IskolakerülőkCsalád: Én már ismerem az életet?

2005. november 3., csütörtök, Archívum 2003–2007

Nem mindenkit rajong körbe a családja, vannak fiatalok, akik a gyerekkorból egyenesen az élet sûrûjébe csöppennek.
Az átélt élmények néhányat korai felnőtté edzenek, másokat pedig kiégetté, kallódóvá tesznek. Ha egy ilyen - az utóbbi csoportba tartozó - tinédzsernek próbálnak szépről, jóról, reményről beszélni, egy szomorkás rácsodálkozás a válasz. Mintha minden pillantása, gesztusa azt mondaná: Ugyan! Engem nem lehet áltatni, én már ismerem az Életet.
Persze, a fel nem dolgozott élmények, a ki nem beszélt fájdalmak ott húzódnak meg az unottság álcája mögött. Az iskolakerülés magyarázata egyszerû: senkivel nem osztják meg lelki problémáikat, hisz az osztálytársak még gyerekek, a felnőttekben csalódtak, így kirekesztettnek érzik magukat ebben a közösségben.
Attila csendes, szomorú tanuló volt, csak néha tört fel belőle az agresszivitás, de akkor meglepő erővel. Ha el-elkalandozó gondolatai nyugton hagyták, hamar megjegyezte a leckét. Bár jegyei gyengécskék voltak, arra mindig vigyázott, hogy ne legyen bukás belőle. Amióta megismerte Elemért, egyre gyakrabban hiányzott az iskolából. A két fiú az iskoláig még csak elért, de óralátogatás helyett inkább a véget nem érő beszélgetéseket választotta.
Attila mély bánata a megoldhatatlannak tûnő családi állapotban gyökerezett. Az apa brutális és szeszélyes viselkedése, mely a mértéktelen alkoholfogyasztásból fakadt, rettegésben tartotta a családot. Mindenki menekült, amerre látott, így hát ő is az utcákat rótta. A lelkében támadt zûrzavar nem csendesedett később sem, mert nem tudta összeegyeztetni a valamikor törődő apa képét a mostani dühöngőével. Vergődött a szeretet és a gyûlölet közt.
Elemérnek nem voltak hasonló családi gondjai, őt a ,,haverokhoz? fûződő túlzott kapcsolata változtatta meg. Egyszerûen nem tudott nemet mondani nekik, bárhová hívták, bármire kérték. Így keveredett bele italozási botrányba, homályos ügyekbe. Ilyenkor sohasem vállalt aktív szerepet, csak jelen volt, így a rendőrségi kihallgatáson mindig megúszta figyelmeztetéssel.
A két fiú egymásra talált: Attila megoszthatta valakivel lelki terhét, Elemér pedig a ,,hûséges csatlós? szerepe helyett végre vezérszerephez jutott. Ez a kapcsolat mindkettőjük számára a javulást hozta volna, ha Elemér nem akad össze ismét a régi haverokkal. Az események felgyorsultak, és az elválaszthatatlan barátok most már lopásban való bûnrészesség gyanújával üldögéltek a rendőri kihallgatáson.
Merre tovább? A két fiú szeretne jó irányba indulni, ami biztosan sikerül nekik, ha megbékülnek a múlttal, és kitartanak mostani elhatározásuk mellett. Drukkolunk nekik!
Jártó Kocsis Edit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép