Bárki a történelem alakítójává válhat, mindenkiből lehet hőse egy forradalomnak. Hősök voltak, akik a barikádokon fegyverrel harcoltak, de hősök azok is, akik azzal álltak ki a diktatúra ellen, hogy hűek maradtak hivatásukhoz, amelyre felesküdtek.
A bíró feladata az, hogy csakis a törvénynek és lelkiismeretének megfelelően ítélkezzék. Az olyan politikai rendszer, amely beavatkozik az igazságszolgáltatás pártatlanságába, a politika céljaira akarja felhasználni azt, a kultúra alapjaira tör. Az egyik legősibb igénytől, az igazság érvényesülésébe vetett hittől fosztja meg az embereket. Az igazi bíró, mint amiképp az igazi pap is, inkább vállalja a rabságot vagy a szolgálatból való elűzését, mintsem hogy elárulja hivatását. Rákossy Árpád a diktatúrával szembeni ellenállás, majd később a forradalom hőse lett. Az általa vezetett bírói tanács nem volt hajlandó olyan ítéletet hozni, mint amilyent a politikai vezetés elvárt tőle. A kívánt ítélet ellenkezett volna a joggal és a bírói hivatás alapvető szabályaival. Rákossy Árpád nyilván tisztában volt a következményekkel. Annak tudatában hozta meg a felmentő ítéletet, hogy ezzel egyúttal kimondott egy másik, drámai verdiktet is: tudta, hogy saját életét töri ketté. Vállalta azonban az áldozatot. Bíróból vádlott, majd elítélt lett: hat év börtön lett a büntetése.
1956 októbere Rákossy Árpádnak, sok honfitársához hasonlóan, a reményt hozta el. Reményt arra, hogy Magyarországon olyan változások lesznek, hogy ezentúl nem lesz bűn becsülettel végezni a bíráskodást. Rákossy Árpád reménye és lelkesedése egyesült a magyarok millióinak akaratával, ő is szívvel-lélekkel részt vett a forradalomban.
Rákossy Árpád a végsőkig bízott a forradalom sikerében. November 4-ére még egykori politikai foglyokat és internáltakat hívott tanácskozásra, hogy érdekeik képviseletére szervezetet alakítsanak. Terveit azonban a szovjetek katonai győzelme elsodorta. 1957 januárjáig tagja volt a munkástanácsnak, nem volt hajlandó elveit feladni soha. Ezért újabb börtönbüntetést kellett elszenvednie. Szabadulása után soha többé nem dolgozhatott bíróként, segédmunkásként, szörnyű nyomorban élt 1972-ben bekövetkezett haláláig. Rehabilitálására csak a rendszerváltás után kerülhetett sor, méltó emléket pedig a szülőfaluban most felavatott emlékmű állít számára. Szülőfaluja és az egész erdélyi magyarság büszkén emlékezhet rá, arra a fiára, aki szembeszállt a diktatúrával, és aki a forradalom hőse lett. Szükségünk van ilyen példaképekre.
