Sólyom László köztársasági elnök üzenete a felsőcsernátoni emlékműavatóknak

2007. augusztus 18., szombat, Közélet
Tisztelt Megemlékezők!

Bárki a történelem alakítójává válhat, mindenkiből lehet hőse egy forradalomnak. Hősök voltak, akik a barikádokon fegyverrel harcoltak, de hősök azok is, akik azzal álltak ki a diktatúra ellen, hogy hűek maradtak hivatásukhoz, amelyre felesküdtek.

A bíró feladata az, hogy csakis a törvénynek és lelkiismeretének megfelelően ítélkezzék. Az olyan politikai rendszer, amely beavatkozik az igazságszolgáltatás pártatlanságába, a politika céljaira akarja felhasználni azt, a kultúra alapjaira tör. Az egyik legősibb igénytől, az igazság érvényesülésébe vetett hittől fosztja meg az embereket. Az igazi bíró, mint amiképp az igazi pap is, inkább vállalja a rabságot vagy a szolgálatból való elűzését, mintsem hogy elárulja hivatását. Rákossy Árpád a diktatúrával szembeni ellenállás, majd később a forradalom hőse lett. Az általa vezetett bírói tanács nem volt hajlandó olyan ítéletet hozni, mint amilyent a politikai vezetés elvárt tőle. A kívánt ítélet ellenkezett volna a joggal és a bírói hivatás alapvető szabályaival. Rákossy Árpád nyilván tisztában volt a következményekkel. Annak tudatában hozta meg a felmentő ítéletet, hogy ezzel egyúttal kimondott egy másik, drámai verdiktet is: tudta, hogy saját életét töri ketté. Vállalta azonban az áldozatot. Bíróból vádlott, majd elítélt lett: hat év börtön lett a büntetése.

1956 októbere Rákossy Árpádnak, sok honfitársához hasonlóan, a reményt hozta el. Reményt arra, hogy Magyarországon olyan változások lesznek, hogy ezentúl nem lesz bűn becsülettel végezni a bíráskodást. Rákossy Árpád reménye és lelkesedése egyesült a magyarok millióinak akaratával, ő is szívvel-lélekkel részt vett a forradalomban.

Rákossy Árpád a végsőkig bízott a forradalom sikerében. November 4-ére még egykori politikai foglyokat és internáltakat hívott tanácskozásra, hogy érdekeik képviseletére szervezetet alakítsanak. Terveit azonban a szovjetek katonai győzelme elsodorta. 1957 januárjáig tagja volt a munkástanácsnak, nem volt hajlandó elveit feladni soha. Ezért újabb börtönbüntetést kellett elszenvednie. Szabadulása után soha többé nem dolgozhatott bíróként, segédmunkásként, szörnyű nyomorban élt 1972-ben bekövetkezett haláláig. Rehabilitálására csak a rendszerváltás után kerülhetett sor, méltó emléket pedig a szülőfaluban most felavatott emlékmű állít számára. Szülőfaluja és az egész erdélyi magyarság büszkén emlékezhet rá, arra a fiára, aki szembeszállt a diktatúrával, és aki a forradalom hőse lett. Szükségünk van ilyen példaképekre.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 743
szavazógép
2007-08-18: Közélet - Szekeres Attila:

Kisborosnyón nyitották meg a nagy találkozót (Kopják megyénk nagyjainak)

Újabb emlékműegyüttessel bővült a kisborosnyói történelmi emlékpark: a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójá­nak nyitórendezvényeként tegnap délelőtt felavatták a Háromszéki oktogon elnevezésű, megyénk nagyjainak emléket állító együttest. A nyolc kopjafán a Pro Concordatia Populorum Lovagrend támogatásával készült réztábla örökíti meg megyénk hírességeit. Emlékoszlopot kaptak a közélet, az irodalom, a hitélet, az egészségügy nagyjai, a jeles művészek, a híres tudósok, pedagógusok, valamint sportolók.
2007-08-18: Máról holnapra - Sylvester Lajos:

Háromszéki (fel)lángolás

Bár három napon át, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának idején hessegessünk el magunktól mindenféle kishitűséget, ne kicsik, merjünk nagyok, merjünk magyarok lenni. Merjünk lángolni, fellángolni. Van hozzá múltunk, jelenünk is, s lesz jövőnk is. A falvak és községek seregét, a városainkat elárasztó tenni akarás, cselekvési és versengési láz olyan, a lakosság köréből felfelé áramló, a helyi közösségeket a tőlünk elszármazottakkal, a testvértelepülésekkel és az érdeklődőkkel összeboronáló mozgalom kerekedett, aminek párját a történelem során csak nagy históriai fordulópontok idején lelhetjük fel.