világháborús események nyomai, hanem Budapest ?56-os szétlövésének az emlékei is. Elvitt a Magyar Rádióhoz. A lövöldözések nyomai ott voltak a falakon.
Ez nyolc évvel ?56 után történt, de újra felelevenítette a forradalom emlékét, visszakerültünk s közelebb kerültünk ?56 szelleméhez. Sándor elmondta azt is, hogy ?56 még mindig él. A pesti srácok, akiket nem végeztek ki, és nem disszidáltak, biztosak voltak abban, hogy ötvenhatnak meg kell ismétlődnie. Ha nem is úgy, mint ?56-ban, de bizonyosak voltak abban, hogy a kommunizmus egyszer úgyis beadja a derekát.
- Sándor bátyád nem félt ezekről a dolgokról beszélni, s a tetejébe még a forradalom nyomai után is járkálni?
- Nem, egyáltalán nem félt. Sőt! Neki nagyon jó bajtársai voltak, mind ?56-osok, Szőnyi Gyula, Cselik Feri, akiket meg is hívott, amikor mi ott voltunk. A lakásába invitálta őket. Szőnyi Gyuszi is, Cselik Feri is azt mondta, hogy ?56 szelleme győzni fog, nem lesz ez így, míg a világ.
Voltunk a Gyuszi s a Cselik Feri lakásán is. Meghívtak.
Így telt el a két hét. Közben ismerkedtünk Budapesttel, ami nevezetességet elérhettünk, azt mind megnéztük, múzeumokat, szobrokat, nevezetes épületeket. Lementünk a Balatonra is.
Nem telt olyan nap, hogy ?56 ne került volna szóba.
Mi már hazafelé a vonaton elbeszéltük s elhatároztuk, hogy valamit nálunk is tenni kell. Mi sem ülhetünk ölbe tett kézzel, ha Magyarországon így gondolkoznak. Minket se érjen meglepetés, legyünk felkészülve az eseményekre.
Itthon a barátainknak elmeséltük, mit láttunk Budapesten, elmondtuk, hogy gondolkodnak ott, mit mondtak a haverok, hogy ?56-ot fel lehet támasztani. És akkor elhatároztuk, a pesti mintára egy szervezetet hozunk létre, hogy Erdélyben mi is tudjunk valamit tenni.
(folytatjuk)
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép