A székely ember elvégzi a munkát, aztán hálát ad érte Istennek, majd megeszi a kalácsot vagy pogácsát, és hideg vizet iszik rá — mondta az oktogonavató végén Damó Gyula nyugalmazott tanító, a Pro Comitatu Covasnae-díj friss tulajdonosa, az emlékpark éltetője. Hálaadással kezdődött az avatóünnepély. Balogh Zoltán kovásznai református lelkész igehirdetésében, hálát adott az Úrnak azért, hogy olyan elődeink voltak, akik amit kaptak, kamatoztatva továbbadták, népüknek örömet szerezve.

Demeter János, a megyei tanács elnöke hivatalosan is megnyitottnak nyilvánította a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját, majd kitért a rendezvénysorozat fontosságára. Szavai szerint a háromszékiek sokfélék, de ebben a sokféleségben egyvalami összeköti őket: sajátos identitástudatuk. Ezt kötelességünk ápolni és gyarapítani, hogy átadhassuk utódainknak Háromszéket. Kössünk szövetséget egymással és közösen a szülőfölddel, hisz Háromszék a közös hazánk — hangzott a megyeitanács-elnök felhívása.

A háromszéki oktogon avatószalagját Demeter János és Veress Sándor nyugalmazott református lelkipásztor, a Nyíres Lokálpatrióta Kör tiszteletbeli elnöke vágta el. A rendezvényen Thiesz Katalin, a székely Mária-himnuszt, Pakucs Etelka Tordai Matyó Zúgjatok harangok című költeményét mondta el. Az ünneplők közösen elénekelték a székely himnuszt és a nemzeti imánkat, majd a székely ember ünnepléséhez méltóan a kisborosnyói asszonyok által sütött kürtőskalácsot faltak és háromszéki, jelesül bodoki borvizet ittak rá.

Ma közelebb kerültünk önmagunkhoz — fogalmazta meg a nap üzenetét Pásztori Tibor Endre nyugalmazott református lelkipásztor. Damó Gyula elmondta, az emlékműállítás folytatódik, szeptemberben felavatják a falu bejáratánál a székely kaput, az emlékparkban a tisztelet és mély főhajtás kapuját és egy újabb emlékműegyüttest, melyet nem Árpád vezér halálának 1100. évfordulójára, mert a halálon nincs, amit ünnepelni, hanem a magyar honfoglalás 1111. évének emlékére állítanak.